Kiskunhalasi Ujság, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-10 / 15. szám
III. évfolyam. — !5. szám. Megjelenik minden kedden. Kiskunhalas, 1906. április hó 10. KÖZGAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HORVÁT GYULA könyvkereskedése KISKUNHALASON, a hol az előfizetési és hirdetési dijak fizetendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Felelős szerkesztő és lapkiadó tulajdonos HORVÁT GYULA. A nagyhét. Nem a mi hibánk, ha különös alkalomkor, évfordulókon vagy oly időben a mikor az emberiség áhitatos ünneplésre készül, kénytelenek vagyunk földi lételünk árnyoldalaival foglalkozni. Ki ne tudná, hogy közéletünknek épp jelenlegi frázisa a balsors nyomása alatt szenved, s ki ne érezné azokat a megszorításokat, melyek az egészséges, szabad fejlődésnek gátat vetnek? A magyar társadalom jobban, mint bármikor más alkalommal megingathatatlan önérzetére van utalva'. A kishitűség legcsekélyebb ta- nujele kiköszörülhetlen következményeket von- hata maga után, s társadalmi rendünk oly felforgatását idézhetné elő, a melyek még késő utódainknak is keserves szenvedéseket okoznának. Azért most az a jelszó : „Magasan a fővel!“ Az a poétikus allegória, mely a bibliában, az egész kereszténység könyvében rejlik, s mely különösen a nagyhétre vonatkozólag nyilatkozik meg menyei magasztossággal, tanulságos és egyúttal példát adó is — s bátoríthatja a csüggedő emberfiát, a bizalmában ingadozva tekint a jövő elé. Jézus szenvedései tárulnak fel előttünk. Árulás és gonoszság, fizikai fájdalmak, emberi erejének végessége nem képesek az Istenfiát nyomorúságba, sanyaruságba ejteni. A keresztfa előtt megjelenő római katona lándzsáfá még egy döfést mér a szent testre, kibuggyan a vér és a kínzók müve befejeztetett — ám azért az isteni rendeltetésen nem esik makula. „Beteje- sedett!“, a mit emberek végezhettek, de az üdvözités emberfeletti munkája is beteljesedett, Előfizetési dijak: Helyben házhoz hordva egész évre 4 kor., félévre 2 kor., negyedévre 1 kor. Vidékre egész évre 6 kor., félévre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. Egyes szám ára 4 fillér. Hatalmas kövek, miket a sirra raktak, nem pusztíthatják el a nagy müvet, a feltámadás megtörténik, minden hitetlenség, minden lándzsa minden terhes kő dacára! S ha a szenvedések e története -emeli vallásos érzületünket, nem-e egyúttal útmutatás is további magatartásunkra nézve? Nem-e kell, hogy edzzen szenvedés és nyomor közt, nem-e reánk, erőszakolja azt a meggyőződést, hogy a szerencsétlenség tetszhalálából létezik egy feltámadás? Hogy el fognak gördülni azok a kövek, melyek bennünket, nyomnak, és be fog következni egy újabb boldogabb korszak ideje? Fel a fővel és ne csüggedjünk! Erős hittel ama hatalomban, mely a magyar társadalom sajátossága, bízvást remélhetjük, hogy csakhamar ütni ,fog a megváltás órája és széjjel fognak foszlani azok a kötelékek, melyek hálójukban tartanak. Nemcsak a mi történetünk, sok más nemzet története is bizonyítja, hogy mindazt, amit elértek, kemény küzdelemmel kellett kivívni, s az a sok fájdalom és kin, melylyel a sors gonoszsága meglátogatta őket, állandó, változatlan boldogságot érleltek meg. Adjuk át magunkat ezúttal áhitatosabban, mint máskor a nagyhét ünnepeinek, melyeket husvét, a feltámadás előhírnökeinek tekintünk és ne veszítsük el abbeli hitünket, hogy társadalmunk nemsokára feltámadásának ünnepét fogja megülni! Bizonyára elérkezik még annak ideje, a mikor mosolyogva fogunk visszatekinthetni mostani balsorsunkra, s azért ezúttal egészen és zavartalanul át akarjuk magunkat engedni a szent ünnepek ájtatosságának ! Egész ember — egész munka. Olyan világot élünk, hogy immár nemcsak a a pártpolitika nyomul be az élet mindennapi kenyérkereső gondjai közé, hanem a nemzeti élet feníartá- sának küzdelme is. Megújulnak azok az idők, amikor az ország belső életét két különböző tényező tölti ki, amelyet egymáshoz semmi erkölcsi és társadalmi kötelék nem kapcsol. Az egyik a hivatalos élet, a törvénytelen és idegen hatalom táborkara. A másik a dolgozó polgárok nagy sokasága. A hivatalos hatalom ellenségnek, elnyomandó, mindenképen üldözendő tömegnek nézi a társadalmat. A társadalom erőszakos jogbitorlóknak tekinti az állami hatóságokat. A köz- és magánélet a két különböző tényező között való súrlódásokban telik el. Az embereken lassanként lemondó keserűség vesz erőt. Ez a keserűség megbénítja az emberek munkáját. A politika Szomorú gondjai teljesen eltöltík a sziveket és szomorú tespedés lohasztja el a gazdasági életnek, a nemzeti művelődésnek azokat a kincseit, amelyeket az apák és nagyapák verejtek.es munkája épített és hordott össze. Nemzeti életünk utolsó ötszáz esztendejében sok ilyen korszakot éltünk át. Legutóbb a múlt század huszas és harmincas éveiben, azután az úgynevezett abszolút korszakban. Az uralkodó hatalom sivár, széttagolt életre, egyenként külön való tengödésre kényszeríti a népet, Nem lehetett nemzeti társas életed* élni. A társadalomnak az emberek egyesüléséből fakadó ereje nem tudott működni. Ebbe a korszakba esik arisztokráciánknak elnémetesedése, eifranciáso;dása sok jó magyar földniivelőnek eloláhosodása, eltóto- sodása, a kereskedelem elnémetesedése, a kisipar él- senyvedése. Könnyelmű és tudatlan tehát minden olyan beszéd, amely azt akarja elhitetni, hogy a dolgozó népnek nincs érdeke a nemzeti politikai haladásában. Könnyelmű és tudatlan felfogás az, mely azt hitdeti, hogy az alkotmányos önrendelkezési jogok nélkül egy nép gazdasági’reformok és á szavazati jog kiterjesztése révén boldogulhat, ápolhatja gazdasági és művelődési érdekeit. fi „KISlWNIIflÜiSI tlJSifó TÁPJA. Az én szerelmem. Az én szerelmem duzzadt, festő bimbó: A te szerelmed e íny itt rózsa már; Az én szivemben most kezd tavaszodni: A te szivedben véget ért a nyár. Oh, mért ébredtem én ily bús tavaszra? A bimbó etnyHúskor mért fakadt ? . . . Hiába öntözöm könyharmatommal A hulló szirmú, sápadt vágyakat. Még ifjú vagy — s rózsád már elvirágzott; Szemed örömtelen jövőbe lát . . . S a szirmok mind az én szivemre hullnak S elfojtják, elhantojják bimbaját . . Egy boldog év álma. — A „Kiskunhalasi Újság“ eredeti tárcája. — (Folytatás.) Azt hittem, hímez valamit számomra közelgő névnapomra, s bár láttam tisztán, hogy valamit a pam- lag alá rejtett, nem akartam kíváncsiságom által ártatlan kedvtelését elrontani. Leültem melléje és csevegtünk a napi eseményekről. Kis idő múlva két barátnője érkezett, kikel nőm a szomszéd szobába vezetett be néhány perezre, hogy a társas illemnek eleget tegyek, szintén résztvetiem társalgásukban. Azután kivonultam, mivel leveleket kellett írnom, fontos és elhalaszthatlan ügyekben. Leereszkedtem a pamlagra, hol előbb nőmmel csevegtem és gondolataimat, miket papirra tenni szándékoztam, kissé rendeztem. E közben kezem önkénytelenül apamlag karja alá mélyedt s ott valami levél- boritékot érintettek ujjaim. Kihúztam. .Rózsaszínű illatos, levél volt ez, s rajta csak e nehány sző: „Kedves Aranka! Ha oly igen szeretsz, mint azt többször állítád, akkor nem tagadsz meg tőlem egy találkát. Kocsim a Józseftéren vár reád, holnap pontban délután Öt órakor. A.“ Éreztem, hogy a vér arczemba szökött. Szivem erősen dobogott. Alig tudtam mély fájdalmamat és boszuságomat elfojtani: de végre is uralkodtam magamon. Visszaíettem a levelet és személyesen akartam meg győződni, vájjon képes-e nőm ellenem oly ocsmány árulást és hűtlenséget elkövetni; hogy egy idegen férfitól „légyottéra hívást fogadjon el. Föltettem magamban, hogy kipuhatolom a csábitó nevét és elégtételt veszek tőle. A legnagyobb önmegtagadásomba került, magamat nőm előtt ei nem árulni és közönyösséget, sőt jókedvet mutatni* akkor, mikor szivem vérzett. / ■ Másnap' ebé'd után tudadattamr nőmmel-, ■ hpgy csak este terek háza. Arra. kért, kisüljem;,.eí. anyjához és este 8 órakor menjek érte. Teljesítettem óhaját és elkísértem.’ Azután egy bérkocsist szólítottam dpt, hogy háromnegyed öt órakor a Józséf-ieren várjon.' : A kitűzött időre a bérkocsis .inégje'.edt. Beültem és a kocsi mélyébe húzódtam, Csakhamar egy díszes üveges batár robogott elő, melynek' függönyei le voltak eresztve. . y*. Dainay fogatát ismertem föl, ki "& fővárosban mint könnyelmű férfi és nem egy család nyugalmának feldúlója volt ismeretes. Mintegy harminc lépésnyire állott, meg az "említett fogat. V , ■Nőmet csakhamar abban, az .irányban iáffárb haladni s mikor oda ért, a kocsi .ajtajá^kjnyjYl^ Aranka hihetetlen könnyedséggel - szökött -bg.aiaba e.s gyorsan robogott tova a kocsi A Király-utca feté&P? jelt adtam a bérkocsi mák, tibgy'-ífőttesefe -kittiért távolságban a kocsit s 'liá ‘azaz 6 kocsija is.. • ' A városligeti fasorban állott trieg üolnay -fegata és Aranka egy fiatal férfi karján чegyik díszesCnyári- lak udvarába lépett be. Utánuk siettem ! s mikor a ip m £ IЦ jelvények és # # levelező-lapok kaphatók: könyvkereskedésében. 'Г
