Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-29 / 22. szám

KISKUNHALASI ÚJSÁG. * A Pesti Napló uj karácsonyi ajándéka. A Pesti Napló karácsonyi albumainak sorozta a ma­gyar géniusz javakincseinek gyűjteménye. Irodalmunk és művészetünk hatalmas alkotásait méltó, nemesen díszes formában mutatták be a Pesti Napló előfize­tőinek. Valamennyi esemény számba ment a magyar könyvpiacon. Nálunk szebb, előkelőbb, értékesebb díszmunkák nem igen jelentek meg. S a Pesti Napló az ő albumait ajándékul adja előfizetőinek. A Pesti Napló idei ajándéka, az 1906. évi karácsonyi albuma meg fog felelni, a Pesti Napló díszmunkái hagyomá­nyainak. Meg fog felelni nekik abban is, hogy kiállí­tása fényével felül fogja múlni a megelőző évi kiad­ványokat. Minden kötet különb volt az előzőnél, pe­dig az előző kötetek is egytől-egyik remek diszmü- vek voltak. A Pesti Napló idei ajándékkönyve RÁ KÓCZI-ALBUM lesz. Nem tudományos, csak a tör­ténelem kutatásaiban gyökerező irodalmi és művészeti díszmunka lesz. Ismertetni fogja a nagy kor hőseit, ünnepnapjait és izgalmas hétköznapjait. Izzó törekvé­seit lobogó indulatait, mélységes hangulatait, dicső­ségét és szenvedéseit. Javairók fogják megírni a nagy szabadságharc eleven krónikáját. És megfog szólalni ebben a kötetben a kor költészete és izzó muzsikája. A dalnokot és tárogatóst tanúságba idézzük. S a képzőművészetet is. Az egykorit és az újat, hogy kép­ben, rajzban ábrázolja azt a szentséges hőskort. Nagy­szabású festmények, elsőrangú illusztrációk, kiváló mesterek alkotásai díszítik mcjd e müvet. S a mtila- pokon kiviil a sokszorosító művészet egész sor több színnyomású képben fog remekelni. Ezt az uj páratlan diszü ajándékot megkapja karácsonyra a Pesti Napló állandó előfizetőin kiviil minden uj előfizető is, aki mostantól kezdve egy évre a megszakítás nélkül a Pesti Naplóra előfizet, illettve karácsonyig legalább egy félévi dijat befizetett és egy további félévi elő­fizetésre magát kötelezi. A közönség köréből. A rendőrkapitány figyelmébe! Kötelességünknek tartjuk a közérdek szem­pontjából felhívni a rendőrkapitányság figyel­mét arra az abszurd állapotra, hogy a halasi korzón, a Kossuth-utcán lévő Tegzes-féle ház­ból, melyet S. D. helybeli kereskedő albérel, hetek óta olyan rettenetes bűz árad ki, mit az udvaron elhelyezett dohánytrágya-készlet bocsát ki magából, hogy szinte lehetetlenné teszi az arra sétálási. Miután tarthatatlan az a dolog, hogy a város közepén, mi több: sétahelyén ilyen állapotok uralkodjanak, elvárjuk az ille­tékes hatóságtól, hogy haladéktalan intézkedé­sével elejét veszi a további kellemetlenségek­nek és felszólalásoknak. Több városi polgár. PUBLIKÁCIÓ. Vasárnap, 1906, május 27-én. A múlt héten Fehértó és Pirtó pusztákban ve­szett kutyák kóboroltak s kóborlás közben embereket is martak meg. A veszett kutyák ezen kóborlása miatt az állat­egészségügyi törvény értelmében Fehértó és Pirtó pusztákban a kutyáknak 40 napon át, vagyis junius hó 30-áig bezárólag leendő megkötése elrendeltetik azzal, hogy a szabadon taláit kutyák kiirtatnak és azoknak tulajdonosai kihágásért bűntetteim fognak. Felhivatnak mindazon szülők, kik oltásra kö­telezett gyermekeiket mindeddig be nem oltatták, igye­kezzenek ezt mielőbb végeztetni, mert külünben a törvény büntető értelmében szigorúan fog a hatóság eljárni ellenük. Az oltatókat dr. Gesmay József v. al­orvos végzi saját lakásán a nap bármely szakában, a gyermekek oda viendők. Özv. Rajkó Lajosné Kossuth utcában levő háza örökáron eladó. Értekezhetni a tulajdonossal ugyanott. Uj sirkőraktár Kiskunhalason Schön Páninál, Alsó-templomtér. Állandó nagy választékú raktár, mindenféle faj és kivitelű sírkövekben tiz forinttól feljebb.^ A betűk aranyozásának tartósságáért kezességet vállal. Szolid és jó munka. Temető munka elvállal- tatik. Sobotka Manó budapesti műszaki nagykeres­kedő cég ajánl eredeti Vermorel permetezőt da­rabonként 39 koronáért, továbbá b or szív a ttyu kát, eredeti amerikai gumitömlőket és egyéb műszaki cikkeket legolcsóbb árak mellett. Írásbeli ajánlattal szívesen szolgál. Sobotka Manó Budapest, IX. Fe- renc-körut 1 szám. 9—20 Népesedési mozgalom május 21—28-ig. Születtek : Pap Lajos és Bezdái Rozáliának Lajos nevű fia, Lackó István és Kocsó Annának Anna nevű leánya, Balog Máriának Etel nevű leánya, Nagy Al­bert Pál és Varga Zsófiának Jolán nevű leánya, Pa­taki Sándor János és Herpai Katalinnak Etel nevű leánya, Boldizsár Arankának Árpád nevű fia, Dági György és Hugyi Juliannának György nevű fia, Tóth Márton és Bálint Annának Juliánná nevű leánya, Zám- bori Rozáliának Piroska nevű leánya. Elhaltak: Szőllös Imre 24 éves, Budai Mihály 51 éves, Mankovics Mária 9 éves, Fodor Péter Pál 13 éves, Bódi Mária 10 éves, Zsibrita Judith 11 napos. Házasságra kihirtettek : Komjáti Imre Gusztos Zsófiával Szabó József Huszti Juliannával. Egybekeltek : Kocsi Imre Suba Rozáliával, Käm­merer József Jakus Katalinnal, Biró Pál Gusztos Juli­annával, Zsoldos Lajos Keller Etelkával. CSARNO K. Szakítás. Tölcsváryné mosolyogva fordul Demeter László felé. — Meg fog bocsátani, kedves barátom, de itt a szabóm. Fontos értekezésem van vele. Meg keil be­szélnem az uj estélyruhámat. Majd mulattatja a Margit. Demeter némán kezet csókolt az asszonynak, aki egy sokat jelentő pillantást vetett leányára. A szép Margit összeszoritotía ajkait és igent bólintott. Mintha mondaná: — Igen mama, azt fogom cselekedni, amit pa­rancsoltál. Tölcsváryné kirebbent a szobából s egyedül ma­radt a két fiatal. A férfi hosszan nézett a szoba aranyfestésfi me- nyezetére. Látszólag hideg, unott volt az arca. Csak az ajka körül jelezte hébe-hóba egy-egy ideges rán- gatás, hogy belsejében forrong valami. Margit csodaszép fekete szemeit Demeter László nyílt férfias arcán felejtette. S ennek a becsületes, egyeneslelkű úri embernek szivébe döfje most a hideg kési ? Mondja meg neki, hogy nincs már mit keres­nie a házuknál ? S mi lesz azokkal a csókokkal, ami­ket önfeledt perceiben adott Demeternek ? Azok a leányos, erős, forró ölelések, azok a lángoló végtelen csókok ? Mi lesz ezekkel ? Elmúlnak nyom nélkül, mint légben a pára ? Demeter, ha akarta volna, száz­szor is megejthette volna a leányt, de nem tette, mert szerette. A leány tudta ezt. S ezt a nagylelű férfit, aki imádja öt, most rúgja el magától, mint valami tola­kodó idegent ? Mégis csak szörnyű dolog az, amit az anyja kíván tőle . . . Aztán érdemes ? . . . Egy hónap előtt kérte meg a kezét Cobor Illés, a negyvenhat éves nábob és anyja odaígérte neki. Azóta ostromolta a leányát, adja ki az útját Demeternek, mert ha még sokáig jár a házhoz, a milliomos még meggondolja a dolgot és visszavonul. Margit szerette Demetert, de a milliók csábjának ellentálini nem tudott. Azon felül az a Cobor nem is volt olyan csúnya ember. Eiegáns, magas alak, arca kissé kiélt, de markáns és érdekes . . . És most itt a tizenkettedik óra . . . Demeternek nem szabad többe eljönnie . . . Hogy mondja el neki, hogy kezdjen bele ? . . . Borzasztó feladat ... De mégis meg keli tennie. Halotthalványan, remegő ajkkal kezdett bele a leány. — Tudja-e Demeter, n i az újság ? A férfi a leány felé fordiíotía fejéi. Hosszan, nyugodtan nézett a fekete szemekbe, amelyek saját­szerű fényben villogtak. — Nos, Margit, mi újság ? — Cobor Illés megkérte a kezemet. Pillanatnyi csend, aztán lázasan, szinte hadarva tette hozzá a leány : — És az anyám odaígérte, egy hónap múlva lesz az esküvő. Margit kimerültén dőlt vissza székére, Csakhogy kimondta! Úgy érezte, hogy megkönnyebbült. Demeter megdörzsölte a homlokát. Szinte vadul nyomkodta öklét a fejéhez, mintha valami rémet akarna kiűzni. — Nem értem . . . szólt végre bágyadtan. Nem lenne szives megismételni . . . ■— Szívesen. Hát arról van szó édes László, hogy a mi regényünknek vége. Az álmok világa le­járt, a valóra ébredtünk. Égő pirosság szállt a férfi arcába. Valami na­gyon durvát, sértőt akart mondani, de úrrá lett in­dulata felett. — Igazán, nem tudom mit mondjak, mormogta a fogai között. — Ön meg van lepve. Nem is csodálom . . . . — Igen, én bíztam . . . Egy nőben ? ! Egy nő­ben bíztam . . . Borzasztó ostoba voltam. Hallgatott néhány percig, aztán folytatta De­meter : — Nézem magát, Margit. Az arca szép, a bőre fehér, mint a liliom. Csupa nőiesség, csupa jóság és ártatlanság. A homloka magas, mint valami gótstilű templom boltozata. Tiszta, fenkölt gondolatokat sejt inögötíe az ember. A szája, az a piros szája, amely- lyel oly forrón tudott csókolni, mintha sohasem nyílt volna hazugságokra, hamis esküre. És most kiderül, hogy minden, amit kívülről láttam magából: a leg­gy; ilázatosabb csalás. Hazudik a fehér arca, mert fe­kete a leike. Hazudik a boltozatos homloka, mert si­vár önzést rejteget. Hazudik a tiszta, forró ajka, mert bűntől és bujaságtól forr a maga vére. Mi különbség van maga és egy utcai nő között ? Kevés higyje el. A különbség csak puszta formaságból áll ; ön még nem ment keresztül fizikailag azokon az eseményeken, melyeken egy utcai nőnek keresztül kell mennie, — de a lelke telítve van már az utca salakjával ... És higyje el, ezek között is talál az ember szivet, érzést vagy legalább megbánást. — De ön minden emóció nélkül, hidegen, nyugodtan tud rossz lenni ... És én szerettem magát. Nemcsak szerettem, tiszteltem is. Midőn az érzékiségétől félájultan feküdt a karjaimban, mikor kínálta magát nekem, mint valami közönséges némber, én a tiszta, szerelmes nő odaadását láttam ebben és semmi kincsért a világnak le nem téptem volna azt a liliomot . . . Hej, de ostoba voltam . . . Liliom maga ? Haha! Pipacs az ut mentén, melyet letéphet minden vándorló legény ! . . . Rettentő, amit velem tett ... itt a szivem táján úgy érzem, mintha valami nehéz, esetlen kő lüktetne Az agyam majd szét pattan. Undort, kimondhatatlan undorodom. Un­dorodom, igen undorodom magától. — László ! sikoltott a leány. Megőrült. — Eh, hagyjuk a komédiát. Demeter László elővette revolverét. A leány felugrott, menekülni akart. A férfi azon­ban vasmarokkal fogta le. — Maradj, kígyó. Megérdemled, hogy kiirtsalak. Csak azt nem tudom, beszennyezzem-e magamat a véreddel . . . Miért tettél tönkre ? Mért gyilkoltad meg a lelkem ? Mért mondtad, hogy szeretsz r ? . . . — Irgalom, rebegíe a leány. — Végem van, folytatta inkább önmagához szólva a férfi, Nincs már miért élnem. Egy kártyára tettem mindent, életem célját, boldogságomat. Elvesztettem . . Vesztettem . . . Nincs itt már mit keresnem. Zsebre dugta a revolvert. A leány ájuitan dőlt a szőnyegre. Demeter hosszan nézte : — Milyen szép ez a bestia. Sióit és vette a kalapját s lassan, fáradt lép­tekkel ment ki a házból. Kondoros Elemér. Vas Árpádnak a temető mellett levő lakóháza örökáron eladó. Értekezhetni le­het Tóth Kálmán ref. orgo­nista főkáníorral. Tóth Kálmán ref. orgonista főkántor Sóstó melletti Mézes-féle szőlőjét örök­áron eladja. Értekezhetni a tu­lajdonossal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom