Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1933 (33. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-12 / 64. szám
augusztus 12 KISKUNHALAS HELYI ÉRTESÍTŐJE 3 oldal A HELYI ÉRTESÍTŐ KÖZGAZDASÁGI ANKÉTJA Védekeznek az eladósodott gazdák - A kamatterhek emelkedése és a terményértékesités katasztrofális helyzete A bajok egyre nőnek és terebélyesednek a fejünk fölött, mindenfelől mentőötleték merednek felénk, anélkül, hogy kézzelfogható javulás jelel tűnnének fel bárhonnan is. A gazdasági vízözön elborítaná látszik mindent és ebben a stádiumban nyitja meg a Helyi Értesítő nagy közgazdasági ankétjét, azzal a célzattal, hogy szóljon hozzá a lakos30 pengő helyett i ság lehetőleg minden rétege, hogy világítsa meg minden osztály a helyzetet, hogy adjon ötletet és mutasson kiutat. Szerkesztőségünk ezt az ankétet azzal a reménnyel kezdi meg I mai számában, hogy talán fakad be- I Iőle valami, ha más nem, legalább i jobb belátás. j Ankétünk alább következő első cik- ; két egy tekintélyes gazda mondja tollba: na 12 pengő a búza ing, mindegyik selymet hord és panaszkodik, csak a kabát niás rajtuk, azaz ruhát változtatnak, de a személy egy. 12 pengő egy ing, van ugyan olcsóbb is, de az annyira rossz, hogy csak kétszer mehet mosásba. 3 P 60 fillér egy pár selyemnek csúfolt harisnya — kétszeri felhúzásra s aztán vége. Vége van annak a szerencsétlen szülőnek is, akinek három leánya van, mert a haivi fizetés majdnem csak harisnyára megy el. s a,kkor látni fogják, hogy nem olyan nagy hasznot hajtó valami a föld, ! mint a oipőpertli I Egy métermázsa szén a rezsivel együtt egy pengőbe kerül a bányának és mégis 4 pengő 80 fillér mázsája a szénnek. Majd meglátjuk, hogy a Tatai Kő- szénbánya Rt. vezérigazgatója, Vida Jenő, akinek havonként 28.000 P fizetése van, kinek adja e] a szenet, ha mi nem tudjuk megvenni, de őneki sem lesz havi 28.000 P fizetése, az is bizonyos. Talán majd egyszer a kormány rájön, hogy csökkenteni kell a mamutfizetéseket, megszüntetni a dupla állásokat, hogy tanult gyermekeink 30 P-s álláshoz jussanak és nem lesz férj és feleség közhivatalban dupla fizetéssel és dupla lakbérrel; amikor csak egy lakásuk van, — mondjuk — talán majd egyszer erre is gondolnak és arra is, hogy a vasúti dijat leszállítsák, hogy ne csak a filléresek utazzanak, hanem akinek muszáj utazni, az is a vonatra ülhessen, ha már van vasút, ha mindezekre rájönnek, úgy helyreáll az ország. EZ PEST! A magyar mezőgazdaság akkor ment tönkre, amikor a 30 pengős búza ára 12 pengőre zuhant, de ugyanakkor nem mérsékelték a 18 | százalékos kamatlábat, felemelték az . ipari cikkek árait és növelték az j adókat. (Csak a kocsikenőcs árát I említem. Ez békében hat fillér volt, ma kilencven fillér.) A termés rossz volt, a búza ára csökkent, de a liszt és kenyér mégse lett olcsóbb. De fel kell elevenítenünk az Országos Központi Hi élszövetkeze; alapításának történetét. 1898-ban egy pénzcsoport alakult, amely azt mondta: Te állam, mi segíteni akarunk a kisembereken és minden hitelre- szorulónak évi 4 és fél százalékra adunk kölcsönt, mert a 7—7 és fél százalékos kamatokat a hitelreszo- rulók nem bírják. Mi ezért nem kívánunk egyebet, adjál nekünk bélyeg- és ille'ék- meiiesiéget, vagyis, minden beadványunk bélyegmenles legyen és minden vételünk, bekebelezésünk illelékmen ességet élvezz n Ez a pénzcsoport az alapokmányban még arra is kötelezte magát, hogy az évi tiszta nyereség 5 százalékát az üzlsirészesek közötj , széto szíja, igy tehát az évi kamat csak 4 százalék lesz. Az állam elfogadta a szép ajánlatot és meghozta az 1898. évi 23. törvénycikk 47. §-át, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek s megadta a bélyeg- és illetékmentességeit, de mintha azért kicsit óvatos lett volna, kikötötte a törvényben, hogy ezen illetékmentesség csak a saját üzletfeleivel szemben áll meg, másokkal1 szemben az általános adókötelezettség alá tartozik minden okirata és beadványa. Rövid idő múlva ezt a kedvezményt még négy nagy országos vállalatra terjesztették ki. Néhány év után a 4 százalékos különböző címeken 5 százalék, az utóbbi években már éppen annyi lett, mint bármelyik más pénzintézetnél, vagy banknál. Egymilliárd pengő illetékmentes forgalom Az évi 4 százalék tehát már évek óta csak papíron van meg és a törvényben, a valóságban azonban nincs meg. De nem emlékszünk arra sem, hogy törvényt hoztak volna, mely megengedi, hogy a 4 százalék felemelhető és így valami egyoldalú eltérés mutatkozik r.o és még valami: a kincstár elveszheti évenként 58 millió pengő körüli összeget illetékben, de lehel, hogy többet 5s, mert az öt nagy vállalat évi forgalma kö/jel egy milliárd pengő. A kartelek szerepe A kisbetétek elkallódtak, de az ügyesen megmentett nagybetétekből rövidesen megalakultak a karielek, amely minden agrár és ipari termék árát diktatórikusán szabja meg. A bőrkartel ebben az évben már háromszor emelte a bőrök árát, egy Ízben azért, mert így több jövedelmet remélt. Nem gondolkozott tévesen, igaza lett. — Másodszor pedig azért, mert a nyersbőrkartel külföldre viteti, illetve szállítja a nyers- 1 bőröket. Ez is alapos ok az eme- ; lésre. — A legérdekesebb ebben pe- i dig az, hogy a ayersbörkariel ugyanaz, mini a borkariéi, — tehát szépen ősz- í szedolgoznak. Magyarországon az a legnagyobb ' baj, hogy a gyárak és vállalatok ! részvénytársasági alapon vannak, j részben azért, mert igy kevesebb j adót fizetnek, mintha a gyár a csa- ; Iád kezében volna és magántulajdonban lenne. Ennek az a hátránya, hogy a vállalat, vagy gyár élére igazgatót állítanak, mégpedig horribilis fizetéssel és ő el kezd gyártani, amint ismerjük, nem is a legjobb anyagból, fő, hogy olcsón előtudják állítani. Ez megy 15 évig és ha nem, akkor kényszeregyezség, vagy másmódon bukás — nem ők fizetnek rá, de az igazgató sem, mert ekkorra már olyan hatalmas vagyont gyűjtött össze, hogy nem fáj a feje. És jön egy uj vállalat, kezdik újra, ott, ahol a másiknál, hasonló szándékkal stb. A külföldi gyár a családok kezében van és fiuról-fiura száll, de kényes is a portékájára, hogy verseny- képes legyen és a család egyik legidősebb tagja a vezető. Amint látjuk, itt van a baj nálunk, a sok részvénytársaság és a sok kartél, azaz egyforma rajtuk az Lehet ugyan 60 fillérért is kapni egy kiló kocsi kenőcsöt, de ez kicsit homokos és egy hónap alatt a tengelyt tönkreteszi, hát inkább vegyünk 90 fillérért, az valamivel jobb. Egy métermázsa búza — ha jól megy — 8 pengő, de a napokban tísak 6 pengőt ígértek érte s inkább hazavittem 17 kilóméternyire levő falunkba és nem adtam el, egyék meg a malacok, igaz. ugyan, ha kihizlalom, akkor sem kapok érte többet, mert a tőzsde megírja, hogy hízott sertésnek, azaz kilójának mi az ára és rém veszik meg drágábban- A kartelos urak terményünk fokozásában is megakadályoznák bennünket, hogy kevesebb legyen. A nyáron nem kaptunk rézgálicot és nem permetezhettünk, borunk nem lesz csak azért, mert drágábban akarták adni a rézgálicot és adták is. Nem volna okosabb, ha mindennek az ára leszállna és nem kellene 10 évig eihordani egy öltöny ruhát, — ami eléggé silány' ugyan, — ha pénzünk van, minden évben vennénk egy öltönyt, s munkát adnánk annak, aki ezzel foglalkozik. Nem volna-e helyes dolog, ha a kormány intézkedne .hogy a kocsi- kenőcsnél is túltermelés legyen és ne legyen egy kiló 90 fillér? Miért csak a terménynek az ára olcsó, amit hajnali 3 órától este 10 óráig dolgozva kell előteremteni és miért drága minden más cikk, amit 8 órai munkával állítanak elő? A gazdák megsegítésével elkéstek akkor, amikor a 30 pengős búzából 12 pengő»« lett és elfeledkeztek a 18 százalékos kamat leszálli ásáról intézkedni, igy kamat fejében már 7 év alatt az egész kölcsönt v'ssiia- fizettük, de a töke még ieljes egészében fennáll. Elkéstünk, most már nincs mentség, a földünk (a hitelnyújtó bankoké lett, de ezzel tönkremegy a nemzet, mert nem lesz aki kezelje és művelje, a bank sem nyer vele, hiába adja ki bérbe, nem úgy lesz munkálva, mintha a gazda maga művelné a földet, mert ahhoz is megfelelő eszköz és lelkiismeret kei s a kevés termés után majd meglátjuk, hogy milyen kedvvel fizetik az adót a föld után. j A földből nem lehet százezerp n- gős, vagy többszázezerpengős évi fizetést húzni, ezt majd tapasztalni fogják akkor, amikor a föld a kezükben lesz mind, Pesti publikum Képek a dzsemboriról — vidéki szemmel A gödöllői állomás mellett, az első hídnál'. — Hé! Cserkész! Hé! — kiáltoz egy pocakos alak. A cserkész szolgálatkészen ugrik oda. — Merre van az Árpád-csapat? A cserkész elmagyarázza,, a pocakos megköszönés és köszönés nélkül döcög tova. Ur. Legalább is ő azt hiszi. 4 A tribünökön szédületes tömeg. Most búcsúzik az arénától, cserkészeitől Baden Povel, a legendás Bi Pi. Az eső természetesen esik. A szörnyű tömeg nagy része nem jól lát, mert elöl minduntalan felállnak. »Leülni .leülni!« — hangzik kórusban, zavar, tülekedés, orditozás. A hangszórókból csak hangfoszlányo' kát hallani a lárma miatt, a közönség dühöng, követelőzik, szidja a rendezőket, egyesek hangosan káromkodnak, itt-ott dulakodás, sőt elcsattan egy pofon is. Akik csöndben vannak, türelmesek, nyugodtak, azok vidékiek. Akik pedig pirulnak, szégyenük a dolgot, — noha nem tehetnek róla — azok cserkészek. * Egy exotiküs cserkész. Maláji. Olajbarna arc, mongol vonások. Csak életveszélyes, tolakodás árán lehet közel férkőzni hozzá, a pesti nők olyan tömege rohamozza meg autogrammért, mintha a nagy Ro- dolpho, a Valentin támadt volna fel. Lökik, szorongatják, tapogatják, simogatják, az pedig fáradhatatlanul írja alá a nevét és olykor szelíd undorral néz végig a fehér hölgyeken. Négy magyalr cserkész, négy szószoros értelemben vett testőr védi a tömegtől. — Te, ez egy olyan ember evő? — kérdi izgatottan egy vörösszőke hölgy a barátnőjétől. — Az az — feleli a barátnő — és szemeivel majd felfalja a malájit. {i A yiientjfafcáa áét uknepsese/t, /идмвош ÉRDEKES HÍREIT HEtVJZW- RÓL KŐZEET/TDE ОГГЮЛ1 HALLHATJA, HA TASAROl 2ET-ES &OÍ6-C3
