Kis-Kunság, 1904 (8. évfolyam, 1-29. szám)
1904-03-27 / 13. szám
2 — ben lakó — legalább 20 női tagnak jogában áll vidéki fiókká alakulni s egy megbízottját a választmányunkba kiküldeni. Az országos alap, a melyet a Magyar Nők közművelődési Köre létesiteni kíván, a melyhez a maga erejével is hozzájárul, kiegészítője lesz annak szervezetnek, a melyhez a Magyar Nők Közművelődési Köre — mint nagyszabású Club, mint a különböző társadalmi osztályok egyenlően művelt asszonyainknak találkozó helye tartozik. Tagsági dijak a kör pénztárosának dr. Farkas Gyuláné címére küldendők. (Budapesten VI. Gyár utca 48) Számítunk hazánk minden irodalmat és művészetet szerető asszonyára és tudjuk, hogy nem fogunk csalódni bennetek. Erős a hitünk, hogy felhívásunk nem lesz a pusztában elhangzó szó, hogy nem hiába kopogtatunk szivetek ajtaján, mert megfogjátok mutatni nekünk, hogy tudtok lelkesülni jó és nemes célokért és segitőkezet nyújtotok nekünk, hogy veletek egy- gyütt maradandót alkothassunk ! Ne feledjétek el, hogy az áldást adó kézre áldás jön az égiektől ! Budapesten, 1904. március hó. báró Dániel Ernöné, elnök. Dr. Pékár Gyula, ' az O. I. Sz. ügyv. alelnöke. * * * Az agg költő panasza. Költők agg fejedelme, Kit úgy fennhord a hír, Mi az, mi téged olykor Oly méla búra bir ? Mi bú az, mely szivedre Reánehezedik ? Hiszen e kor megérti S imádja müveid! — „Nem is az bánt, nem is az fáj, Hogy nem értik szavam ; E kor fölött lantomnak, Tudom hatalma van : De az bánt, keserít, hogy, Mig énekelgetek: A kortól, — nemzedéktől . Biz éhen veszhetek! . << Költői munka mellett Kenyerem a robbt; Múzsák hívását hallom, De — nem dalolhatok ! A szellem vinne' szárnyon ' S — létért kell küzdenem, > - * Hogy agg koromban légyen Bet év a kenyere ni'“*’ „A nemzet elfogadja, Mit néki adsz — s nem ád. „Önzetlen“ kell szeretni Ezt a magyar hazát l De hogyha jól betöltéd „E“ honfi tisztedet, Gondoskodik terólad: , Fényesen — eltemet!“ Taksonyi József. * * * r • r\ Halasi anekdoták. 10. A halasi háromfoku bíróság. Néhány évtizeddel ezelőtt történt, hogy az aki kori városi rendőrkapitány elé odaáll a deliquen« hogy igazsághoz mérten számot adjon arról a ross, fáról, amit a tűzre tett. A rendőrkapitány mord arccal kimondja az itéi letet : 20 forintra büntettetik. — Vádlott, megnyugszol az-Ítéletben ? — Tisztelettel apellálok ! •• - ...... — Jó ! Menj ki, fia szólok, bejösz. — Igenis, kérem alássan. A vádlott lehorgasztott fejjel kíbaUag, a rendőr kapitány pedig folytatja a tárgyalásokat. Egy óra múlva behivatja a remegő ’ deliquensl — Hallgass ide, kihirdetem a másodbiróság ité letét. A másodbiróság 10 forintra Ítélt. Megnyugszol" — Még ez is szigorú, tisztelettel apellálok! — Vak apád, hát mennyi lehet az enyhe ? — Könyörgöm, szögény embör vagyok, de h;. már muszáj fizetni, 5 pöngő ölég lenne. — Kimehetsz, várj odakint. Egy félóra múlva ismét rapportra megy <; deliquens. ' v >... — Kihirdetem a harmadbiróság Ítéletét—mordu: rá a kapitány. — A harmadbiróság 5 pöngőre ítélt; Megnyugszol ? — Igenis — szól és nyugodtan átbáHag a pénztárhoz, ahol örömmel mondja,- 'hogy mégis csak a; nagy urak vannak tekintettel; a szögény emböi sorsára. ■ . 11. A pofon.! Aszondi egyik legény a másiknak : — No komám, fogadjunk* 20 karajcárba, hogy engem senki se tudna úgy pofom vágni; hogy a pipa kiessön a számból. A fogadás megtörtént, a. pofon elcsattant, Igaz, hogy a koma három napig „nem könye- rezhetött,“ — de a pipa a szájba maradt. A 20 karajcár pedig megivódott. 12. A sommás út. '*■ G. rendőrkapitánynak tartozott K. kereskedő 200 forint kölcsönnel. Megtudja Gy, hogy adósa a a bukás szélén áll, sebtibe átlép fiozzá.. „ — ,K. gazda, kell a pénz, fizessén.' ;,'í — Nü, vihájszt ? khérem, — hunfrárt, én egy bukott khereskedü vagyok. ; .>L — Igen? — szól lakonikusan G. Visszamegy a hivatalába s egy hivatalos idézőt küld K. érzi a tömjén-illatot, s szivszÓröngva nyit: be G. hivatalába. -V / ' — No csak bejebb, bejebb, eréssze eh azt ai Jl ■ Lak.
