Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1934 (34. évfolyam, 1-103. szám)

1934-08-22 / 67. szám

2. oldal KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE augusztus 22 Villamos háztartási lásziláhal filléres bérért vagy havi részletre ■ lllllllllllllll^ HALASI VILLAMOSSÁGI RT-nál. <«] A döntés visszavonhatatlan: semmi szin alatt sem maradhat meg Halason a Társadalombiztosító Elsőnek a Helyi Értesítő adott hiirt iáiról, hogy Halasról áthelyezték a Társadalombiztosító kirendeltségét és hogy ez a döntése végleges a bek ügymimsztemek. Halasra nézve két­ségtelenül súlyos hordereje van en­nek az intézkedésnek, mert ismét egy hivatalt helyeztek él Halasról és ezt az intézkedést sérelmezte nemcsak a város, hanem az érdekelt­ségek is. Az áthelyezéssel kapcsolatban han­gok hallatszottak arról, hogy az ér­dekeltségek ennék az áthelyezésnek a hatálytalanítását fogják kérni, sőt az áthelyezés szóba került a városi köz­gyűlésen is. Lapunk budapesti tudósítója illeté­kes helyen érdeklődött, hogy ezek­nek az intervencióknak milyen ered­ményei lehetnek és azt a választ kapta, hogy szó sem lehet aiz in­tézkedés visszavonásáról, az intéz­kedés, hogy a Társadalombiztosító szeptember elsején elkerül Halasról, visszavonhatatlan.. Alig van sertéskivitel Halasról — a piac­zár óta negyven sertést szállítottak el Szobrot II. Rákóczi Ferencnek! Gömbös Gyula miniszterelnök a követ­kező felhívást intézte a magyar társada­lomhoz : »Felhívás a magyar társadalomhoz! Magyarország Főméltóságu Kormány­zója a magyar királyi kormány nevében tett felterjesztésemre az alábbi Szent fetván-napi legfelsőbb kéziratot méltóz- tatík hozzám intézni: »Kedves vitéz Gömbös! A jövő évben lesz kétszáz éve annak, hogy távo1 hazájától, idegen földön örök­re behunyta szemét II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Szivbé'i óhajtásom, hogy dicső em­léke a parlament előtti térség dél ol­dalán novas ércszoborral örökittessék meg. Hirdesse ott a szobor örök időkre a magyar nemzet soha el nem múló há­láját és tiszteletét II. Rákóczi Ferenc nagy történelmi aakja iránit, aki Magyar- ország függetlensége és ősi a.kotmanyá­nak szabadsága érdekében vívott harcai­ban В küzdelmeiben az önzetlen hazasze­retetnek és a párat’an áldozatkészség­nek oly nemes példáját adta. Megbízom tehát, hogy a szobor léte­sítésére az összes intézkedéseket rrvög­A halasi gazdasági köröket még most is élénken foglalkoztatja a sertéspiaczár, amelyet a sertésvész folytán volt kénytelen a hatóság el­rendelni. Amilyen nagy pusztítást végzett a sertésvész a disznóállof- mányban, épenolyan karóikat otooz most az, hogy a kivitel szinte tel­jesen megszűnt. 1 A budapesti zárt piactérre, mint nekünk elmondották, a zár óta csu­pán fél vagon, negyven darab disz­nót vittek tó és ez is csak alacsony áron kelt el a budapesti álliatvás^- ron. A sertésvész ügyében az állatorvo­si hivataltól azt a választ kaptuk, hogy a vész jóllehet szünőben van, mégis komoly veszedelmet jelent !még ma is. — Hogy tetszett szavalatom a sajtó­nak? És mohabár egy bikmagot nem hallot­tam Tbelőíe. mindkét kacsóját megraga­dom, Szemeim kifordítom, fejem elbű­völt mosolyai csóválom és áhítattal re- begem: — Gratulálok. Egészen1 rendkívüli volt, nem akarok hízelegni, de boldog ja költő, akinek ilyen tehetség tolmácsolja a versét.. Vizitbe megyünk és egész utón azon drukkolok, hogy jaj, bárcsak ne lenné­nek otthon. Szerencsém van, tényleg! zárva minden ajtó, egy névjegy és futó­lépésben el, nehogy összetalálkozzunk velük. Másnap telefonhoz hívnak, illető úri­ember beszél, rendkívül sájnálkozik, hogy magas látogatásom alkalmával! nem részesülhetett abban a szerencsé­ben', hogy személyesen fogadhatott vol­na, imire biztotsítom, hogy én vagyok a vesztes és alig várom a legközelebbi alkalmat. Este 11, sikerült ágybakeriilni, végre kialszom magam, már nem zavar senki — amikor megszó'a az az átkozott te­lefon. — Óh, hagy a radai rbsseb... Dühöngve kelek fel, veszem a kagy­lót, az ilyen éjszakai telefonálót legjobb volna négy felé vágná... hal ó,, jtt ez és ez. — Nem zavarlak? — kérdi ártatlan hangon (micsoda- egy örült kérdés éjjel 11 órakor!?) — Már hogy zavarnál? — felelem — nagyon örülök, te sohasem zavarhatsz! — De igazán, még nem feküdtél? — faggat aggó claim aßkodva. — Dehogy feküdtem, neked csak megmondanám, a legjobbkor telefonál­tál, éppen' én akartalak felhívni... Lehetne eseteket felsorolni a végle­tekig. Tűrhetetlen ez az udvariassági mezbe öltöztetett alakoskodás és én ezennel véget íyetek neki. mától kezdve minden­kinek szép, illő formában, de őszintén kipakolok... Nem folytathatom a cikket itt irtom a szerkesztőségben, negyed négy, még nem ebédeltem, szédelgők az éhségtől és megszólal a telefon: A kiadóhivatal jelenti, hogy azonnal jön át hozzám egy ur fontos megbeszélésre. Elönt a vér, kést, baltát, gyilkot keresek-, hogy fel­koncoljam... aztán elhaló hangon vála­szolok: — Nagyon örülök, legyen szerencsém. HALASI HÍREK ’ NÉHÁNY SORBAN Öngyilkosságot követeti el egy gazda. Slezák János 70 éves bodog- lári gazdia felakasztotta magát és meghalt. Tettének oka minden való­színűség szerint — életun tság. Szerencsés villámcsapás Balota- pusztán. Balotapusztán az egyik kunyhóba belecsapott a villám. A kunyhóban buszán voltaik, de komoly ibaja senkinek sem lett a villámcsa­pás következtében. Uj védőnő. A halasi Stefánia szö­vetséghez uj védőnőt helyeztek. Az uj védőnő Hajnal Anna. Október 16 án tárgyalják Szilágyi Imre bűnügyét. Szombaton délelőtt érkezett Halasra a kalocsai törvény­szék értesítése arról, hogy Szilágyi Imre bűnügyének főtárgyalását októ­ber 16-ikára tűzték tó. A tárgyalást az eddigi értesülések szerint való­színűleg Halason ta(ftják meg. Szi­lágyi Imre ellen az ügyészség hiva­tali sikkasztás büntette elmén emelt vádat. j J у J jfj egye.« A nemzet áldozatkészségéhez fordu- ok, hogy megva.ósithassuk ezt az elha- árózást. Az emlékművet az ország tár­sadalmának közadakozásából tu,djuk csak felá'Jfitani. . Bizton hiszem és remélem, hogy a íemzet hálás kegye.etst és a mai késő nemzedék tartozását a magyar múlt hal- íatatian hősével, nemzeti függetlensé­günk és állami önállóságunk Belkes har­cosával, az önfeláldozó hazafiság leg­nemesebb eszményével szemben: a ma­gyar nemzet mai megcsonkitottságában is szegénységében, is méltóképp fogja eróni. Magyar Testvéreim! Adakozzék ki-kii iehetsége szerint a dicső emlékezetű /ezérlö fejedelem szobrára, akinek Isten revében a hazáért és szabadságért ki­bontott ősi zászlaja alatt ott volt minden Eélekezet, minden nemzetiség, minden •end és osztály. Áldozzunk ma ugyanaz­zal a testvéri közösséggel a múlt ha­gyományainak és a Jövő ideál jajnak o.- iárán, híven a fejedelem jelmondatához: »Nihil privátom!« — féltre mindem önös érdekkel, amikor a nemzet ügyéről van szó! • Budapest, 1934 augusztus 19. napján. vitéz jákfai Gömbös Gyula m. kir- miniszterelnök.« Hadirokkantak ingyenes kórházi ápolást kapnak A honvédelmi miniszter rendeleté szerint a jövőben a nem fizetőkép­telen hadirokkantaik äs beutalhatok a honvédelmi tárca terhére a honvéd és közrendészeti kórházaikba ingyenes ápolásra, amennyiben, e kórházakban a vbeteglétszámviszonyok ezt megen­gedik. örvendetesen vesszük tudomá­sul a honvédelmi minisztériumnak ezt a kis embereket támogató szociális intézkedését, mellyel lehetővé váfflk, tiogy ezentúl a kisházaikéval és eset­leg pár hold földdel biró és igy nem fizetőképtelen ,de azért csak szegény, támogatásra szoruló1 hadi­rokkantak äs ingyenesen részesülhes­senek kórházi ápolásban. Mi lesz azokkal, akik nem védettek, de közben bajbajutottak? A gazdasági; érdekképviseletek már rámutattak, hogy azt a törvényes oltal­mat, amelyet a védetté nyilvánítás a gazdáknak biztosit, nem szabad meg­tagadni azoktól, akik a múlt évi kedvező termés mellett abban a hitben voltak, hogy terheiket védetté nyilvánítás nél­kül is bírják rendezni, die reménységüket az idei termés Lesújtó eredményei sem­mivé tette. Tehát a rendelet kibocsátá­sakor fennálló tartozások alapján utólag is meg kellene engedni a jogi oltalom megszerzését azoknak, akik eddig nem kérték, vagy nem kapták meg, de az ez- évi gyönge termés mellett e védetem nélkül öísszenoskadnának. Ugyanezért sürgőssé vált az egyezte- i tési eljárás életbeléptetése, mört csak ezen az utón lehet megnyugvást kel­tőén megállapítom, hogy melyik gazda­ság milyen teljesítésre képes és mennyi­ben szorul mentésre. Meg keltene to­vábbá adni az aszály sújtotta .gazdáknak azokat a fizetési, halasztásokat, ame­lyek az idei termés lecsökkentés© miatt joggal kivánhatóak és amelyek nélkül a vetőmag, a konvenció, vagy a gazdaságii felszerelés kényszereladása elkerülhetet­len. A folyó évi decemberi határidő eb­ből a célból nem: tesz megfelelő, mert hiszem decemberig a gazda nem fog újból aratni. A helyzet olyan, hogy gyors intézke­dés nélkü,l rengeteg kárt szenved igen Sok, bajbajutott gazdacsalád. TINTA Házi humoristánk korszerű elmélkedése Már kicsi gyerekkorában arra tanít­ják az embert, hogy mindenkivel szem­ben előzékenynek és .jószivünek kell lenni. Volt hintalovam, jött át a szom­széd Palika és ordított, hogy ő akar ráülni. Persze- csak nevettem volna a Palika bömbölésén, ám de jött a mama és azt mondta, a jó gyermek odaadja az ő játékszerét a kispajtásnak. Odaad­tam, ámbár legszívesebben beszaggat- fcaim válnia a fejét a Palikának. Aztán a dedóban a Lacika elvett© a vajaskenyerem, mire én lekentem neki két egyforma pofont és akkor a Péntek néni azt mondta, hogy ejnye, ejnye. Jó­zsika, nem szabad, a jó gyermek inkább átengedi a vajas kenyerét Elemista koromban a kislányok nyel­vüket öltögették, kiterítettük és meg­rugdostuk őket. Persze volt nagy szoru­lás, Istenben boldogult Lusztig-papa az о eredeti módszerével tanított meg arra, hogy az ököljog, pláne hölgyek­kel szemben, korunkban nem helyénvaló. Aztán jött a többi isko’a, a gimná- i zium, a tánciskola, a jó modor- és il­lemtan, az oktatás, a nevelés, mig végül kialakult az udvarias ember, az 'Úri­ember, a gentleman. És hogy ez a jólneveitség micsoda alaikoskodásra kényszeríti az embert, az már aggasztó és türhetet’en. Utazom például Pestre. Egyébként is I egyedül szeretek vonatozni s nincs ré­mesebb, mintha az ember kétórahosz- szat együtt ül olyan ismerőssel, akivel semmiféle beszélgetni való ja nincs. Ki­nézek magamnak egy fülkét, ahol csupa kedves ismeretlen arcot látok és már fütyül a kalauz, amikor becsörtet Pa- czáfe ur és aszongya, á, milyen nagysze­rű, együtt utazunk. Mit felelek rá? Azt, hogy nagy az örömöm, éppen ismerőst kerestem. Ahelyett, hogy nyíltan, be­csületesein, férfiasán lerúgnám, a vonat­ról. Műsoros est van, sikerül kiszökni a büffébe s jó hűvös ital mellett mulatok azokon, akik odabenn izzadnak. Vége a műsornak, jön Cuncika és aszongya:

Next

/
Oldalképek
Tartalom