Kiskunhalasi Ujság, 1907 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1907-01-23 / 4. szám

» nyosan azzal a szándékkal, hogy oda bevonul­hassanak a városi urak h^az uj épületbe nya­kukba szakad eső. A kiskunhalasi Kaszinó az 1907. évi február hó 2-án és április hó 1-én saját ter­meiben táncestéket rendez. Belépő-dij szemé- lyenkint 2 korona. Családjegy 4 kor. A tánc­estek 8 órakor kezdődnek. A boritaladó eltörlése mozog. A bor- italadó eltörlése ügyében 1907. január 6-án tattott országos nagy gyűlés elnöksége és a Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetségének igazgató-választmánya folyó évi január 23-án, szerdán délután 6 óra­kor a Magyarországi Bortermelők és Borkeres­kedők Országos Szövetségének helyiségében (VI. Andrássy-ut 23.) együttes ülést tart. Az ülés tárgyai : 1. Az országos nagy gyűlés ha­tározatából a törvényhozáshoz intézendő felirat megszövegezése, tervezetének jóváhagyása és határozathozatal a felírat átnyujtásáról. 2. A leg­közelebbi gyűlés helyének és idejének kijelö­lése és az akció folytatása. Újabb ablakbeverés. Úgy látszik, hogy at ablakbeverő banda nem elégelte még meg működését és tovább folytatja mulatozását. — Csütörtök este Schön Lipót házának ablakait is beverték kövekkel, oly erővel, hogy a kövek mindkét nagy ablaktáblát betörték és a szo­bába estek, nem kis rémületet okozva az idős Schön Lipótnak. — Úgy látszik, hogy még nem került horogra a banda! Megszökött cseléd. Fecske Juliánná — cseléd megszökött gazdájától Árvái Lajostól ezért 20 korona pénzbüntetésre Ítéltetett és 10 korona 70 fillér kártérítésben elmarasztaltatott. ■ ' 20 korona egy pofonért. Csatári Ger­gelyéé pofon . ütötte Török Teréziát ezért a járásbíróság 20 korona pénzbüntetésre Ítélte. pl ítélt verekedők. Múlt év szeptember 10-én vásár napján Banga Benőt botokkal megverték Cujgeber István és Zámbó Pál. A kalocsai kir. törvényszék a verekedőket 6—6 heti fogházra és 20—20 korona pénzbüntetésre ítélte. Tolvaj tanonc. Nagy István kereskedő tanonc gazdájától cukrot csokoládét és pénzt is lopott, miért a kecskeméti kirt törvényszék 14 napi fogházra Ítélte. A Nap. A fővárosi zsurnalisztika valóságos szenzációja A Nap, mely ma az ország legfüggetle­nebb, legszokimondóbb, legnépszerűbb és legelterjed­tebb ellenzéki napilapja. A Nap a közönség rajongó szferetetétöl kisérve, egy csapásra hódította meg a sziveket. Minden száma kész meglepetés és szen­záció. A Nap független, érdekes, tartalmas és teljes krónikása a napnak, s minden más lap megelőzésével, már a kora reggeli órákban kapja kézhez a vidéki olvasó. A Nap felelős szerkesztője: Braun Sándor, főmunkatársa: Ábrányi Emil. Politikai cikkeinek leg­nagyobb részét Lengyel Zoltán és Nagy György, a magyar ellenzék e fényes nevű vezéralakjai Írják. BéiSÓ dolgozótársai: Ábrányi Emil, Cholnoky Viktor, Erdély Jenő, Feld Aurél, Haksak Géza, dr, Hajdú Miklós segédszerkesztő. Holló Márton, Kemény Si­mon, Lengyel Zoltán, Nagy György, Nádas Sándor, Pásztor Árpád, Székely Miklós, Szabolcs Bálint, Szép Ernő. Ez a névsor — élén Braun Sándor szerkesztő­vel — kész programm. Hangban, tartalomban, for­mákban, színekben s elevenségben uj ez az újság. Valósággal zászlóvivője A Nap a magyar független­ségi törekvéseknek és úgy politikai, mint újságíró sikerei óriási tényezővé tették. A Nap hasábjain tük­röződik a leghívebben a magyar küzönség érzelem- világa. Külön szenzációja, hogy a legkorábban meg­jelenő újság a legolcsóbb is. Egy szám ára 4 fiiér (2 kr.), előfizetési ára egész évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hónapra 1 kor. 40 40 filléj (70 krajcár). Az érdeklődőknek A Nap ki- adóhivatal (Budapest, Vili., Rökk Szilárd-utca 9.) készséggel küld mutatványszámot. __________KISKUNHALASI ÚJSÁG.__________ CSARNOK. „A hivatalnok“.- i. A nyár egyik reggelén Brassóból Háromszékre utaztam székely földieimmei meglelt vonaton. A több között egy magát meglehetősen idegenül érző embert láttam meg. Régi ismerősöm volt, de elszakadt ha­zulról. Azt se tudtuk mi lett belőle. Lassanként össze­melegedtünk, szó szót követett, de vettem észre, hogy nem ismert meg; de barátságos közeledésemre némi tartózkodás után bizalmát is megnyertem. Közlékeny lett. Elmondotta, hogy ő most haza jött. Itthon van vagy 60 holdacskája, szérüskertje, szép nagy kúriája. Egészen fölvidult, mikor arról beszélt, hogy hogyan nézte édesanyjával az 1876-iki üstököst a széles ambi- tusról. Azután egy kissé elgondolkodott, majd megint közlékenyebbé yált. Megtudtam tőle, hogy más re­ménynyel indult az életnek, mint aminő valóságot ta­lált. Jogászkodott s ián egy kissé vigabban folytak napjai, hogysem diplomát szerezni tudott volna, vagy talán szerzett is: ezt bizony tisztán ki nem vehettem beszédéből. Láttam rajta, hogy resteli bevallani, hogy apró­pénze se igen volt. Mint jogász a statisztikai hiva­talba került be a nemzet napszámosának, hol hóna­pokon át adta össze a rengeteg számokat, azután elosztotta, arányt kereseti s igy végezte naponként azt a lélekölő munkát, melyet mindenki végez Bu­dapesten, aki kellő hivatás nélkül lép a tudományos pályára. Nem mondom, hogy elzülött, de hivatalnokká lett. Felvitte Isten a dolgát, ma egyik minisztérium­nak hivatalnoka. Rangját és fizetését nem árulta el, de hiszen arra nincs is szükség. Jól tudjuk, hogy a hivatalnok rendesen a kezelő száknál dolgozik 1800, 2300 korona fizetéssel és néhány száz korona szállás- pénzzel javadalmazott állásban. Foglalkozásának szür­keségét a hivatalnok ragyogó semmiségével akarja megaranyozni. Félbemaradt ember, aki felsőbb isko­lák végzése nélkül még mint hivatalnok is többre vihette volna, mert korábban kezdhette volna s igy a ranglétrán másokat megelőzhetett volna. A felsőbb iskolát végzett és minősítést szer­zett hivatalnokot úgy képzelem mint a drágakövekből összerakott szemétdombot. Sohasem lesz alkalma és id.eje a számok tömkelegé között, hogy végzett ta­nulmányait rendbe szedje s azokat a köz javára értékesítse. Állandó egy sokszorozó, összeadó, nyil­vántartó gép, mely kiöli belőle az idealizmust, a tanulás iránti vágyat s csak az a hivitása, hogy reggeltől estig szűk odújában rójja a számokat, sze­relje fel a darabokat, melyekbe betekinteni sincs ideje Egy jogász nevelése az államnak nagyon sokba kerül. Ha a tanárok fizetését és a dologi kiadásokat számítjuk, egy jogászra évenként átlag 1000 kor, jut, tehát négy év alatt az állam több mint 4000 koronát költ reá. Hát a szülőnek mibe kerül? Legolcsóbban számítva a költség együtt 10.000 koronát tesz ki. Nem kidobott pénz, nem elvesztegetett nemzeti töke ez, ha olyan fiatalemberbe helyezik el, aki később csak hivatalnok lesz? Ha a középiskola végzése után ezt az Összeget rendelkezésére bocsátanák, hogy gyakor­lati pályára menjen, mennyi idő, mennyi pénz, mennyi életkedv volna megmenthető a nemzet érdekében és mennyi erős, egészséges család létesülhetne a vidé­ken és nem az aszfalton Budapesten, vagy a többi nagy városokban. Egy orvosnövendék még sokkal többe kerül, úgy az államnak, mint a családnak. És hány marad félbe, hány lesz hivatalnok. Ismerek olyan embert is, aki tiz esztendeig volt orvosnövendék s akkor haza­ment a vidéki kisvárosba és kereskedősegéd lelt. Mennyi tőke, mennyi erő veszett el ebben az em­berben. Azt is megtudtam utitársaimtól, hogy ősi birto­kán idegen bérlője gazdálkodik, de az 1000 korona amit fizet, nagyos kevés. Már tiz éve Ígérgeti gyer­mekeinek, hogy egyszer hazahozza őket, hogy meg­ismertesse az otthonnal, bemutassa, hol élt ö boldog gyermekkort. De most is csak maga jöhetett. Az Öt gyermek otthon maradt, mert nem volt pénze. Mennyi örömtől fosztotta meg tudtán kiviil gyermekeit, bete­ges feleségét, kit a budapesti aszfalton szerzett ma­gának, hogy nem ismertethette meg velük & falut és nem nyújthatott nekik friss levegőt. Mikor egyik falut elhagytuk, egy viharjárta csűr tűnt fel. Ismerősöm, aki társaságunkban egészen fel­élénkült, szükségesnek látta megjegyezni, hogy ilye­nek a háromszéklck, Pató Pál ur módjára kezelik gaz­daságaikat, szégyen a gazdára, hogy akkora údvaiban ily rozoga csűr van. A jelenlevők — kik őt ismertek — egy része mosolygott, másrésze kárörvendöleg né­zett körül, hanem az én szemembe köny szökött, mert az a csűr nőtársunké volt. Szegény fővárosi! Sohasem látta birtokát erről az oldalról; a vasutat is azóta építet ek, mióta elszakadt hazulról. És hogy látja most viszont! Hogy rójja meg társai hibáját, bűnét, öntuda lanul is magán! Szegény ember! Neki a bőven termő háromszéki völgyben 60 holdas bir­toka, szép nagy kúriája, kaszálója, gyümölcsös és szérüs kerlje van, urnák képzeli magát és az ősix bir­tok 1000 koronás jövedelme arra Sem elég, hogy itt is, ott is egy-egy lyukat tömöszöljön be, melyet zse­bein a hitelbe vásárolt áruk szakítottak. Vájjon nem jobban tettek volna-e szülei, ha gyermeküket a gyakorlati pályára nevelik, hogy azt a „háromszéki mértékkel mérve“ elég nagy birtokot belterjesen kezelje? Vájjon nem volna boldogabb, egészségesebb maga és családja, ha a falu egyszerű, de jó módjában megmarad? Vagy boldog-e ma, mi­kor a nagyváros zajában csak az ellentétet iá ja, a szegénységet érzi és a „nincsen“ naponként barátsá­gosan kopogtat ajtaján? Boldogabb lesz-e családja, ha elvesztvén a kereső urát. nagyvárosi igényekkel bíró, vagyontalan, tehetetlen utódok maradnak utána ? A lányok, ha szépek, kellemesek és könnyen Iievülö a vérük, az erkölcstelenség pocsolyájába süllyedhet­nek, a fiuk pedig, ha kitartásuk és szerencséjük van, esetleg édesapjuk nyomdokába léphetnek, ók is mint hivatalnokok küzdhetik át az életet. Vájjon nem jobb lett volna-e utitársunk isko­láztatását, nevelését arra irányítani, hogy az ősi fész­ket megszeresse és fentartsa azt a régi kúriát, mely egykor az egész járásnak irányitó háztája volt? Nem lett volna-e jobb megerősödni abban és mint család- fentartó vagyont kezelni, esetleg ahoz még szerezni? Vagy jobb-e igy? elszakadni onnan csak azért, hogy a főváros nyomorát élvezze és a hazug uraság kön­tösében a nyomorgók számát szaporítja? Gidófalvy Is Iván dr. leghivó. A „Halasi Kereskedelmi Bank Részvény- társaságnak 1907. évi február 4-ik napján délután 2 órakor saját helyiségében tartandó második évi rendes közgyűlésére a t. rész­vényesek tisztelettel meghivatnak. Napirend. 1. Az igazgatóság és felügyelő- bizottság jelentése, a mérleg és nyereség-fel­osztási javaslattal és a felmentvény megadása. 2. Jelentés arról, hogy két igazgatósági tag Halasról eltávozás folytán kilépett és egy lemondott. A kilépés és lemondás tudomásul vétele utál* határozathozatal ezeknek és a hat kisorsolt igazgatósági tag helyének betöltése iránt. A hozandó határozathoz képest a vá­lasztás megejtése, 3. Jelentés arról, hogy évközben a fel­ügyelő-bizottság egy tagja Dr. Wagner József ur Halasról elköltözött. A felügyelő-bizottság számának megállapítására határozathozatal. A felügyelő- bizottság megválasztása. 4. Netáni indítványok. Kiskunhalas, 1907. évi január 7. Az igazgatóság. Figyelmeztetés. Az alapszabályok 7. §-a ... A közgyű­lésen minden részvényes jogosítva van résztvenni, ha részvé­nyeit a közgyűlés előtt legalább 3 nappal a társaság pénztárá­nál, vagy az igazgatóság által megjelölt helyen le nem jár. sztlvényeivel együtt letette. Minden részvény egy szavazatra jogosít, de 10 szavazatnál többet egy részvényes sem gyakorol­hat, sem saját nevében, sem mint meghatalmazott. 12. §. A közgyűlésén személyesen meg nem jelenő rész­vényes magát egy szavazatképes részvényes által, mint megha­talmazottal képviseltetheti, A meghatalmazás az 1868-ik évi 54-ik t.-c. 167— 168-ik §§-ai szerint kell kiálíitani és a közgyűlés előtt 3 nappal az igazgatótanácsnál eredetiben le kell tenni. Nők jogosítva vannak szavazati jogukat szén élyesen vagy meghatalmazott által gyakorolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom