Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1937 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1937-12-25 / 103. szám

december 25 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 A FÖLD A NEMZET KINCSE, AHOZ CSAK A MAGYARSÁGNAK LEHET JUSSA Kié a magyar föld és hogyan sáfárkod­nak azzal - a Duna-Tisza közén homok és szik, a Dunáníulon minden második birtok gyárigazgatőé, bankigazgatóé, vagy részvénytársasági igazgatóé A »Magyar Róná«-ban jelent meg az a szenzációsan érdekes és meg­kapó cikk, amelyet alább adunk és amely részletesen kitér a magyar föld legfontosabb problémaira, egyút­tal utat mutat úgy a jelennek, mint a jövőnek is. A cikk a következő: Sokszor elgondolkoztam már e kér­dés teleti s próbáltam annak a lé­nyegét a magam számára megraj­zolni. Mindenkor szomorúsággal1 áll­tam meg a valóság előtt, miért a magyar föld nagy részben kereszt alatt nyög ebben az országban. Nem hiszem, hogy volna még némájáéit, ország, amely földjének porszemeit ilyen meggondolatlanul engedné oda idegeneknek és szótlanul tűrné, hogy ez a föld ilyen elárvult állapotban legyen, mint amilyen a magyar föld. Magyarországon aránylag igen sok idegennek van földje. Ha az ember a statisztikát megnézi, e’szomoi'odik azon, hogy ebből a 'kis magyar föld­ből 211.731 kát. hold van külföldi* polgárok kezén. Oly kevés a ma­gyarok számára is ez a föld s oly sok magyar van itt, akinek mines földje ebben az országban, hogy ne­künk kétszeres óvatossággal kellene ügyelni ennek a földnek minden por­szemére, minden darabjára, hogy aiz mind magyar kézben legyen. Szo­morú, hogy sokszor ujjongó öröm kifejezését látom és olvasom aiz egyes újságokban, ha egyik-másik idegen földet vesz ebben az ország­ban. Énnekem ez mindig fájdalmat okoz. A magyar föld igen tekintélyes része az ütóbbfi 15 esztendő alatt nem! birtokosok, hanem üzérkedők ke­zébe került, olyanok kezébe, laJdlk nem abból akarnak megé'ni, azoknak ez csak pénzelhelyezés, vagy szóra­kozás. 1,007.541 kát. ho'd van olyan emberek kezén, akiknek két vagy több foglalkozásuk van, ezenkívül földhitelintézeti és részvénytársasági birtok 210.000 kát. hold körül van. Nagy fájdalma még ennek a föld­nek az, hogy rosszul kezelik eat a földet és nagyon sok terü'et van még ma is ebben |az országban, amely jóformán egészen, vagy fé­lig műveletlen állapotban van. Be­járta a sajtót multkórában az a hír, hogy egy mágnás országgyűlési kép­viselő 4000 hold földjéből 70 holdat szánt-vet, a többi ott van bitangló­ban és nincs törvény, amely vagy elvegye, vagy kényszerítse arra, hogy szántsa-vesse ezt a földet és ne ra­bolja meg a föld gondozat'anságávai a nemzeti vagyont. Jogosan tagad­ják meg a környékbeli '.kisgazdák az adófizetést akkor, amikor az il­lető birtokos évtizedek óta alig fizet adót. Pár évvel ezelőtt egyik magas köz- funkcionárius, akinek ügykörébe az iparvállalatok tartoznak, a Dunántú­lon nagy körutat tett. Hazajövet aizjt mondotta egy vezető agráriusnak: »Nem csodálom, ha ti ellenszenvvel vagytok a vállalatok vezérigazgatói iránt, mert a Dunántúlon i minden második birtok ma mfár gyárigazga­tóé, bankigazgatóé és részvénytár­sasági igazgatóé.« Ezek azok, akikről azt mondotta, a minap egy munkás- gyűlésen egyik munkásle szó'aló, hogy csak iazok a, birtokosok bánnak rosszul a mezőgazdasági munkással, okuk nem a, régi földbirtokosok tár­saságához tartoznak, hanem, akik most szerezték a földet s nem fűzi őket szorosabb kötelék a fö'dhöz. sem annak művelőihez, a munká­sokhoz. Ha nézzük az ország úgynevezett termőföldjét, akkor megállapíthatjuk, hogy futóhomok, szik, vadvizes te­rület kb. 1,500.000 kát. hold van ebben az országban. Nagyon gazda­goknak kell nekünk magyaroknak lennünk, hogy meg tudjuk engedni magunknak azt, hogy amikor magyar testvéreink nem tudnak itthon meg- ! élni ebben az országban, akkor 1.5 j millió kát. hold lehet olyan terület, i amelyen mezőgazdasági kultúra alig i van. A homokjavitás kérdését nem I fogtuk fel eddig komolyan, a szlk- javitást ezidöszerint csak lombikban ; és laboratóriumban oldottuk meg, 1 olyan drága, hogy a valóságban szin­* te megoldhatatlan; a vadvizes terü- I letek je ott meredeznek, annak el- j lenére, hogy sok millió fekszik már az Alföld csatornahálózatában. A viz- I rendezés kérdésének legfontosabb ré­sze, az öntözés még mja is m|egol- : datilán ebben az országban. De tes- I sék megmondani, hogy van valami komoly felügyelet azon az óriási, köz­ségi és közbilrtokossági legelőterü­leten, amely jóformán senki jószága ebben az országban? Van-e ott va­lami gondozás, valami elszúrrXo’ákJ kötelezettség azok vezetőivel szem­ben és van-e valami komoly legö- I lója vitás ? Mintha senki jósizága, vol­* na ez! Ezt a sok közlege'jőt akkor létesítették és hasították ki, amikor volt jószág, de ma megviaín ez az óriási legelőterület mindenütt, a jó­szág száma pedig tizedére esett visz- sza és mégis ugyanezek a nagy le­ge l'őterületek meredeznek az Alföld különböző területein. Hogy ha ezt igy végigtekintjük; akkor szomorúan kell kérdeznünk, hogy tulajdonképpen kié ez ai ma­gyar föld? Meg kell állapítanunk, hogy itt rendet csak akkor lehet teremteni, ha köztudattá válik az, hogy ez a míagyar föld a nemzeté. Mindnyájan, akik ezen a földön eb­ből a földből egy-egy diarabot bí­runk, átmleneti tulajdonosai, birlalói, ideiglenes birtokosai vagyunk an­nak, de; nem valódi tulaj­donosai, mert ennek a földnek igazi tulajdonosa a nemzet. (A ma­gyar szent korona elmélete.) Ha pe­dig ez így vau, akkor a nemzet parancsoljon azokmajk, akik átmeneti tulajdonosai ennek a földinek. Pál ramcsoljon azoknak, akár kisí-, akár r.agygazdák, hogy jól műveljék a föl­det; a nemzet álljon őrt a földi tu­lajdonváltozásai fölött; a nemzet le­gyen ott, amikor a földet művelik, s a nemzet kényszerítse annak bir­tokosait a művelésre és tiltsa. el azo­kat a földtől, akik nem méltók ama, hogy ebből a nemzeti Vfaigyonból egy darabot bírjanak. Ha belevisz- szük a köztudatba azt, hogy a ma­gyar föld minden egyes darabja a nemzeté', akkor a nemzetnek köteles­sége kényszeríteni minden egyes pol­gárát, akinek egy darab van ebből a földből, hogy éppen a nemzet ér­dekében a legtöbbet hozza ki abból és a legtökéletesebben művelje meg, mert a nemzetnek árt, a neiget va­gyonát rombolja az, aki akár téko- zol ezen a földön, akár pedig nőm műveli azt megfelelő módon. Amikor a kormány egyes intézkedéseivel kényszert kíván alkalmazni a magyar föld mivelőivel szembein, ha ,csiak a legszelídebb formában is1, mindjárt előáll a magántulajdon szentségét féltő kórus és eltenál ennek. Pedig, ha belevesszük a köztudatba, hogy a föld a nemzeté, akkor a magántu­lajdon elve alapján felülről jövő és hivatalos, korszerű intézkedéseket és reformokat nem lehet e’imtsllőzni. A magyar kisgazda társadalmat is csak kényszer rendszabályokkal tudjuk földjének a művelésében előre vin­ni s ezért vált köztudattá az az ige, hogy »a magyar kisgazdát akarata ellenére is boldogítani kel.« Huszonöt esztendeje kísérem figye­lemmel a magyar mezőgazdaság fej­lődését. Szomorúan kell megáiapita- nem, hogy ez alatt az idő alatt a növénytermelés és az állattenyésztés színvonala, a kisgazda tudása nem igen emelkedett olyan mértékben, mint Európa többi országában. Ösz- szegyüjtöttem Görögországtól Portu­gáliáig Európa minden országából йи utóbfn 10—15 esztendőre vonatkozó­lag a fejlődési adatokat s megálla­píthatom, hogy mindenütt hihetetlen előretörés van a mezőgazdaság te­rén, csak éppen Magyarországon nem. Németországban olyan terüle­teket vontak mezőgazdasági kultúra alá, ahol évszázadok óta mozdulat­lanul állott a föld. Olaszország mo­az országban, mert ezer esztendő óta nem tudtuk megtanítani külö­nösen a miagyar kisgazdaközönséget a gazdálkodásra. Hogy milyen hiá­nyok vannak még a szántás körül és mennyi helyen hiányzik még a tarlóhántás és az őszi szántás, hogy milyen primitiv és szörnyű hiányok vannak a trágyakezelésben, mennyi­re nincs trágyatelep sehol, pedig a trágyának 70 százaléka vész el, ha 24 óráig kint van a földön. Nlsm tud­juk azt, hogy Magyarországon 800 vagon Péti sót, minit nitrogén trá­gyát, fogyasztanak el egy esztendő­ben és 7000 vagonba tehető aiz a I nitrogén kár, ameíy a helytelen, I rossz trágyakezelés fogytán 'a léve- : göben е]|Шап. Hogy mennyire nem j használnak ná'unk műtrágyát, mulatt­ja aiz, hogy e téren majdnem utolfeó i helyen állunk Európában. Hogy j mennyire nem tudják nálunk, ml a j talajerőfenntartása, amely tudatlan- I ság folytán olyan hihetetlen fafaj ! uzsora folyik ebben az országban, j amelyre nem volt példa a háború előtti évszázadokban. S ha ez igy megy, egyszer csak arra ébredünk, ; hogy nem fog teremni a föld, nefnf ! lesz érdemes megszántani'. Ez ай j oka annak, hogy 25 esztendő ótaj az országos termésátlagok nem1 eimél- ; kedtek ebben az országban, Ki tud­ja azt is, hogy mi az a talajvizsgá­lat, mi ennek a fontossága és hasz­na, amelyen már Európa minden or­szága túl vian. Mennyire nem tudjuk érvényesíteni a kapálásban rejlő hasznot; erőszakkal sem lehet rá­venni a magyarunkat, hogy a kuko­ricát kétezernél többször kapálja i meg, irtsa a gyomokat, amelyek em- ' bermagasságra nőnek a burgonya és kukorica-földekben. Mennyire nem I tisztítjuk a vetőmagot, vagy nemi j csávázzuk azt s általában a gyom- ! mag hihetetlenül terjed a magyar földön. Nemi ismerik ä hasznos és káros madarakat. Szóval minden, ami a mezőgazdaságnak az népismereté­hez tartozik, teljesen kiaknázatlan és kihasználatlan ebben az országban*. Ha nem indítunk ezen a téren ai leg­sürgősebben olyan akciót, amely a ! magyar földnek a javát szolgaijai, akkor megvádolhatnak bennünket I utódaink, mert ez a 19 esztendő, I amely a háború óta eltelt, alig mu­tat fel1 valami eredményt az agráir- kultuna terén. Senkit se tévesszen meg az, hogy vannak kiváló nagy-, közép- és kisgazdaságok, amelyek­ben a termésátlagok, m álat minő­sége, száma, eredményei emelked­tek, de nézzük meg aíz országos csarakat szárított ki, foyókat téritett ' átlagot, akkor látjuk, hogy ezidöszé­•«i rí ч _ i .. i n »ii. T _ I ■PlollílCklIlAi ívm'jntA IQ. АДтлтитЮЬ Ilii m él az útijából, hegyeket hordott le és minden földet kultúra alá vont, mert a nemzet érdeke parancsolóan teszi ezt kötelességévé. Hasonló a helyzet Törökországban, Görögor­szágban, Portugáliában, Ausztriában és minden országban, ahol a nemzet érdeke irányit és gyakorol befolyást a fold sorsára. Ezzel szenjben nálunk a legkezdet­legesebb formák is ismeretlenek, úgy hogy a mezőgazdaság la'iapmüveielei sem váltak köztudattá, szinte azt le­hetne mondani, hogy újabb tanító- rendeket kellene le:e cpiténi ebben rint felfelé mutató eiedmények alig jelentkeznek. A magyar föld a nemzeté, a nem­zetnek tehát joga van beleszólni ab­ba, hogy mi — átmeneti tulaj dor nosok — miként sáfárkodunk a ránfc- bjzott nemzeti vagyonnal, nemzete kinccsel. A kormányzatnak köteles­sége őrködni a nemzet kincse és vagyona felett, mert nekünk egyet­len erőforrásunk ez a föld, amely minden tavasszal megújul és Isten áldása s kezünk munkája nyomán megtenni számunkra a mindennapi kenyeret. j Halason a legjobb, legmegbízhatóbb, legolcsóbb bevásárlási forrás minden közszükségleti és luxus cikkben a Hangya és annak fióküzletei

Next

/
Oldalképek
Tartalom