Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-01 / 5. szám
és megerősítette azt a feltámadás hitében. Nemes szivének belsejében ott honolt már íz igaz szeretet, mely fit válhatlanul egybekapcsolta hazánkkal és nemzetünkkel ; ez a nekünk szent érzés indította őt, a fejedelmi nőt arra a mindenkit bámulatra ragadó nyilatkozat megtételére, melyet az olasz hadjárat ideje alatt e szavakkal fejezett ki : — «Ha a császárnak dolgai roszul men nek Olaszországban az fáj nekem, — de ha Magyarországon van baj, az megöl.« Csoda-e ha ekként a magyarok szivébe mindinkább gyökeret vert az ö magas személye iránti őszinte szeretet, csoda-e ha őt a felséges asszonyt a magyar nemzet védő és oltalmazó szellemének ismerve fel, telve bizalommal és reménységgel ő benne látta szabaditó angyalát ? Nem ! Az isteni gondviselés bölcsessége akarta, úgy, hogy az a fenkölt lelkű nő magasságában is mindenkihez jó szivü legyen, egy egész életre osztályos sorsára annak az uralkodónak, akit a viszonyok és körülmények hazánkkal ellentétbe helyeztek, s csakis az ö nagy érzelmekkel telt szive volt képes arra, hogy a királynak s a nem • zetnek találkozására vezető utat egyengetve, sokat szenvedett hazánkat és nemzetünket a révpartra juttatta. Könnyen érthető tehát, hogy magyar királynéra történt koronáztatása alkalmával ő felségét a magyar nép ezrei határt nem ismerő lelkesedéssel és oly benső érzelemmel ünnepelték, melyhez foghatót képzelni is alig lehet. Ettől fogva Erzsébet királyné és a magyar nemzet elválaszthatatlanul egyesült, örömük, bánatuk közös volt, amint ott láttuk őt Deák Ferencz ravatalánál, ép úgy vele gyászolt a nemzet, midőn őt a felséges asszonyt mint édes anyát egyetlen fiának a trón nagyreményű közszeretetben állt örökösének oly váratlan és tragikus elvesztéséről sújtotta — azonnal elnémult akkor hazánkban a politikai zivatar, elcsendesült minden, csak a sóhaj és zokogás hallatszott, mely egyrészről a nagy halott elvesztése feletti fájdalomnak, más részről a még élő iránt érzett igaz részvétnek volt utánozhat- lan megnyilatkozása. Megtört lélekkel utazásaiban keresett aztán enyhületet az égő fájdalomtól zaklatott királynő, kisérve a népek milliomok szeretetétöl, s volt akaratereje, hogy leküzdve szivét marcangoló érzéseit, megszerezze Magyarországnak azt az örömet, hogy ennek ezredéves ünnepélyében személyesen részt vegyen. S ekkor * S De hát még a többi támadó fegyver. Csokonaival szólva : „Szemnyilak, csókcsákány, mosolygás fringia.“ Ä szív ajtajának betörésére alkalmatos csókcsákányok ugyan nem működtek, de annál inkább a szemnyilak és mosolygás fringiák, S mindezekkel szemben mit tehetett a támadó sereg. Bátran fölvette a küzdelmet és alaposan megtánczoltatta a hölgyeket. — Úgyis csak kölcsönbe megy, vélekedett a fehér asztal mellett egyik népfölkelő, majd idővel meg bennünket tán czoltatnak meg. — Bennünket? Hát magadat is beleérted ? kérdezték tőle. De már nem érték szóval, ment tán- czolni. Utána az egész tartalék. S tüzes csárdás kerekedett az uj nótára: Elmegyek, elmegyek, Szeretőt keresek, Vígan leszek én is . Oda bent a, fehér asztal mellett magánosán dudolgatta egy meghódolt csatár : „Messze jártam házasodni, bár ne jártam volna . . még egyszer volt alkalma a nép ezreinek gyönyörködni felséges személyében, és kimutathatta iránta mélységes hódolatát, és mindenki meggyőződhetett arról, hogy a nemzet bizalma és ragaszkodása enyhítő balzsam volt hazánk nagyasszonyának fájó szivére. 1898. szept. 10-én egy orgyilkos tőrének esett áldozatul a szeretett királynő, az egész nemzet zokogott a váratlan veszteség felett, és őszintén siratta a nagy és elragadó tulajdonai által nemzetünk kitűnő alakjává lett felséges asszonyt. Városunk közönsége is részt vett a nem zet gyászában, s hogy a nagy királyné cselekedetét az utókornak láthatóképen is átadhassa, á képviselő testület határozatából e szobrot emelte azért, hogy Erzsébet királyné ő felsége emlékezete megörökittet- vén, abból mindenkor az egymás iránti szeretet kölcsönös tisztelet és egymás igaz becsülésének érzelmei fakadjanak, s tudatában annak, hogy ,,Nem halhat meg az, aki egy nemzet szivében \ an eltemetve“ az elköltözött nagy lélekkel fordu'junk a magyarok Istenéhez, s kérjük, hogy sokat szenvedett hazánkat és nemzetünket áldja és óvja, hogy az — élén királyával — nagy dicső, és boldog legyen ! Legyen áldás e városon, ennek minden lakosán, vezéreljen bennünket a honszeretet s adjon erőt kitartást az Egek ura mindazon munkásságra, amely a családok boldogságát és igy a köznek is üdvét szolgálja, irányítsa elhatározásainkat a megdi csőült nagy királyné jóságos szelleme 1 A beszéd elhangzása után a Nőegylet küldöttsége tette le a szobor talpazatára remek koszorúját szalagján e fölírással : „Feledhetetlen királynénak a halasi jótékony nőegylet,“ A szép koszorút a polgármester a következő szavakkal fogadta el: „A nöegylet által letett díszes koszorút mint a szobor tartozékát hálával fogadom és azt mint a nemes szív sugalatának jelzőjét a főiskola termében levő zárt szekrényben fogjuk örök emlékül megtartani*“ Majd Kovács Károly főjegyző felolvasta Nagy Kálmán szobrász levelét, ki a disz- gyülésre meg nem jelenhetett; a levélben köszöni a meghívást, sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a leleplezési ünnepélyen részt nem vehet. Most az énekkar a Szózatot énekelte, mely után a polgármester ezekkel a szép szavakkal fejezte be a dis? gyű est : A kegyelet magasztos ünnepe véget ért ; még szivünkben rezeg a hő fohász „Isten Majd fegyverszünetet kötnek a hadakozó felek, miközben rövidesen tönkre silányitják Shaksper t az erkélyjelenetben Paprika Rómeó, Turóczy Julia és Hold világ Balázs. Szünóra után ujult erővel kezdődik a táncz és tart reggel öt óráig, a mikor győzők és legyőzőitek egyforma örömmel békét kötnek, a minek föltételei között esetleg ott van a föltétien meghódolás vagy a védő és daczszöve ség is, a mit azonban most még illetékes helyről meg ez áf ólnak * * S másnap reggel Laczi barátunk büszkén pödörgette a bajuszát (rendező volt 1) — No még ilyen sikerült mulatság nem volt a kaszinóban! S a gondos gazdasszonyoknak, a kik ott voltak, mind a piaczra kell menni petrezselyemért. Azt hitték, hogy a bálban majd vehetnek, de biz ott nem árultak egy szálat se Csak a markotányos panaszkodik, hogy a harcz hevében kevés volt a fogyasztás p. r. áld meg a magyart* „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar“. Ennek hatása alatt veszem át Halas város hatósága nevében e szobrot, mint a jóságnak a szeretetnek és lélek tisztaságnak jelképé1", legyen nehéz bajainkbun védő szellemünk áldást hozó jótékony napunk, a szeretet sugaraival élessze, gyarapítsa közöttünk a kölcsönös egyerértést, s mindannyian к vessük a jót, azt megérti az Isten. Végül engedje meg a képviselő testület, hogy köszönetét nyilvánítsak nemes elha- határozásáért, melylyel a szobor létesült ; — a közönségnek kegyes támogatásáért, a nöegyletnek a koszorúért, városunk országgyűlési képviselőjének, — Balogh László ének-tanárnak, nemes ifjúságunknak — hazafias közreműködésükért. Szabad líceum. Vasárnap délután zsúfolásig megtelt a fögymnazium rajzterme és még egyre jöttek a hallgatók, különösen a hölgyek. Székeket ke lett betenni — hangzott az utasítás. Igen ám de hova ? S az ellenvetés teljesen jogosult volt. Ezért aztán sokan kénytelenek voltak ailva hallgatni végig a felolvasásokat. Kristóf József kezdette meg az előadást az elektromosságról. Bevezetésü az erőkről beszélt általánosságban, közbe-közbe kísérletileg mutatta meg, hogy a vas gyenge mint a nád, a hajszál pedig erős mint — a halál. Majd a magne"ségről beszélt, áttérve a villamosságra. Te,ve volt az asztal villamos készülékkel előre örültünk a sok tanulságos kísérleteknek, De gazda nélkült számítottunk mi is, a tanár ur is. Hiába közeledett azüvegrúda bodzabél golyócskához, az nem mozdult, közömbösen fogadta az üvegrúd udvarlását, nem közeledett hozzá, de nem is futót*- ele le. Hajtották hajtottak a villám- fejlesztő üveg korongo*", s vártuk, hogy — no most kipattan a szikra, ,—■ de biz az nern pattanr. — Sokan vagyunk kérem, azért nem mutatkozik a villamosság ; szégyenlős egy kicsit — magyarázta az előadó és megígérte, hogy más alkalommal mindjárt az e őadás elején, amikor még nem les z párával teli a levegő, megfogja bmételni a kísérletet. Ezután Fai kas Béla VIII. o^ tanuló ajálta a volapük nyelvet a papoknak, tanároknak, újságíróknak, szerelem valló uraknak, ott hallgató hölgyeknek, képviselőknek. Előadásával általános élénk derültséget keltve. Majd Hegedűs Sándor m. kir. állami állatorvos beszé t az ál atok védelmérő', előadása fűszerezéséül elmondta, hogy mennyire szeretjük egymást az állatokhoz hasonlítani. A kis csecsemő ha elkezd tipegni; kacsa, a bakfis liba, a C'.ifraruhás leány páva, a fiatal menyecske tubiczám, galambom, az anyós — sárkány stb. Egy zeneszám is volt. Dékáni Árpádot uj oldaláról ismertük meg, mint karnagyot. Händel hires Largóját játszották el szépen Fridrich Lajos, Martinovics Elek, Schmidt Antal és Nagy Iván. A nehéz vonós kartet első kísérlete jól sikerük. Megtapsolták a kis muzsikusokat, kiket Dékáni Ernő oktat. Ennyi mindenféle volt az előadáson, mely talán kissé hosszú is volt, bár a közönség érdeklődése mindig ébren volt. * Jövő vasárnap Tury József olvas fel (nem akarja elárulni, hogy miről) és id. Bartek Lajos ad elő az ember szervezetéről, esetleg helyette Tóth Imre a gyermek neveléséről. Előkészületek. Minden életpálya bizonyos fokú előképzettséget kíván. A pap, tanár, tanító, ügyvéd, orvos, stb. évek hosszú során
