Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-08-07 / 63. szám

augusztus 7 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 Interjú a cséplőgép mellett, asztagok tövében egy öreg halasi gazdával Milyen volt a régi, boldog békevilág és mit hozott az uj modern világ ? A magyar társadalom legigazibb j évvel ezelőtt kézi cséppel a kezé­keresztes pártja : a »Buzakeresztes párt« most végzi legserényebb mun­káját: csépeli és betakarítja Isten egész évi áldását. Az aranykalászok hullámai asztagokba merevít'tek s a szérűkön belehegyesednek a látha­tárba. A cséplőgépek a legtöbbfelé már elvégezték munkájukat, csak itt­olt hallatják fuldokló zümmögésüket, monoton bugásukat: nagyokat nyél­nek a kévékből. Az öblös zsákok -г- kinek, hogy — telnek. Uj arany­magot morzsol a malom vashengere, majd hófehérre pitiéli a szita... és uj kenyérrel áldoz a magyar föld bronzarcu népe a Mindenek urának. Magyarok Szimfóniája t így volt kezdettől A kenyérért küz­deni keltett. Véres verejtékkel ősi szent munka ez, melyben résztvemm dicsőség. A hajnali felkelő nap von glóriát a mező munkásai köré és minden segítő testvére köré. Egy nagy élő, szenvedő és vidáman züm­mögő cséplőgép ez a dolgozó ma­gyar társadalom, melyben a kalászt kimorzsoló dobkerék a gazdát, a mezőgazdasági munkásságot jelké­pezi, a többi szerkezetben pedig ben­ne van az ipar, a kereskedelem és adminisztráció együttvéve. Tisztítják, finomítják, szortírozzák azt, amit ne­héz munkával élvégzett a dobkerék.... Öreg gazdával beszélgettünk, aki érdekesen emlékezett meg a régi időkről. Beszéde nyomán a Magyarok Szimfóniája jut eszünkbe. Kozma An­dor verssorai mélységes áhítattal- szólnak az ezerév előtti jobbágyok, a mezőgazdasági munkások verejté- kes munkájáról, amint a durva ma­lomkövet, hajítják, hajtják napszakad­táig és virradatig — a magyar dal csengő hangjai mellett, ami GeÜért püspök lelkét annyira megfogta. Mert ebben a dalban benne volt a ma­gyar élniakarás, a Magyar szenvedni- birás, a magyar törhetetlen erő és a magyar mártiromsiág. Ez a dal, a Magyarok Szimfóniája, ma már a technika, magas vívmányai között a cséplőgép dobkerekének és1 a veje harmóniában működő szerke­ze leknék morajában hangzik vissza. Érdekes tudni, hogyan beszél ezek­ről az öreg gazda, aki még ötven Idényvégi árusítás Zoltán cipőüzletében Visszamaradt egyes párok mélyen leszállított a r CSAK 12 NAPIG aug. 2-töi aug. 14-ig Gsupa szép dolgok, jó minőségek ben püfölte-verte a hosszában fekte­tett kévéket, hogy az aranymagot különválassza sápadt keiyhétől. A cséplésnek magasabb rendű for­mája volt az, amikor ia gazda léfuir- kózta a szérűt kőkeményre s utána körben jártatott lovakkal megkezdő- dötit a kör szélére fektetett búza­kévék nyomtatása. A mai gépi tö­kélyhez mérten igen primitiv formája a mezőgazdálkodásnak a »zabmotor­ral« való nyomtatás, de hát akkori­ban már ez is forradalmi újítás volt. Az öreg gazda bölcsel­kedése Künn jártunk, ahol dűlt a rend. Az öreg már csak az alléba rakott kévékből kiformálódó kereszteket vagy kepéket igazgatta, hogy a vi­har könnyű szerrel fei ne tudja tép­ni azokat. Mert bizony sokszor meg­történt már a magyar mezőkön, hogy a vihar csépejlt. Ez az idős gazda ismeri a föld arcát, érti a növények szavát és sejtí az időjárás viszontagságait. A csillagokból, a felhőkből olvas, mint nomád rokona az ázsiai szteppéken. Akárcsak a kirgizek. Ez az ö fel­készültsége — minit mondotta — fő- dolognak tartja a föld táplálását,' »mert annak is gyomra van, mink mindemnek a földi életben.« Ha valaki megadja a földnek azt, amit megkíván, akkor bizonyosra le­het venni, hogy nem miarad el a föld hálája. És iákkor megindu'bat Móra Ferenc híres regényének a ci­me: az Ének a búzamezőkről. A múlt idézése Majd a régi időkre tért át. Fiatal suhainc voltam — kezdte be­szédét az idős gazda — amikor meg­kezdtem a munkát az uradalomnál Ne tessék azt hinni, hogy a bútok olyan nagy volt. Nagy volt erdő­ben, de nem szántóföldben. Mert a szántás igen nehezen ment ezelőtjt imég 50—60 évvel is. Csak faekék! voltak. És igen keltett nyomni az eke szarvát, hogy pár «fentire fél- szakitsák a földet. — Az aratást pedig nem a mai príma, kaszákkal, csak a maroknyi sarlóval végeztük. Meddig tartott az uram? No meg aztán a csépilés? Csépeltünk egész télen át. — Sohasem felejtem ei — mon­dotta — volt köztünk egy furfan­gos öreg cseléd, akii a bő csizma­szárát mindig teletömte kicsépelt bú­zával, vagy méginkább gabonával, illett az akkori ételbe. — Aki pedig nagyon finnyás volt, az otthon még külön is megpitlé'íte, de azt rendesen megszólták, mert olyan kenyeret akar érni, mint az uraság. Igen jó étel volt még akkor a, főtt répa és csemegeszámba me­nő krumpli. A kukoricamáléró’' és görbéről ne is beszéljünk, meg a ganeáról és puliszkáról A gépek jobban szeretik a bankot, mint a gazdát Beszéde közben észrevett egy el- hu,Hajtott kalászt. Lehajolt érte és egyik kévébe gyömöszölte. Majd folytatta: — Milyen gyorsain megy ma min­den. A szárítás', a vetési, a cséplés. az őrlés. És sokat tudunk termelni. És...? Mégis kevés. Megváltoztunk! — sóhajtott fel az öreg. Az asszo- nyoknak akkor még; jó volt a fes­tett kartonruha és tessék elhinni, szebbek voltak benne... Mosolyogva beszélt ezután a r§gi idők csépléséről Amikor már kézi cséplőgépek is voltak. Kézzel hajtot- j ták a fogas dobot, amely íferágta a szemet a szalmáról De ponyvával ; együtt. Attól még aztán külön el­járássá! keltett a búzát megszabadj- tanl Később jöttek a járgányos gé­pek. Azokat már lóval hajtatták. Ez már nagy haladás volt. Közben erősen folyt a hordás és az lasztagolás. Mélységes fölénnyel és gúnnyal jegyezte meg, hogy ezt mégis kézzel kell elvégezni. Nem csi­nálja meg a gép. Megértettük az öre­get. És már csörrent a kéve, amint’ a kinézett helyre letette, hogy egy­másra tegye és kerek, vagy eljp- szis alakú asztaggá púpozza. A nap perzselőn, tikkasztóan tűz alá. A bronz színű öreg napbarnított mo- kány arcáról patakzott az izzadtság. Ez az ember a maga verejtékével trágyázta meg a földet. — Sietni, kell, mielőtt jön a vihar, amely megtépázza, megcsupálja a munkánkat és élőbb csépel, mint mi, — mondotta. És még ma el kei készülni az -asrfaggaíi 'is, nehogy át­ázzék s megfüljön bélül a búza. Holnap jön a bika és a dob s egy nap alatt elvégzi azt, amivel' mi fél évszázaddal ezelőtt egész téten kín­lódtunk. Nagy adag luminal!al meg mérgezte magáit Székely Izsó az egykor dúsgazdag malomtula j donos Pénteken a halasi mentőket sürgő­sen Majsára hívták azzal, hogy sú­lyos beteget kell a kórházba szálü- taniok. A mentők azonnal autójukon el is mentek Majsára, ahonnan esz­méletlen állapotban a halasi városi kórházba szállították Székely Izsót. A nagybeteget a kórházban azonnal megvizsgálták és megállapították, hogy nagy adag lumin,állal mérgezte meg magát. Az orvosok két napon keresztül a legkülönfélébb kezelési metódusokkal megpróbálkoztak, hogy a súlyos mérgezéssel beszállított be­teg állapotán segítsenek, de végül is látták, hogy Székely Izsót nem sikerül megmenteni az életnek és ágy a beteget hétfőn családja hazá- szálli itatta Solt vadkertre. Az öngyil­kos Székely Izsó tragikus esete nagy részvétet keltett rokonai és ismerősei körében. Székely Izsó egykor dúsgazdag mia- lomtolajdonos vo"t és végül is sú­lyos anyagi gondjai miatt akart a halálba menekuríi. 9 órakor Esze Tamás szaríki refor­mátus lelkipásztor, délután 2 órakor Garb3i Imre rádfalvai református lel­kipásztor, akik a halasi megürese­dett második lelkészí állásra pályáz­nak, prédikálnak a halasi templom­ban. í í Esze Tamás régi református csa­lád sarja. Egyenes leszármazottja, Esze Tamás kuruc brigadérosnak, mert azt -tartottuk, jobb kenyérva- j n. Rákóczi Ferenc fejedelem kedves Vasárnap fart próbaszolgálatot Esze Tamás és Garbai Imre Augusztus 8-án, vasárnap délelőtt lónak. És a tiszttartó ur rájött. Mond­ta iis neki, amikor észrevette: Húzd csak le a csizmát, András! Persze, kihullt a sok szem'. »Ebadta, hát te felébe dolgozol« — mordult rá a kasznár ur. i — Ej kérem, más világ volt az, igen szerény igényűek voltak az em­berek. Ami akkor kalács volt, ma csak kenyér. Sőt, szégyellni való ke­nyér. Mert malom sem volt. Dará­lók voltak 'azok csak. Az asszonyok egy hát búzával napokig ültek a malomban, míg összetörte nekik a búzát a »kő«. Azután ott volt a kis kézi malom, vagy kézi daráló, Kezdetleges eszköz, de éppen belé­emberének. Sziefcszárdon született 1903-ban, nős, családos. A theológiát Pápán az ősi kollégiumban végezte. Garbai Imre régi református csa­ládból származik. Született 1898-ban, Nagyvátyon Baranya megyében. Az 1910—12. években volt a halasi gim­názium tanulója, érettségit Debrecen­ben tett, ott is végezte a theoló­giát. Segédlelkészi oklevele képesí­tett, lelkészi oklevele jó. Prédikációi két könyvben és egy füzetben je­lentek meg. Megjelent ezenkívül egy verses könyve is. A felsőbaranyaii egyházmegye tanügyi bizottságának elnöke. Itt jegyezzük meg, hogy a lelkész- választó gyűlés augusztus 22-én, va­Ugy segédlelkészi, mint tellkészi ok- í sárnap délelőtt 9 órakor az isten- levele jeles. Az 1926—30. években ЛЛРС7:! я temnlom, a 92 községből álló balassa-gyarmati tisztelettel veszi kezdetét a templom­ban. Szavazó lapokat a szavazók á szórványt szervezte egyháiz,zá. Utá- j helyszínen kapják meg. Szavazni úgy ... - - - - *—V « . я Ili ll 1- — glTinílr 1 г Л -7, 1 Г П,1Г1Тт/Л na Kisvárdán és Debrecenben volt helyettes lelkész. 1931 óta a szánké gyülekezet lelkipásztora s minit ilyen, szervezte meg a kiskunmajsai szór­ványt fióké gyházzá. Két országos re­formátus hetilapnak a Keresztyény Családnak és a Magyar Útnak szer­kesztője. Iskolalátogató-fe'ügyelö a kecskeméti református egyházmegyé­ben. j I 1 kieji, hogy a jelölték, közül1, akire sza­vazni kíván, valaki, annak a nevét üresen hagyja, a többit pedig áthúz­za. Ha pótválasztásra kerül a sor, a a szavazás a következő nap regge­lién veszi kezdetét. Mint már ismeretes 'és meg is ir­tok, augusztus 15-én dr. Szabó István és Vári Benjámin tartják meg próba- szolgálatukat a temp’omban. {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom