Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1936 (36. évfolyam, 1-104. szám)

1936-11-07 / 90. szám

4 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE november 7 VÉRES TRÓNOK ÁRNYÉKÁBAN XXXIII. És mit szói hozzá a rendőrség, hogy Wien uceáit te!eküftö№ a toborzóviaí, mint a legsötétebb középkorban? A rendőrség ha'Igát, hisz nem arra van, hogy beszéljen, nem képviselhet más véleményt, csak a felettes hatóságáét. De a sajtó, amelynek az a hivatása:, hogy beszéljen, egyszerűién el van ké­ped ve, miként lehet, hogy az ember könnyelműién életét kockáztassa olyas­miért, amiből se dicsőség, se más előny nem származhat!k, — mert hát hogy a fenébe lehet hozzájutni ilyesmihez Al­bániában? A sajtónak rossz az emlé­kezőtehetsége, már elfelejtetté, hogy ö volt az, amely ugyanezért az Albániá­ért annyit ordítozott: és fújta a harci­riadót annakidején, mikor Montenegró megszállta Skutarit. De most, hogy ezek a fiatalemberek eldobják az újságokat és a frázisokat kezdik komolyan ven­ni, most ez az Albánia megint rongy ország, vigasztalan kecskelegelő, amely­ről csak egyet lehet tudni: sohse sza­bad, hogy Szerbia kezére essék. Riporterek rohannak fe! a szobrász­hoz. — Lenn, Albániában, meg akarom menteni Ausztria becsületét, — mondja ez a csodabogár. — Mert uraim, ha ezt az Albániát cserben hagyjuk, ez a leg­nagyobb becstelenség. És én becstelen országban nem tudok tovább élni. Nos, ezen már röhögnek az okosfiuk, ime egy ismeretlen szobrász és égy épí­tész, akinek nincs 'más dolga, azon fá­radoznak, hogy megvédjék egy nagy­hala'om becsületét, melyet kissé hiva- totlabb hatalmak védnek. Hogy miféle politikai következményeket vonnának maguk után az efféle tréfák, az a legki­sebb gondja az ilyenféle embereknek. És Ausztriának mind e mozgósítások után is nyugatomra van szüksége, nyu- ga'omra bizony. Most, az ebédszünetben, amikor ki­ürülnek az üzletek és a gyárak, a tö­meg úgy felszaporodik, hogy a rendőr- legénységet meg kei'.; erősíteni. Postások jönnek a Lindengassén. át, három, négyvöt, sorba, tele vannak levelekkel, táviratkézbesitők csöngetnek el kerékpárjaikon, egész Ausztriából, Németországból és Svájcból tanácsokat, csatlakozó-nyilatkozatokat és pénzt kük denek. Az újságok óvatosságra intenek, az újságok klgiunyolják a különös szob­rászt, a birodalom diélibásiyáján fekvő ország egyszerre csak közelebb kerül, ; mint annakidején az Adria-kiá litás gipszhomlokzatain, amikor kísérlet tör­tént, hogy a WúeniefcntBk megmutassák, milyen szép ez a keskeny sávnyi partvi­dék, milyen gazdagok ezek a sárga vá­rosok a kék tenger partján és mégis milyen végtelenül messze vannak a biro- da'omtól, messzebb és idegenebb, mint. ha a legsötétebb Afrikában volnának. Lenn, Albániában, egy holland őr­nagy elesett, a felkelőkkel folytatott küz­delmek során, Olaszország Ausztria min­den lépését keresztezi,senkise tudja, mi lesz a végső kimenetel® a dolgoknak, Tisztelettel értesítem igen tisztelt vevőimet, hogy a HÓCIPŐK es Н0СШШ megérkeztek 6 havi részletfizetés 6 Zoltán de Olaszországot gyűlölik, ezt a mindig legyőzött és mégis minden háborúban nyertes Olaszországot, ezt az érzékeny szövetségest, aki miég azt se tudta elvi­selni1, ho gy az A ária -kiálti táson az egyik panoráma a fissal tengeri ütköze­tet ábrázolta. Ha Albániáért hadba,száll­nak, Olaszország eliten fognak harcolni, Olaszország eíten, ahonnan először ha­tolt be Ausztria testébe a nemzetiségek szerinti szétdambolás gondolata, sok­kal előbb és sokkal1 veszélyesebben, mint a fiatal pánszlávizmus, amely napjaink­ban fenyeget. Ezerkétszáz legény tob őrződött; már össze Albánia számára, erőteljes, válo­gatott fiuk, de lenn az uecákon még egyre szaporodik a tömeg, oly any­nyira, hogy a szobrásznak és az épí­tésznek egyidőre be kél csuknia a műtermét. A toborzás harmadik napján három barátságos mosolya ur lép be a műte­rembe, kerek kalapot tartanak a kezükben és mélényiiik alatt tisztes po­cak domborul: a rendőrparancsnokság- ról jönnek és Oursehner szobrásszal szeretnének beszélni. A szobrász, már az albán légió magatervezte egyenru­hájában, a három tekintélyes úrral az egyik mellékhelyiségbe megy és rosz- szat sejtve, megkérdezi, mi a kivánsá- guk. A három ur jelentőségteljesen piti- lant egymásra, aztán az egyikük egy ki­csi, vastag, fekete könyvecskét vesz elő; kis, vörös uj javai az egyik parag­rafusra bök. — Kérem! A 92 jcs tör- j vénycikk ét it ja, hogy Ausztriában más j á lam számára csapatokat toborozzanak. ’ (Folytatjuk): N ftGY IDŐK TANÚJÁNAK RAVATAUnAI Száz éves korában meghalt Baky Gedeon, aki átélte a szabadságharcot, megérte Trianont és nem győzte megvárni a revíziót Meghalt egy kedélyes öreg ur, egy kiváló hazafi, lángoló lelkű magyar. Elköltözött az élők sorából egy jobb és boldogabb hazába, átevezett a megelégedés és megdicsőülés révé­be, miután szép és nemes pályá­ját befutotta, harcait meghurcolta és a hűség és önzetlenség utalt bukdá­csolás nélkül végigjárta. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a Baky-kastélyban még ravatalán fek­szik Baky Gedeon, akinek megada­tott a pátriárkák kora, akinek en­nél még több osztályrész is jutott a földi jókból, mert szellemi és testi és makkegészséges lelki derűben fo­gadta még most századik évében is a halált. .., , .,r Csodálatosan szép száz esz. tendő 1836-tól 1936 ig Mégkapőan szép száz esztendeje adatott meg Baky Gedeonnak, aki békésen végigmunkálta a ferencjó- zsefi békeidők nyugodt évtizedeit, de, aki ugyanakkor végigszorongta a szabadságharcot, az utána követ­kezett irtózatos magyargyilkoló Bach- korszakot, majd a kiegyezést sziem- l’éttte, hogy azután 1914-ben megérje a nagy pusztító világégést és szomo­rúsággal, könnyezve öreg korban már megérje hazánk megcsonkítá­sát. I Valahogy igy dióhéjban írná meg valaki, ha csupán lexikális módon adna hirt a mindvégig urnák és ke­délyes, kedvesnek maradt pátriárká­nak elmúlásáról, de nekünk ha'asi- aknak ő többet is jelentett. Végte­lenül szerette ezt a várost, ragasz­kodott hozzá és ha előrehaladod ko­ra nem is engedte meg, hogy bele­merüljön a város ügyeibe, nagy fi­gyelemmel, érdeklődéssel kisérte mindvégig Halas életének minden rezdülését és mozzanatát. Baky Gedeon Kunszentmiklóson született és az a szoros nexus, amit régebben még inkább fenntartott a két kun helység Halas és Kunszent- miklós, őt is rögtön halasivá tette, mihelyt Halason megnősült — néhai felesége Szuper Lajos főtörzsorvos nővére volt. Ettől kezdve szorosain a szivébe zárta Halast és magát mindvégig halasinak nevezte. Jog­címe is volt hozzá, a kunkapilányck családfáját vallhatta magáénak. Baky Gedeon íeiserdült gyerekko­rában ismerte Petőfit, a, magyarság lángkikü fároszköitőjét, beszélt Pe­tőfivel is, aki Kunszentmiklóson el­játszó ga tot a már akkor is éles- eszü kisfiúval. De más szempontok is kötötték Petőfi Sándorhoz. A nagy költő ud- varolgatott Baky Gedeon nővérének Krisztinának és hozzá irta egyik leg­szebb versét, az: »Amott virít Szent Miklós egy rózsája« cimüt és ebből az is kitetszik, hogy Petőfi kedvesen látóit vendége lehetett egykor a Ba- kyak kunszentmiklósi nemesi udvar- I házának. , É,s hallhatta a zengzietes költő zengő szavát, beletekinthetett ihle­tett szép barna szemeibe, látta a jurátusokat, a lelkes és entuzjazmus- sal telilett 48-as nemzetőröket, a szabadságharc minden magával ra­gadó momentumát, mind olyan lelki élmény és hangulat, amely végig­kísérte Baky Gedeon életét, de vé­gig utitársa maradt mjigyarságá- r.ak is. j 1 Még kora flatialságában már bí­rósági szolgálatba lépett és éltes jogi felfogásával, judiciumámak mély­ségével és tisztaságával hamarosan szép karriert jósoltak néki. ö is vé­gig csinálta a bíróság ranglétráit, al­jegyző, jegyző, albiró, majd járás- bíró volt, végül, mint törvényszéki bíró lépett nyugalomba, de nem azért, hogy pihenjen, hanem hogy mint ügyvéd, sokkalta fárasztóbb munkát vegyen váraira. Miint bírót és később mint ügyvédet, a tisztelet és a nagyrabecsülés övezte, jogi pá­lyáján végig, mindenkinek csak jót tett, tanácsokkal látott el, önzetlen életet éli a római klasszikusok iskola­példáinak módjára. Hosszú bírói pályáján Szabadkán és Zentán működött és az akkori úrbéri birtokviszonyok rendezésében munkálkodott, több jeles jogi szak- könyvet is irt, főleg ennek a birtok­jognak a kereteiben. Feltűnést soha nem keresett, elis­merést még inkább nem, szerényen és visszahúzódva dolgozott, hogy még inkább aláhúzhassa egyéni sa­játos arcával az önzetlenség tevé­kenységét. j Az 1918-as összeomlás Szabadkán érte Baky Gedeont, akinek örökké, haláláig fájó emíek maradt, hogy meg kellett érnie az ezeréves ország i megaláztatását és földarabolását. Ezt ; az állapotot nem is bírta el, magyar­sága miatt menekülnie kellett Sza­badkáról, ahonnan Halasra jött és itt élt csendesen, szemlélődve, olvas­gatva, szerető övéi közt, egészen ha­láláig. Száz év betegség nélkül A legnagyobb jótétemény ád&toít meg Baky Gedeonnak. Megérte a I száz évet anélkül, hogy orvossal dolga lett volna és azt a ritka vala­mit, hogy még száz éves korában az újság legapróbb betűit is szem­üveg nélkül olvasta. Várta, mindig várta a re« víziót És ez a kemény magyar, aki meg­érte Trianont, nem nyugodott. Nem tudta elhinni, hogy ez is lehetséges, folyton várta a revíziót és azt, hogy Magyarországnak igazságot szolgál­tassanak. Övéi mondják és ei is hi­hető, hogy ez, a nagy revizió-várás, hogy megérj? hazája felszabadulását — tartotta benne a léiket és edzette akaraterejét. Hogy halt meg? Nem is halt meg. Elaludt, fájdalom nélkül, anélkül, hogy betegség előzte volna meg el­múlását. Halálának oka hivatalos nyelven: »végelgyengülés«. A száz­éves öregur elment, álmodni tovább a magyarság szép múltját és ígére­tes jövendőjét... A család által kiadott gyászjelen­tés hírül adja, hogy Baky Gedeon szerdán hunyt el. Kiterjedt rokonság gyászolja halálát, ezenkívül tisztelői és barátai. \ Az elhunytat ma pénteken délután három órakor temették el nagy rész­vét mellett a régi ref. temetőben levő családi sírboltba. g -пи ....и iM——w— О r s z á g-V Hág Fáulhabter német bíboros meglátogatta Hitter kancellárt, — Az osztrák kor­mánykonstrukció nem hoz semmiféle változást Ausztria bei- és külpolitikájá­ban. — Hétmilliónál több lakosa van Newyorknak. — Egy japán telep te- nyésztyukja egy év alatt 360 tojást tojt és ezzel uj, »világrekordot« állatott fel. — A nemzetközi ope.a,kongresszus lesz a Szent István-emlékév egyik legna­gyobb eseménye. — Papírgyár létesül Szentendrén. — 21 mi liő literrel emel­kedett a,z országban a tejfogyasztás. — A pécsi egyetemi ifjúság nagy felvonu­lás keretében ünnepli Mussolinit. — A békésmegyei vásárból a hatóság ki- til'ofía az árdrágítókat, — XI. Pius pápa magánkiha lgatáson fogadta Rótt Nándor veszprémi: miegyéspüspököt, aki pBppászentelésér.ek 40-iik évfordulóját Rómában ünnepelte mieg. Rótt Nándor püspök jubileumi szentmiséjét a Santa Cioee templomban mondottja, ahol an­nakidején első miséjét bemutatta. — A belga képviiselőház bizalmat szava­zott a kormánynak. — Diszdoktorrá avatták a lyoni egyetemen Sir Austin Chamberlain volt angol külügyminisz­tert. — A képviiselőház igazságügyi bi­zottsága tegnap folytatta az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalását. — 3 hónapi börtönre ítélték Koronkay Jenőt, a szegedi Köz­tisztviselők Szövetkezetének sikkasztó igazgatóját. — Megsemmisítették a jász- ’adányi törvényhatósági bizottság vá­lasztását, mert a; titkosságot egyes bi­zottsági tagok megsértették a, választás során. — Halálra gázolta az autó Szom­bathelyen Torontály Imre őrnagy 9 éves Brúnó nevű fiát. A nyomozás megálla­pította, hogy az autó vezetőjét, Ko­vács Károlyt nem terheli, gondatlanság. — O’aszországban mérsékelték a tiszt és gabona behozatali vámját. — Koszto­lányi Dezsőt csütörtökön délután temet­ték el a Kerepesi temető halottasházá­ból a főváros által adományozott dísz­sírhelyre, t ; , ! j j ; ;|_j )

Next

/
Oldalképek
Tartalom