Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-11-17 / 92. szám
november 17 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 Magyarország akkor lesz szerencsés és hatalmas, ha vallásos érzés kerekedik felül az emberekben — mondotta Teeuwissen amerikai lelkész a tiszteletére rendezett ünnepségen Meleg és bensőséges fogadtatásban volt része a hadifoglyok őszinte barátjának a Prot. Nőszövetség ünnepélyén Teeuwissen nyilatkozata a Helyi Értesítőnek A halasi közönség már hetek óta értesült arról, hogy a városba érke» zik Teeuwissen amerikai ref. lelkész, aki annyi rokon- szenoet tanúsít hazánkkal szemben és aki ezt a ked« vés megnyilatkozást csodálatos képességekkel, az orosz hadifogságban sínylődő, magyarokkal szemben a gyakorlat» ban is bemutatta. Ez az önzetlen megnyilatkozás és Teeuwissennek egyébként is rokonszenves egyé* nisége azután a Protestáns Nőszövetség által rendezett ünnepségen és szeretetvendégségen olyan szeretettel találko« zott, amelyet ez a nagy jótevője, az egykor rette» netes helyzetben tengődő magyarok felsegitése révén méltán meg is érdemelt. Ahogyan ott ült ae emelvényen halasiak közt együtt, pápaszemmel, barátságos mo* solygő arcával, előtte a kopott és még Oroszon szágből megmentett bibliájával, mindenkit pillanatok alatt lebilincselt és magához vont. Amikor Teeuwissen belépett a gimnázium tornatermébe, az ott összegyülekezett nagyszámú közön* ség harsányan megéljenezte. Az emelvényen foglalt helyet az amerikai vendég, mellette egyik oldalon magával hozott tolmácsa, másik oldalán Szabó Zsigmond lelkész. Az emelvényen voltak még Pataky Dezső lelkész, Kristóf József igaz- qató és Gulyás Sándor tanár. Pontban öt órakor kezdődött meg az ünnepély. Szabó Zsigmond ref. lelkész né» hány szavas megnyitója után az egybegyűltek elénekelték a „Jövel szentlélek Úristen“ kezdetű zsoltárt. Utána Pataky Dezső lelkész az eseményhez fűzött gyönyörű és megható imát mondott. Ezután Teeuwissen tiszteletére Stepanek Ernő tanár, Tóth Imre banktisztviselő és Csapó Ödön s. lelkész nagyon hatásos és szép he- gedüjátéka következett. Harmonlu» mon Bertalan István tanár kisérte őket. Most Szabó Zsigmond lelkész üdvözölte a vendéget és többek között a következőket mondta. — Kedves vendégünk, akit most itt szeretettel köszöntünk, most már másodízben ejti útjába Magyarországot. Ma délben ott sétált a ref. parókia körül és nézte a hősi emlékszobrot, amelybe 800 hősi halott neve van bevésve. Ölt láthatta azt a szörnyű tragédiát, amelyet átéltünk és eszébe juthatott az a sok bátorító hang, amit magyar katonák szivéhez in» tézett. Most eljött ide közénk a magyar szenvedéseket szenvedő nagy amerikai jóltevő, hogy személyesen nézzen körül pártfogoltjai hazájában. Hálánkat és köszönetünket fejezzük ki neki mindezekért. Nagy éljenzés és taps követte a beszédet. Utána Szabó Zsigmond angol nyelven megismételte beszédét. Egy nagyon megható jelenet következett ezután. Tóth Imre bank- tisztviselő lépett az emelvény elé ekkor és a maga és volt fogolytársai nevében hálás köszönetét mondott a nagy jótevőnek azért a ragaszkodásért is, hogy most sem felejtette el őket. Teeuwissen mosolyogva és elfogódottan fogadta a szeretetnek ezt a megnyilatko» zását. Úgy nézte Tóth Imrét és az ottlevő többi volt orosz foqlyot, mint szerető apa a gyerekeit. Most az ünnepelt nagy várako* zással várt felszólalása következett, amit a közönségnek mondatonként tolmácsoltak. — Az Isten csodálatos módjai lehetővé tették a számomra azt a boldogságot, hogy most másodszor lehetek itt ebben az országban, amely szenvedő fiai révén a szivemhez nőtt. Láthatom a hadifoglyokat is, akik* nek szenvedései kimondhatatlanok voltak. Megszerettem őket, a szivemhez nőttek és ott is fognak maradni mindenkor és meg vagyok róla szilárdan győződve, hogy ők is hasonló érzelmekkel viseltetnek velem szemben. Frissen hántolt sirban várta jótevőjét Berki István itt nagyon észrevehetően csak szív lett Teeuwissen, amint a következőket mondta el. — Nagy csalódás ért engem itt ebben a városban. Azzal fogadtak, hogy az egyik hadifogoly, aki ott volt velem a rettenetben, meghalt és érkezésem előtt egy nappal el is temették. Ez a gyászhir nagyon megrendített és egy csokrot, amelyet nőktől kaptam tiszteletből, kivittem a temetőbe és letettem ennek a halottnak, az én halottamnak a sírjára. A megható hírrel kapcsolatban munkatársunk megtudta, hogy Berki István a halott volt hadifogoly már hetekkel előbb, mihelyt a Helyi Értesítőből értesült Teeuwissen érkezéséről, nagyban készülődött erre az alkalomra és a hozzá közelállóknak többször emlegette, mennyire várja jótevőjüket és milyen öröm ez a számára. A sors úgy akarta, hogy frissen han* tolt sírjában várja be Teeuwissen látogatását. A halott hős az élő hőst. Amikor az amerikai lelkész ezt a megható dolgot elmondta,' több öreg ember is törölgette a szemét. Sírtak. — Az elmúlt estén újabb megle» petés ért. De már nem ilyen szó* moru, hanem kedves volt. Egy volt hadifogoly Budapesten meghívott vacsorára a lakására. Az ebédlőből gyerekszoba nyílt és onnan virág» csokrokkal két szép kislány lépett ki. Elém áltak és ezt mondták. — Nagyon seépen köszönjük, hogy vigyázott rá és seyitelt a mi drága apukánkon. — Ekkor az én szeretetem nagyon meg- növekedett. Láttam, hogy a jó cselekedetnek ez a jutalma milyen hatást tett rám. Ha akkor valaki ezer dollárt adott volna, nem okoz nekem ehez ha* sonló örömet. — Ebben a városban fekvő halott hadifogoly sírjánál jutott eszem* be, hogy messzi a szibériai hómezőkön eltemetett magyar katonák sírjára nem helyes senki virágot, pedig feküsz- nek ott a fagyos jégtakaró alatt apák és fiák, távol a nikolski temetőben, — Egy napon Washingtonból távirat érkezett, amelyben a kérész* tyén ifjúság engem kért fel, hogy menjek el a távoli Szibériába, a hadifoglyok segítségére. El is ke* rültem oda, de ott az orosz ezredes nem egyezett bele, hogy a magyar foglyokkal érintkezhessem. Külöm* böző leküzdhetetlen akadályok tor* nyosultak elém. Az orosz arra gon» dőlt, hogyha egy amerikai valahova belép, mindenbe beüti majd az orrát és mindent észrevesz. Nagynehezen mégis bekerültem oda és sok küz* ködés után segíthettem és segitet* tem ahol csak tudtam. Egy marha* vagonba voltam beszállásolva és fi* gyelnem kellett azt a sok emberfeletti szenvedést, amelyen magyar katonák keresztülmentek. Nem volt cipőjük, szakadt volt a ruhájuk, megfagytak és elképzelhető mi volt ott, ha még a lehelet is meg* fagyott. A táborban külömböző betegségek pusztították ott a szenvedő embert. Szemük kidülledt az éhségtől, ruhájuk rosszabb volt mint a koldusoké. Nem volt cipőjük és úgy álltak ott a hős magyar katonák, mint az ágrólszákadták. Reményük kezdett már kialudni, a kétségbeesés vett erőt rajtuk. Oh hányszor hallottam fájó Szívvel aj* | kukról a sóhajtást: „Magyarország, j Magyarország, Magyarország“. — A vigasztalást a bibliával kezdtem. Ezzel a bibliával, amiatt volt velem Oroszországban és amely most is velem van. Mondták is egyesek a Váltó és folyószámla kölcsönöket kedvező felte'telekkel folyósít, Takarék* és folyó* számla betéteket legjobb kamatozással elfogad, Átutalásokat bel« és külföldre eszközöl, a banküzlet körébe vágó mindennemű megbízást pontosan teljesít a Halasi Gazdasági Bank Részvénytársaság (a Pesti Megjár Kérésit. Bank leányintézete) katonák közül, hogy nekik nem bib* lia kell, hanem enivaló. Szépen át* menettel azután mégis hozzászoktak a bibliához, amely erőt és kitartást jelentett a számukra. Később élelmi* szereket tudtam juttatni és ruhane* müeket is, Kávéházat rendeztünk be később és szórakozóhelyeket, mozit és egyebeket, amely valahogy eny* hitette a szenvedéseket. Lehetetlen viszonyok voltak és én térdemre hulltam a vagonban és úgy kértem az Istent, hogy enyhítse a foglyok szenvedéseit. Vasárnapokon háromnyelvű Isten* tiszteleteket tartottunk és ilyen al* kálómmal nagy megkönnyebbülés látszott a katonákon fohászkodásuk közben. A táborban nem volt orvos és elhagyatva kellett pusztulni a foglyoknak. Az egyik táborban 2000 fogolyból csak 500 maradt meg. Mint a patkányok úgy pusztultak el a szerencsétlen magyar hadifoglyok. Később már olvasták a bibliát. Ez úgy történt, hogy egy tyertyafégy mellett felolvasott, a többi hallgatta. Amikor a bibliát lapozni kellett volna előbb megmelegitette a kezét a gyér* tyalángnál, hogy lapozni tudjon, annyira odafagyott a keze. De olvas* ták szorgalmasan és ezért mondom én ezt itt el, folytatta Teeuwissen, mert a biblia ereje örökkévaló és ha* talmas. Semmiféle világi filozófia sem versenyezhet vele és rajta keresztül minden érthetővé és könnyűvé válik. — Hitem és meggyőződésem, hogy ha volt idő valaha Magyar* országon, hogy nagy emberekre volt szüksége, akkor a mai az. Beszélt ezután hosszasan és kimerítően a szónok az Istentagadók és vallástalanok éllen és azt fejtegette, hogy vallásossággal mindent, anélkül semmit sem lehet elérni. A hivő ember mellett van az Isten ereje — mondotta — Pál apostol szerint. Isten nélkül nyomorúság az élet. Az anyagias emberek nem lehetnek boldogok, mert a pinz nem boldogíthat senkit. As amerikai milli árdosok közül 28-an váltak öngyilkossá aránylag rövid idő alatt. Hit kell és csakis erős meg nem tántorítható hit. Most a kö* vetkezőket mondotta hirtelen Teeu* wissen. — Kérdezem én itt a hallgatóságot, szokott e imádkozni Horthy kormányzóért vagy Bethlenért. En szoktam. Es jaj annak a népnek, amelyik
