Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-03-03 / 18. szám
máro ius 5. HALASI ÚJSÁG 3. oldal hát ezért a „békéért*, hát ezt érdemeltük ?“ A békefeltételeink részletes ismertetése után kimutatta, hogy a csonka Magyarország egészséges gazdasági és kereskedelmi életre soha nem tud felvergődni abból a mélységből, melybe az antant politikája sodorná, ha békéjét a mai formában elfogadnánk. Erre a mi válaszunk csak a Nem, Nem, Soha lehet. Nagy tetszéssel befejezett beszédét, két részben mondotta el Borbás, közben Kovács Bözsike szavalta el nagy hatással Tompa Mihály Pusztán cimü költeményét. Horváth Ilonka énekszáma méltó befejezése volt az előadásnak. A meglepően szép számban megjelent közönség a Hymnusz eléneklése után oszlott szét. ••• 7 •*• s «••• HÍREK. Naptár. 3. Szerda. Kath. Kunikunda, ref. Kornélia. 4. Csütörtök. Kath. és ref. Kázmér. 5. Péntek. Kath. Özséb, ref. Adorján. 6. Szombat. Kath. Perpetua, ref. Gottlieb. 7. Vasárnap. Kath. Ocull, ref. Tamás. Csalóka tavasz. Napok óta a tiszta égboltról ragyogóan süt le a tavaszi napsugár. Hideg ■ nincsen már. Holnap, vagy hol- ’ napután kipattannak a bokrok és , fák rügyei. Szóval megérkezett a j tavasz. De még nagy bizalmat- • lansággal adunk hirt erről, mert kérdés, hogy nem csal-e meg j bennünket ez a korai tavasz. I Nem fogunk-e még dideregni, térdig hóban járni, esetleg korcsolyázni. Akkor majd visszavár- i juk a csalóka tavaszt. Eltemetik a kurucokat. Lapunk múlt számában szóvá tettük, hogy immár tizenkét esztendő óta tojásos ládákban, egy •színben hevernek azoknak a hős harcosoknak a csontjai, akik Halason áldozták fel életüket a ha- ; záért. A híradásra megmozdult a : város társadalma, különösen a ; nemzeti hadsereg helyi alakulata ; és a MOVE vezetősége, hogy , végre lerója kegyeletét a 234 hős kuruc emléke iránt és diszes \ temetés keretébe helyezze el a ; a drága csontokat illő helyre: a „Kuruc“-szobor mellett. A ke- ; gyeletes mozgalom részleteiről j legközelebb bővebben számolunk ; be lapunkban. Áthelyezett tollnok. Pia- ' esek Rezső három hónapig a halasi tanfelügyelőségnél tett szol- ! gálatot, most a kultuszminiszter i az újpesti tanfelügyelőséghez he- I lyezte át. Leköszönt detektív. Móczár Gyula detektív leköszönt állásáról, mert a fogyasztási hivatalban kinevezték helyettes pénztárnoknak. Rablógyilkossság a bácskai demarkációs vonalon. 1 Meggyilkolták a kelebial boltos fiát. — Elrabolt négyszázezer j korona. — bljogták a tetteseket. Szomorú intőpéldával szolgál- f hat az alábbi eset azok részére, j akik mostanában a bácskai demar- \ kációs vonalon ide-oda járnak. Kisszállás és Tompa közötti demarkációs vonalon kegyetlenül legyilkoltak egy kelebiai embert, aki Budapestről igyekezett hazajutni és elraboltak tőle négyszáz- ; ezer koronát. A rablógyilkosság részletei a , következők : Néhány héttel ezelőtt Klein j Jakab, akinek a kelebiai vasúti j állomás mellett van füszerkeres- : kedése és vendéglője, Belgrád- ; ban járt és ott engedelmet kért, ? hogy Budapestről elhozathassa ; négyszázezer korona készpénzét, j hogy Bácskában lebélyegeztet- j hesse. Az engedélyt meg is 1 kapta. Klein az írásbeli engedéllyel j Samu nevű fiát küldte Buda- j pestre, ahol fel is vette a nagy i összeget s Kisszálláson át akart j visszajutni Kelebiára. Útközben, j a demarkációs vonalon találko- j zott két szerb pénzügyőrrel, akik i kikutatták — s bár az igazolványai rendben voltak — csak úgy engedték tovább, ha tiz százalékot, tehát negyvenezer koronát ad nekik a nála levő pénzből. A megrémült Klein Samu odaadta a követelt negyvenezer koronát, csakhogy tovább mehessen. Tompa község előtt két szerb csendőrrel találkozott, akik éppen nyolc „svercert“ kisértek, de amikor ezek meglátták Kleint s kikutatva őt megtalálták nála a háromszázhatvanezer koronát, a nyolc csempészt azonnal elbo- csájtották s Kleint a rácboriskai erdőbe vitték, ott agyonlőtték, holttestét pedig egy kútba dobták. Véletlenül az esetnek volt egy titkos szemtanúja, aki látta, hogy a csendőrök a pénzt elvették Kleintól s a gyilkosságnak részleteiről is jelentést tett a szabadkai szerb rendőrségen. Megindult a nyomozás. Klein holttestét megtalálták a kutban s úgy a rabló szerb pénzügyőröket, mint a rablógyilkos szerb csendőröket elfogták. V A Nemzeti Hadsereg nagy dilemma előtt állott: felmenni Budapestre, s ott kitenni magát a lefegyverzés veszélyének, avagy átmenni Dunántúlra, ott fegyelmezett karhatalom által a rendet helyreállítani, s megmenteni az ország ezen részét attól, hogy a román hordák kirabolják. A harmadik — legkényelmesebb lehetőségre : Szegeden megvárni a kifejlődést, s nem segíteni ezen szegény, nyomorult ország sorsán — senki sem gondolt. A hadsereg a legfáradságosabb megoldást választotta. Holdvilágos éjjelen titokban, (nyíltan a franciák miatt nem lehetett) elindult csoportonként, elsőnek a Prónayszázad, a román és szerb vonal érintkezési semleges területén a Dunántúl felé. . . Fáradságos ut után el is érkeztek Dunántúlra. Megteremtették az összeköttetést Lehár báró lelkes csoportjával, s rövid időn belül már ötezer fegyveres ember van együtt, akikhez azután a szélrózsa minden irányából csatlakoznak az odaözönlött aktiv és tartalékos tisztek, altisztek majd megkezdődik a legénység toborzása, nem sokkal később pedig már sorozást is tartanak. Horthy Miklós fővezér fáradhatatlanul járja be csapatait. Ma itt, holnap már a tizedik határban buzdítja katonáit rendre, fegyelemre. Megjelenése nyomán mindenütt a hazafias lelkesedés orkánja támadt, nemcsak katonái, de a magyar parasztság körében is, amely ősi ösztönével megérzi a nagy embert, aminővel az Isten csak a legnagyobb szükség idején ajándékozza meg a nemzeteket. Csapatainak számánál is jobban növekszik a fővezér hire, nimbusza. Midőn Somogyba cr, a parasztság királyává akarja választani ; Horthy környezete alig tudja lebeszélni a jó magyarokat, hogy az ünnepélyes királlyákiál- tástól elálljanak. Mig Dunántúlon lázasan folyt a hadsereg megalkotásának munkája, addig Budapesten elindultak a deputációk az ententemi- sziókhoz. Szegeden megkezdett munkáját azonban a destrukció is lázasan folytatta fővárosunkban. A posványos budapesti sajtó nemzeti büszkeségünket, a fővezért, mint föpibéket mutatta be katonáit fehér Lenin-fiuknak nevezte és hintette a konkolyt a félrevezetett nép közé azzal az indokolással, hogy ne örüljenek évszázados álmuuk megvalósulásának, mert ami Kun Béla volt vörösben, ugyanazok Horthy fehérben, amik a Lenin-fiuk voltak vörösben, ugyanaz a darutollas vitézek fehérben. Minden ugyanaz sak a szin változott meg. Városi közgyűlés. A városi képviselőtestület szombaton délelőtt közgyűlést tart. Kommunista tanítónő. Szilvási Márton érsekcaanádi tanítónőt kommunista üzelmek miatt letartóztatták. A tanítónő a proletár diktatúra alatt Bajoton kommunistáskodott. A halasi Iparos tanonciskolához Paczolay Győzőt igazgatónak s Bartalos Bélát pedig tanítónak választották meg. Nem jelentkeztek a sorozáson. a rendőrbiró újabban tiz halasi hadkötelest 1000—1000 korona pénzbírságra, behajthatatlanság esetére 50 napi fogházra ítélt, mart nem jelentek mag a sorozáson. Táncmulatság. A helybeli ifjúság március 7-én, vasárnap este az Ipartestület helyiségében jótékonycélu zártkörű táncvigal- mat rendez. Belépő-dij személyenként 15 korona. Kezdete este 7 órakor. Uj Hangya üzlet. A Hangya első fiókja az Önképző Egylet (Alsó-kör) helyiségében március hó 1-én megnyillott. A Hangya vezetősége felkéri mindazon tagját, akinek jobban kézre esik az uj üzlet helyiség, hogy ott vásároljon, mert igy a közppnti üzlet tulnagy forgalmát csökkentjük. A fióküzletben mindenféle árucik kapható, ami a központi üzletben van. Tanítások a központi Iskolában. A központi elemi iskola rövidesen felszabadul s át lesz adva rendeltetésének. A tanításokat március közepén már ebben az épületben is megkezdik. A Hangya figyelmeztetése. A Hangya értesíti tagjait, hogy sót csakis a saját szükségletükre vásárolhatnak; azon tagot, aki a Hangyánál vásárolt sót eladja vagy nem tagnak átadja, a Hangya vezetősége a tagok közül azonnal kizárja. A vér bosszúért kiált címen egy nagyszer» film kerflj A J Es mi, akik még jó hazafiaknak megmaradtunk itt, ebben ä magyar Sodomában, elkeseredetten számolgattuk a napokat, amikor a román lidérctől megszabadulva hőn szeretett darutollas vitézeinket öröm könnyeink között keblünkre ölelhetjük. Ma elkövetkezett a nagy nap, s szent nap, melyért érdemes volt ennyi keservet megérni, amennyit átéltünk. Évszázadok nehéz küzdelmei nem tudták meghozni a nemzetnek az önálló nemzeti had- i sereget. Hiábavaló voltak a felbuzdulások, nekilendülések, fellángolások, hiába folyt a vér. Most a rettenetes nemzeti kataklizma, — midőn mindenünk elveszni látszott, — ime meghozta legdrágább kincsünket. (Vége.) I üwai Küldi Mstw löiiiitli
