Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-27 / 30. szám
mértékben, különösen a Sammlung Götchen hódit nagyban az egyetemi polgárság közt, mert jó, használható kis ismétlő könyveket nyújt a tudomány minden ágából. Nekünk is van nak ilyen gyűjteményes vállalataink. De jobb, szóba sem hoznom őket, kettő, az Olcsó Könyvtár és Magyar Könyvtár szaporodik számban a kiadók áldozatkészsége folytán, de valami nagy elterjedésnek egyik sem örvend. Arról nem is szólok, hogy Lipcse, a világ legelső könyvpiacza, szinte Németországon van. Adnak itt ki idegen nyelvű — nem német — munkákat is (valaki azt ne higyje, hogy magyar könyvet is; annak nincs olvasója), s a mi a legérdekesebb dologban, az itt megjelent angol, franczia stb. könyveket olcsóbban megkaphatni, mint az illető nemzet könyvesboltjaiban. Tilalmat is hoztak szigorút, az angolok a Lipcsében kiadott könyveknek a continensről Angliába való vitelére. Mégis becsempészik. És végül van Németországnak 20, szóval is : húsz egyeteme, a legtöbb s a leghíresebbek holmi kis falukban (nekünk azok volnának.) Mert nem a berlini universitáz ám az első. Lipcse, Jena, Göttinga mit vét ? Azután meg Németországban minden háznál megtaláljuk vagy Schillert, vagy Goethét, vagy egyiket vagy másikat. Nekünk az volna az első dolgunk, hogy nagy olvasó közönséget teremtsünk, hogy egyes könyvkiadók is bele merjenek vágni még nagyobb tudományos munkák kiadásába is minden aggodalom nélkül. Akkor majd lesznek kézi könyveink is. Akkor majd jogosan vethetik szemére a tanulóifjúságnak, hogy tankönyveit Németországon veszi. Akkor jogos lesz a szemrehányás. Addig semmi esetre sem. Nagyon szép dolgok ezek. Századrésze is csak szép álom még nekünk. Hogy is tarthatnánk mi ott, a hol a többi európai natiók? Széles e világ tudja, hogy századokon át voltunk a müveit nyűgöt paizsa. Tudja, tudja a világ, csakhogy más szemmel nézi a dolgot, mint mi. Azt tartja, kiheverhettük volna már. De többet mondok, csak mi hisz- szük, hogy tudja a világ, micsoda nyomorúságos századokat élünk. Sőt nem is igen vesz rólunk tudomást, vagy ha igen, úgy kurtán-furcsán bánik el velünk, azt mondva, hogy Magyarországgal Ázsia kezdődik. Ha meg jobban is foglalkoznak velünk, abban aztán igazán nincs köszönet. Németországban mindenki tudja, hogy golláschsal esz- szük a íokoscht, s hogy a tzikósch villogó gatjáját a tzárda gerendájába vágja. S mi ezen jót mnlatunk. Az volna pedig a dolgunk, hogy magunk ismertessük magunkat. De hol vagyunk még attól. Hiszen még csak most kérünk hangos szóval szellemi táplálékot. Aka. Kánikulai gondolatok. Mir hógy ilyen ie volna? Olyan nincs! Ilyen nagy melegben ki tudna okosao gondol kodni; mikor elbigyad a test, a lélek is alu gzékony 1 Pedig ha mindenki elalszik, nem lesz a ki olvassa a „Halas és Vidékét“ s nem lesz, aki Írjon bele lapos gondolatokat — altatóul. Ennek ugyan a lap szerkesztője egy cseppet se őrülne, sőt örül lapja mentül több olvasó- jának, no meg egy-egy néba beküldött közien dőnek is. Ezt tudva akarnék kedreekední a szerkesztőnek e czikkecikével, a miben ugyan semmi okos dolcg nincs; meg is szid érte (magában) a szerkesztő ; jól tudom, hogy szalmát csépelek, de hát ez az ő dolga, tegyen vele bölcs belátása szerint, — vesse bár papírkosarába, de megfogja nekem en gedni, hogy legalább neki magának elmondjam mint vélekedem lapja legközelebbi számában megjelent Bocsor ur ama czikkéről, mely a régi jóvilági és a jelenkori temetésükről szól j Восьог ur a régebbi temetési rendszor hive. Éu is. De hát a mostani divatos cziíra kocsi, liberiás gyaúrok, bóbitás paripák : hát er nem szép ? 11 (annak, akinek I) *) Hogy most nem mindég a gyászos felek fizetik a stólát: hát ez baj ?! (annak akinek!) Hogy most a halottkém csak reggel megy szemleutjára s majdnem kivétel nélkül minden halottat déután rendel eltemetni, mely miatt két-három temetés vau egy déíü án: hát ez kinek baj?! (annak, akinek?! Ha a katholikus egyházban három és négy órára temetés van: a ref. egyházban (nehogy a két torony harangjai zavarják egymást) csak 5 órakor temethetnek, hát ez kinek baj ? (Bizony valakinek ? 1) Sok ha, meg ha következhetnék még ez uián, de hát ebbe a nagy melegbe elég lesz ennyi. Végre is Bocsor úrral megegyezünk abban, hogy régen is úgy volt szép ahogy vo t s ma is minden úgy szép ahogy . . . nincs I Kálomista. Felhívás Halas város közönségéhez. Van szerencsénk Halas város nagyérdemű közönségének szives tudomására hozni, hogy ma Kecskeét vidéki iparkiállitási tárgyakkal elkészültünk. Mielőtt azonban a kiállításra szánt iparczikkeiuket a kiállítás helyére elküldenénk, egy kötelességet vélünk teljesíteni azzal, hogy azokat helyben, városunkban is kiállítjuk, bemutassuk. Iparos társaink költséget, fáradtságot nem kíméltek, hogy városunk é3 ipartestülétünk tekintélyét, jó hírnevét a többi kiállító városokkal szemben is fenntartsák, Haias város közönségének eüsmeré sét, irántunk tápiáit bizalmát továbbra is kiérdeme'jék, alkalmat nyújtsanak iparunk előrehaladása, fejlettsége és versenyképessége felől táplált meggyőződés megerősítésére. *) Díszes gyászkocsi megjárja, kell is; egyszerű fekete öltönyt viseljenek a szolgák és alkalmazottak ; elmaradhatna bizony a libéria, meg a bóbita is nemcsak a lovak tejéről, hanem az András kucsmájáról is, A gyász szertartás megállapítása a hitfelekezetek dolga, az elég egyszerű is. Legyen egyszerű hát a temetés külső rendezése is, hogy annál megliatóbb legy0nSzerk. Aíon kérelemmel fordulunk városunk nagy- rabecsült közönségéhez, hogy kicsiny helyi kiállításunkat minél nagyobb számban látogatni kegyeskedjék. A kiállítás helyiségéül a tekintetes városi tanács a központi fiúiskola V. osztályának termét volt szives kijelölni, ahova is a helyi kiállítók által készített tárgyak folyó hó 28-án reggeli 8 órától délutáni 6 óráig dij talanul megszemlélhetők, esetleg meg is vásárolhatók. A kiállítók nevében Nagy Kálmán, ipartestületi elnök. * Lapunk múlt heti számában közöltük az egyes kiállítók névjegyzékét a kiállítandó tárgyakkal együtt, és azt is megjegyeztük hogy о tárgyak nemcsak eladásra vannak szánva, de ugyanolyan tárgy — ha a kiállított elkelne is — több példányban megrendelhető. Temetkezési vállalatok ügyéhez. A következő levelet kaptuk: Tokintotos Szerkesztő Ur 1 „Halas és Vidéke“ 29. számában megjelent «Temetkezésünk 1800 és 1900 elején“ czimti czikkben Bocsor István ur szívós volt személyeket ismertetni, és a temetés rendezése kérdésében megemlíteni, hogy megbízzák a fizetéssel valamelyik élelmes temetkezési vállalkozót, »ki a gyászoló család által megszabott lelkész, kántor és diákok fizetését megdézsmálja. Miután jelenleg nálunk Halason három vállalat is van, kéijük a nagyközönség tájékoztatása végett becses lapjában velünk tudatni, melyik az a nagyon élelmes vállalkozó, aki a legközelebbi temetés alkalmával a diá. kok fillérjeit magának megtartotta. Kiváló tisztelettel maradtunk Halas 1901 juli 24, Egyesült Asztalosok Temetkezési vállalata. * A ffIszóüamiást indokoltnak tartjuk, mert nem volt közzétéve kinek temetése alkalmával tapasztalta Bocsur ur a mondottakat, igy a gyanú rgyformán háromolhaíik mindegyik vál- latatra. Városszerte beszélték és beszélik az esetet úgy hogy alig van ok azt „tisztázni“ mégis szives készséggel nyilatkozunk Bocsor ur czikkének eme részére, — bár a kérdés első sorban Bocsor úrhoz lett volna intézendő — mert az igazság kiderítésében közreműködni nemcsak nem vonakodunk, de arra hajlandók js vagyunk. íme a száraz tényállás. Tegzes Tamás temetésénél mint éneklő diákok részt vettek: Bocsor Sándor, Józsa Antal, Budai Gyu!a, Zsoldos Bála, Gusztos Sándor, Vass Zsigmond, Jóba József és Nagy K. József. Bocsort és Józsát még a temetés előtt figyelmeztette Szundi Lászlóné Tegzes Mária, az elhunytnak édes testvére, hogy a deákok fejenként egy koronát fognak kapni. Ugyancsak a a temetés előtt a deákok megkérdezték Sárközi Sándort, mit fognak kapni; azt vállaszolta: 20krajczárt. A femetésalatt — oratióközben — a deákok félrevonulva, a deákok közül Józsa Autalnak Sárközi Sándor 4 koronát adott, hogy ennyi jár. Józsa és társai miután Szuudiné- tól hallották, mi a stólájuk nyomban a temolcs u án még a temetőben panaszkodtak Szundi- nénak, ez pedig közölte a történteket Tegzes Antallal — az elhunyt fiával — aki haragra lobbanva korholta, feddette Sárközit, micsoda munka az, nem adni át a stólát amit ő — Tegzes Antal — a diákok részére adott. Erre
