Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-10-31 / 87. szám

október 31 Kistainhalaa Helyi £rte»itő{c 3 oldal Tizenhét esztendő után orosz feleségétjei és négy gyermekével haza szeretne jönni egy elszakadt hadifogoly Krasznojarszkban és környékén még sok száz hadifogoly él, köztük halasiak is 1914-ben rekkenö júliusi napon, | amikor rászakadt Európára és a vi- j lúgra a nagy égés, még jókedvvel és nótaszóval vitte a virágos vonat őket messze tájakra, csataterek viha­raiba és ők mentek előre mit sem tekintve, csak mindig előre a nagy kataklizmák örvényei felé. * Majd nóták születtek a Volgáról, az események és dolgok szentimentá- lizmusáról, a nóták száguldottak vé­gig a lövészárokban és a menetelé­sekben a csodálatos és dalt termő folyóról és arról a fehér arcú cár­ról, aki bizony azóta maga is a hősök halottjai közt nyugszik. * Aztán jött a sebesülés, a nagy tömegtemető tátongó űrje és elér­kezett a legborzalmasabb, a hadi­fogság ... * Később jött a kegyetlen »béke« a maga nehéz napjaival és sokezer magyar fogoly indult hosszú, tömött sorokban hazafelé a magyar föld szent szeretetével szivében, de jöttek a hirek a borzalmakról, hogy sok­ezer magyar hadifogoly rekedt mesz- sze Szibériában, ki elpusztult, ki be­teg lett, kinek sikerült kevés munkát szerezni, de mind megöregedett, test­ben és lélekben ronccsá változott. De rokkantán és meggyötörve is szi­vükben csak egy vágy lángolt, hogy viszontláthassák a szülőföld szép ha­tárát, körülöleljék az itthonhagyott öreg diófát és az akácerdőt és azt a sok mindent, amit az ember szá­mára az otthon édes melege jelent. * Szállingóztak a magyar levelek, ahogy a posta engedte, Oroszország­ból Halas felé is, de ezek közt a legmeghatóbb az a levél, amelyet a magyar külügyminisztérium küldött Halasra H. F. 1743—I., 1931. szám alatt és ebben, azt kérik, hogy Béni Ernő 1914-ben fogságba esett magyar hadifogoly ügyét a helyi hatóságok is segítsék előbbrevinni. Béni Ernő most 43 év«es, Pirtón gazdálkodott kisebb földterületen és 25 éves volt, alig akkor leszerelt rendes sorkatona, amikor zgszlóalá citálta a jóságos öreg király ismeretes és megható szózata. Béni Ernő az első szólitásra Vette a kis katonaládáját, bevonult a 30-ik honvéd gyalogezredhez és egyik leg­első menettel már vitte a halálvonat Galicia felé. Az első menetszázadok és zászlóaljak a friss háború első napjaiban odavesztek. Béni Ernő pir- tói gazdálkodó pedig, úgy rozs csép­ilés tájban és amikor az első csemege szőlő érni kezd már, az orosz gyű­rűben kapálód’zott és vitték is azon nyomban Szibéria hómezői felé. És azóta tizennyolcszor arattak már Pir­tón, tizennyolc szüret nótáját és mustját mulasztotta el a ma már korán megöregedett Béni Ernő, aki most könnyezve és sírva hazavágyik és egyetlen igaz szórakozása az, hogy orosz anyától született négy fiát magyar leventének és magyar katonának nevelje. Béni Ernő összekuszált leveléből munkatársunk igyekezett összeállítani élettragédiáját és ezt sorrend szerint a következőkben ismertetjük; — 1914 júliusában estem fogság­ba, a hónap vége, felé — írja. Né­hány napon keresztül össze-vissza hordoztak bennünket és ezalatt táp­lálkozásunk is tűrhető volt. Kaptunk ennivalót és mert még nyár volt, nem is fáztunk. Egy hét után vit­tek minket Szibériába, ahol az első hetekben részben betegség, részben a fáradtság miatt sokan meghaltak. Hadifogoly életünk a barakkok bad sok szenvedést hozott, én fiatal és erős voltam még akkor, fájt a szi­vem, hogy nem dolgozhatom otthon kis földünkön és szőlőnkben, ahol szüléimét, beteges öreg házaspárt hagytam. — Később beletörődtem sorsomba, nem zúgolódtam, de jöttek a ke­serves telek, amelyek alaposan meg- ritkitották sorainkat. Betegségekbe is estek sokan a rossz táplálkozás mi­att és ott ahol én voltam, többen bele is őrültek abba a tudatba, hogy egyébként egészségesen fog­ságra vannak kárhoztatva.. — Az évek múltával élelmünk is egyre silányabb lett, piszkos edé­nyekbe kaptuk az undorító ételt és ez is sok betegséget terjesztett. Fáj­dalmas esztendők voltak ezek, nem is jó rájuk visszaemlékezni, borzal­mas napok és hetek, nem kapni ha­zulról semmi hirt és nem küldhetni haza egy sor írást. Ezt irta egy papírlapra 1916-ban, Béni Ernő a 30-asok hadifogoly őrvezetője. Egy másik papírlapon még egy borzalmas évet ir le Béni Ernő, ebben legfeljebb annyi a különbség, hogy még rémesebb bánásmódról ir. Majd egy másik Írása, ez már 1917 szeptemberéből való. Itt már pillanatig felujjong, ekkor nyíltak meg a fogolytáborok kapui, a sza­badság első friss le hehe te megcsapta a sokéves fogoly arcát, szédülten it­ta magába a levegőt, de csakhamar elérkeztek a nehéz napok, a kenyér­keresés napjai. Béni Ernő aránylag szerencsés volt. Egy kisebb gazdaságba került, ahol megbecsülték elsőrendű szakér­telmét és szorgalmát, úgyhogy két A mai korban hihetetlenül hangzó bo­szorkányságról rántotta le a leplet a do­rozsmai csendőrség. A boszorkányság központjában egy dorozsmai gazdálko­dó és felesége áll, akiket furfangos módon csapott be egy cigányasszony. Október 18-án történt, hogy Malkócs Józsefné cigányasszony beállított Far­kas József gazdálkodó tanyájába. Por­cellán tányérokat kináh ©'adásra a gaz­dálkodóénak. A konyha asztalára rak­ta a tányérokat s amikor Farkas József és felesége kezükbe vették, hogy meg­nézzék, a cigány asszony rájuk kiáll to tt: — Megvannak rontva, elkárhoznak! A gazdálkodó és a felesége nem ér­tették a dolgot és csodálkozva néztek a cigányasszonyra. Malkócsné a követ­kező pillanatban odaugrott Farkasáéhoz, év múlva elvette a gazda leányát. Most már feleséges ember lett rnesz- sze Oroszországban Béni Ernő. Ettől kezdve szorgalmasan írogatta feljegyzéseit és ezekben minduntalan felcsendül a honvágy, megszületik az első fia — újabb öröm, amely is­mét bánatba fordul. Ekkor azt írja, hogy azon imádkozik, bár az ő kis fia halasi iskolába járhatna, legalább csak addig tartana a fogságos élet. Nem sikerült ez az ,álma sem, miért elsőszülött fia már el is végezte az alsóbbfoku iskolát Oroszország­ban, sőt következő három fia közül is kettő már ott jár iskolába. Egy másik följegyzés. Gyermekei­met katonásan nevelem- Magyar nyelvre tanítom őket, hogy jó ma­gyarok legyenek. Följegyzés, amely könnyekig meg­ható. Gyermekeimnek, négy fiamnak mesélek a Kiskunságról, Halasról a pirtói pusztáról, a szőlösdombokról, szüretről, magyar nótákat dúdolok nekik és ismét tanitgatom őket a magyar haza szeretőiére, a magyar tanyák szépségére, elmondok nekik meséket, amiket én is kiskoromban hallottam. Egy boldogság van az életemben — talán fiaim majd nyu­godtan élhetnek a halasi tanyákon és én talán ott hallhatok meg a hazai földön. Béni Ernő levelei telve vannak a magyar föld szeretetével, bennük lük­tet a magyar élet után való vágy, a honvágy minden apróságával. Béni Ernő több próbálkozás után most ismét megkísérelte a hazauta­zást, ami valószinüleg sikerülni fog neki. Egyik levelében azt írja, hogy több száz halasi hadifogoly is van még Krasznojarszkban és környé­kén, akikről azonban bővebbet nem tud írni. A magyar hatóságok fajszeretete most meghozza az örömet Béni Er­nőnek, hogy ismét magához ölelheti közel két évtizedes szenvedés után a pirtói homokot. M-y. kikapta a tányért a kezéből, a kezébe vette a tenyerét és szuggesztiv tekintet­tel nézte. Kis idő múlva megszólalt: — Nagy szerencsétlenséget olvasok ki a tenyeréből. Meg vannak ront­va;, az egész család ki fog pusztul­ni, a jószágok -lddglesiek... ördög bujt magukba... az Isten irgalmaz­zon... A gazdálkodó és felesége kővé me­redve hallgatták a cigányasszony sza­vait, de mielőtt még szóhoz juthattak volna, a cigányasszony a férfi kezét vette a kezébe és abból jósolt. — Végük van, végük van... elpusz­tulnak mindannyian... Malkócsné ezután leült az asztal mel­lé, elővette a kártyáját és kártyát vetett. A kártya nagyon rosszat jósolt a Farkas család számára. \ A cigányasszony tovább folytatta mesterkedését. Farkasnéval párnát szappant, lisztet, szalonnát és tollat ho­zatott a konyhába, a háznál levő pénzt is elővetette velük és elkezdte megva­rázsolni. — Űzöm az ördögöt, most hangot se hallassanak. A gazdálkodót és feleségét egészen elbűvölte a cigányasszony mesterkedése és szívesen egyeztek bele, még örültek is, ha elviszi: a szalonnát, a lisztet, tol­lat, pénzt és a többi holmit, hogy elé­gesse. Még meg is köszönték neki, hogy ilyen jó hozzájuk, megmenti őket a pusztulástól, ezért hálából vettek tőle edényt. Három nappal később újból megjelent Farkasék tanyájában Malkócs Józsefné. — Beszéltem az ördöggel, az a kí­vánsága, hogy újabb áldozatot hozza­nak, ha életben akarnak maradni. A cigányasszony szava megrémítette Farkasékat. — Mindent megteszünk, amit az ör­dög kivan — felelték a cigányasszony­nak. Nem is tudjuk, mivel meghálálni magának, hogy beszél az érdekünkben az ördöggel... Malkócsné megint végig csinálta a va­rázslatot, csak még cifrább módon. Fejkendőt, ruhákat, késeket, edénye­ket, tollat rakatott Farkasnéval a kony­ha közepére. Ruha darabokba tyúktojást rakatott, Farkasnét ráálltatta a tojásra és eljáratta vele a tojástáncot. Ropogott, tört a tojás. —• Amint a tojás összetört, úgy tört össze az agyveleje annak, aki magukat megrontotta. Farkasék ehíjságo'ták a történteket egyik szomszédjuknak, aki szemük közé nevetett: — Na, magukat jól elbotonditotta a ci­gányasszony...-Farkasék csak ekkor eszméltek rá, hogy furfangos szélhámosságnak tet­tek az áldozatai. Másnap a csendőrség­re mentek és megtették a feljelentést Malkócs Józsefné ellen. A borpiac A Borászati Lapok helyzetjelentése a borpiacról: j j j j A magyar borpiacon úgy borkifőzésre, mint kivitelre állandóan történnek eladások. Sajnos, ezek nem olyan nagy mennyiségben történnek, hogy gyorsab­ban éreztetnék hatásukat. Mindenesetre szükséges volna ismerni a földmivelés- ügyi minisztérium erre vonatkozó ter­vezetének sorsát, mert a bizonytalanság kétszeresen nyomja a bortermelőket és a piacon még mindig a termelési költsé­gen aluli árak vannak felszínen. A ter­melők azonban elraktározzák áruikat és különösen, a kis- és középbirtokosok várnak az eladással. A piacot erősen nyomja ezzel szemben a nagy szőlőbir­tok termése, amely a nagy rezsinek fe­dezésére kénytelen borának egy részét esetleg olcsóbban adni. A deviza-ren­delkezések állandó bajokat okoznak. A szüretelés már csak elvétve folyik az országban, mig Tokajhegyalján tel­jes szüretelési munka, folyik. A minőség tekintetében a később szüreteltek között olyan kiváló minőségek is vannak, ami­lyenek ritkaság számba mennek. Az Al­földön nem ritka a 25—28 százalékos must, mig nem egy helyről kaptunk 30 százalékról is jelentést. A vékony, 9 fok körülj borokat fo­konként 0.7 filléres alapon vásárolják kifőzésre, mig a közvetlen fogyasztás számára használható magasabb szesz- fokú borok jelenlegi nagykereskedelmi ára körülbelül fokonként 1 fillérben sta­bilizálódik. | i í msssBamsBmsuBBsmaamsBBammai Hirdessen a Helyi Ertesitében! Középkori ördögűzés egy dorozsmai tanyán Elképesztő leleplezések a csendőri nyomozás során

Next

/
Oldalképek
Tartalom