Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-11-13 / 33. szám
1901. Kiskun-Halas helyi értesítője. november 13. ötvös munka. A serlegen domborművű eserkoszoru, a tálczán babér- koszorú szintén ezüstből ; a serleg kőrirata : „Dr. Babó Mihály főjegyzőnek távozása alkalmából emlékül. Kiskun-Halas, 1901. október 20-án. Tiszt-társai.“ A megye-bizottsági tagok választása a mai napon ejtetik meg. Az I. kerület a város nagytermében választ; itt jelölve vannak : Dr. Babó Mihály és Kuti Szabó Imre. — A II. kerület a Tóth-fóle házban választ; itt Berki Antal és Szekér Pál a jelöltek. Ez a jelölés — mint értesülünk — pártközi megállapodás eredménye. A függetlenségi pártkör vasárnap d. e. Dr. Farkas Imre elnöklete alatt közgyűlést tartott, mely Dr. Babó Mihály orsz. képviselő előterjesztései alapján elhatározta, hogy Kossuth Ferenczet 60-ik születésnapja alkalmából az elnökség utján üdvözli; — elhatározta továbbá, hogy a halasi függetlenségi párt 25 éves fennállását a jövő hónapban diszüléssel és lakomával megíinnepli. Magáévá tette a pártkör Dr. Babónak azt az előterjesztését is, hogy a hol nem politikai pártkórdósről, hanem városi vagy megyei közérdekről van szó, a kör tagjai ne helyezkedjenek rideg pártálláspontra, hanem az elöljárósággal és lakosságnak másik politikai pártállása részével békességben és lehető egyetértésben iparkodjanak eljárni. A leánynevelő-intézetben az idén is szorgalmasan készülnek az évenként szokásos, és eddig mindig szépen sikerült házi hangversenyre. Papp Mihály, az intézet jeles zenetanára ismert buzgelmá- val készíti elő a növendékeket és bár közöttük oly kitűnő talentumok nincsenek is mint az előző években, a hangverseny mégis igen tanulságosnak és élvezetesnek Ígérkezik. Ló-vizsgálat. A városban és határában levő összes lovak egészségi szempontból való megvizsgálása a következő napokon és helyeken fog megejtetni : az 1. 2. 3. tizedbeliek nov. 25-ón, a 4. 5. 6. tizedbeliek nov. 26-án a vásártéren, — felsőszállási és pirtóiak nov. 28-án Balog Mihály felsőszállási tanyáján, — a bodoglámk nov. 30-án Gyenizse Lajos tanyáján, a tajóiak dee. 3-án Pusztai István tanyáján, — a zsana —, kőkút, eresztőpusztaiakdec, 5-én ModokFerencz tanyáján, a balotaiak dec. 7-én Nagy Pál Sándor tanyáján, — a göbölyjárás-, alsószállás-, füzespusztaiak dec. 10-én Szalai László tanyáján, — a fehértó, inoka, rókalikas, kalapos-pusztaiak dec. 12-én a város fehértói tanyáján, a rekettye, kistelek, bogárzó, debeák-pusztaiak dec. 17-én Vanyur József tanyáján vizsgáltatnak meg. — A vizsgálat mindenütt reggel 8 órakor kezdődik. Színház. Kedd, nov. 5. (A Bor, Gárdonyi Géza népszínműve.) A nagyhírű darab telt házat vonzott, de az igazsághoz híven meg kell mondanunk, hogy a közönség hidegen maradt és elégületlenül távozott. Iparkodni fogunk megmagyarázni ezt a jelenséget. A Bor, melyet szerzője „falusi történetinek, a szinlap „paraszt vigjáték“-nak nevez, voltaképpen igazi népszínmű. Igazi, sokkal igazabb népszínmű, mint Szigligeti „Szökött katonája“ óta akármelyik. A paraszt-népet a maga igaz, természetes mivoltában állítja színpadra, úgy, a mint az életben valósággal gondolkodik, beszól és cselekszik, minden máz és minden póz nélkül. Az eddigi népszínművekben a hős, a hősnő valóságos koncerteket adtak örömükben vagy bánatukban ; itt Baracs Imre, mikor az asszonya után gondol az asztalra könyökölve búslakodik, csak Kátsa hegedűje czinezogását hallva dudol egy nótát bujában, de a közepén azt is megszakítja, csap egyet az asztalra és tovább gondolkodik. Ez a természetes. Csak Baracsot említjük, de a többi is ilyen. Az ilyen tőriilmetszett alakok lelki világa persze sokkal messzebb esik a tanult színész iskolázott, megszokott alakításaitól, mint a régi népszínművek ideálizált, stilizált parasztjai. Ez az egyik oka, hogy nehéz jól megjátszani. — A másik oka a játék nehéz voltának a darab sovány meséje, kicsi cselekménye. Nem sok történik a néző előtt, hogy érdeklődését maga a história lefolyása lekötné. Itt a színész csak az igaz, mély érzések benső, élethű kifejezésével érhet el hatást. Ima ezek az okai a siker nehézségének általában. — Itt pedig különösen hozzájárult még a hatás csökkentéséhez a nem sikerült szereposztás. Hollósi Ödön például Mihály bácsinak nagyon rósz volt; ez a különben törekvő színész nem találta helyét, nem tudott beszólni, daczára annak, hogy öreghez nem való hangerölködóseket produkált. Ez a szerep Keller Antalnak való volna, a ki viszont Göre Gábort rontotta el; sem maszkjában, sem beszédjében meg sem közelítette a lepéndi biró joviális, kissé buta, de azért egészséges humoru alakját. Nagyon öreg volt. Ezzel a szereppel Monorinak volna érdemes megpróbálkozni. Elhibázott volt Bánházi Teróznek Észtere is. Gárdonyi ezt az alakot— bár kikapósnak jellemzi — de nem ilyen túlságosan izgő- mozgónak akarja, mint a milyennek láttuk. Az elhagyott férfi után a hálót kevésbé feltűnő módon kell kivetni. — Kátsa czigány ábrázolójáról sem mondhatunk semmi jót. Ellenben meglehetősen megállották helyüket Kovács Aranka (Rozi) és Kardos Dezső (Matyi). Jól eltalálta Vig Ernő is a Baracs Imre tónusát; még ilyen helyes alakítást nem is láttunk tőle. Egészen jó volt persze Ágotái a Durbints szerepében. A milyen művészettel ő variálta az „ ö. m. a. f. “ ót, ez maga kárpótolta a hallgatókat az egész estéért. Szerda, nov. 6. (Szép Heléna.) A czimszerepet M. Herczeg Eugénia. Párist Zöldi Hermin szépen énekelték ; Szende Bella igen helyes kis Orestes volt; és hogy Ágotái Mene- lausával megkaczagtatta a közönséget, azt nem is kell mondani. Csütörtök, nov. 7. {Tüzérei: gyakorlaton.) Mint a franczia bohózatok rendesen, úgy ez is állandó derültségben tartotta a nézőket elmés helyzeteivel és sziporkázó ötleteivel. A szereplők csaknem kivétel nélkül jól megfeleltek hálás feladatuknak. Péntek, nov. 8, (Sulamith.) Ez a gyönyörű zenójű daljáték olyan meglepően szép előadásban került színre, hogy szinte sajnáltuk zónaelőadásnak, a melyre tudvalevőleg a mi úri publikumunknak derogál eljárni. A cziinszerepben M. Herczeg Eugénia nemcsak tiszta, helyes énekével, de játékával is megérdemelte a tapsokat. Jó volt Abigailnak Zöldi Hermin is. Vig Ernőben (Ab- solon) sajnálta a hallgató, hogy hangja nem hajlékony. Ágotái kettős szerepében (Zingitang és egyik kérő) ismét magára vonta a figyelmet. Dicsérettel kell kiemelnünk a zenekar és a színpadi kar működését, mely utóbbi Bánházi és Kovács
