Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-25 / 26. szám
Junius 25. KUN-HALAS. 1899. síik szomorú példájából azt, hogy a társadalmi rend, a jog épen oly szükséges minden egyes embernek, mint akárcsak a kenyér, vagy a viz. A társadalmi rend, a jog, kijelöli minden ember jogának a határát, melyet büntetlenül átlépni nem szabad. Tudják meg, hogy bolond emberhez illő beszéd az, hogy akkor lenne boldog a világ, ha mindenkitől elvennénk mindent s felosztanák magunk között. Ugyan oda adná-e a munkás az ö kenyerét, melyért egész nap izzad, annak a szomszédjának, ki ez alatt a kocsmában pálinkázott ? Ugye, hogy nem ? ! Pedig akkor ezt is megkellene tenni, mert nem lenne igazságos, hogy az egyik szomszédnak több legyen, mint a másiknak, Tanulják meg, hogy, valamint az emberek nem egyenlők tehetség, ész, jellem tekintetében, épen úgy nem foglalhat el minden ember egyforma állást a társadalomban. Tanulják meg e példából, hogy nem a vagyon teszi boldoggá, tiszteltté az embert, hanem a nemes szív, becsületes törekvés és mindenek felett a munka, mert ezen épül minden a világon, állam, társadalom, sőt maga az ember is. Érjék be a becsületesen megfizetett becsületes munkával, ne áhítozzanak őket jogosan meg nem illető kiváltságok után s ne engedjék többé a becsület-tolvajokat közébük. Itt a munka ideje, itt a becsületes töresvések dija, legyenek jó munkások, gondos családapák, tiszteljék a mások jogait, mert ezzel magukat is megtisztelik. A szerencsétlen példa sötét árnyéka pedig legyen intő átsuhanó felhő, melynek elvonultával könnyebbülten sóhajtunk fel, hogy nagyobb kárt nem tett közöttünk — az áldozatoknak legyen jó példa a jövőre, a többinek pedig intő szózat. HÍREK. — Művészestély. Zilahi Gyulaa nemzeti színház első rendű művésze, f. hó 22-ón tartotta meg jótékony czélu estélyét a városi vendéglő nagytermében. A szokatlanul nagy számú, előkelő közönség mely a szeretet büszkeségével emlegeti még ma is, húsz óv múltán, hogy az ország legkedvesebb Zsiiljének városánkban ringott művészi bölcsője, a kilépő Zilahit valóságos, óvácziószerti éljenzéssel és zugó tapssal fogadta. A művész gazdag műsorának legszebb részeit mutatta-be ; a szalon komikustól a burleszkig, a kaczagtatás egy-egy remekét láttuk és hallottuk tőle, felváltva, hol konyákig meghatotta, hol konyákig megkaczagtatta a publikumot, mint a „Szombat estében“ vagy a bál utáni jelenetben, az „Egy to vaj ban“. A műsor mindenik pontját a hallgatóság zugó tapsai jutalmazta, mit a pódiumra viszszatórő művész egy-egy „ráadással“ hálált meg, mely mindig, de Különösen a Kovács Józsika К о n t j á n á 1, frenetikus tapsra ragadta a közönséget. Méltán kijutott a tapsból Nárczisznak is, ki a műsor első szakasza u,án Bihari Kesergőjét adta elő hegedűn, az első zeuekar kísérete mellett; valódi virtuozitással és mesterre valló művészettel. A ritka élvezetes előadás után a régi jó czimborák — most már feleségeikkel, — gazdagon terített aztalhoz vendégül látták Zilahit művész társával együtt. Az estélynek ezen, szintén élvezetes részét egyedül azon körülmény zavarta meg, hogy a vasutak igazgatósága a felfelé menő vonat indulási idejét nem két három nappal későbbre, hanem éjfél utáni egy órára szabta, mikor a távozó nagy művész, humorista és ezimbora egy személyben, azt az ígéretet tette, hogy szüretre visszatér. Várjuk is, mert mindenütt jó, de legjobb otthon — Halason. — Pirtó feltételes vasúti megálló helynek feltétlen megálló helylyé leendő tétele érdekében Dr. Babó Mihály főjegyző és 300 társa beadványt intéztek, melynek pártolás melletti felterjesztésére kérik a városi tanácsot. — Az ev. ref. felső leányiskola növendékei f. hó 18-án délután tartották meg évzáró zenei vizsgájukat a kedvezőtlen idő s az országos vásár miatt, a szülők és tanügybarátok valamit sejtett volna — s talán nem is bánkódott . . . A székely leány bejött. Petőfit a tornáez czifra rostélyáben fogózkodva mereven találta. Mintha megőrült volna. Csak bámult, csak bámult a folyondárok sötétleveleire, s azok olyan porosak, szennyesek voltak, mint a gyarló emberek . . . A leány könnyes szemekkel borult le előtte, nem kárörvendő, de igaz érzelem csepjei voltak azok szemében. Vigasztalta kedvesét, íiztán átkorolta, suttogott neki szerelemről, boldogságról és addig csábítgatta a szerencsétlen költőt, mig sikerült elvinni magával újra föl a hegyék közé, a bérezek árnyai alá, hol bárányok legelnek a zöld pázsiton vígan ugrándozva, hol madárdal zeng a fákon, s párosával vonulnak meg a meleg fészekben minden estve. Oda, hol egyik csermely a másikhoz siet, hogy egymást átölelve folytassák tovább vándor utjokat: oda, ahol minden, de minden szereti egymást . . . még az emberek is. Rengeteg erdőnek sötétzöld árnyában esküdtek egymásnak örök hűséget:, a szerencsétlen költő meg a székely leány. És ott élnek mind e mai napig boldogságban, ott élnek, hol ugrándozó vidám báráuykákat őriz a vén Hargita hegy oldalán Petőfi, s hallgathatja a madarak kedves dalait, a csermely csókolózásának édes csobogását, s ledülve a virágos hegyoldalon, elmereng a magyar haza tisztán kéklő egén, min a leghívebb kedvese ott a túlsó oldalon egy rozzant kis kunyhóban Ízletes vacsorát készít és azzal várja haza östvóre őt — a székely leány. nem nagy érdeklődése mellett. P a p p Mihály zenetanár ezúttal is megmutatta, hogy a gondozására bízott növendékek zenei oktatása teljesen megfelel annak a jó véleménynek, melyet közönségünk az intézet iránt táplál. A vizsgálaton megjelent Dr. Sziládi Áron, az intézet fentartó egyház elnöke, ki is fejezte elismerését és megelégedését a derék tanárnak. — Okt. 6-ika 50 éves fordulójának méltó megünneplése tárgyában a Csanádi 48-as honvéd-egylet átirt a helybeli honvéd-egylethez, melyben a mozgalomhoz való csatlakozást kéri. — Dohány termelőknek. A dohány földek mérése e hó 26-án veszi kezdetét. Az érdekeltek saját érdekükben cselekszenek, ha a mondott napon személyesen megjennek földjeiken, az esetleges útba igazítás megadása végett. — А III. o. kereseti adó a nyilvános számadásra kötelezeti egyletekés vállalatok adója s az általános jövedelmi pótadó kivetési lajstromai a pénzügyigazgatóságtól leérkeztek. Megtekinthetők a hivatalos órák alatt az adójegyzői hivatalban. — A halasi Önkópző-Eegylet f. hó junius 29 Péter-Pál napján saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendez. Kezdete d. u. 4 órakor. A közönség köréből. *) Nyilatkozat. Félreértés kikerülése szempontjából szükségesnek tartom jelezni, hogy a „Kun-Halas“ 25-iki azámában foglalt közleményembe több sajtó-hiba csúszott be. És pedig: A 4-ik bekezdésben: választó és potentát szavak közül kimaradte két szócska: „is elég“. Ugyanezen bekezdésben: „és ezértsem önkénykedése nem vádolható“ helyett ez olvasandó :„és ezért sem önkónykedós- r ől, sem erőszakoskodásról nem vádolható“. Csak lassabban az agyarakkal helyett: „agarakkal“. A 6-ik bekezdésben: „esetleg a“ helyett: „esetleges“. A 7-ik bekezdésben : „fölépítette“ helyett: „fölépittette“. Halas, 1899. junius hó 19-én. M i h á 1 о V i t s Ernő r. k. segédlelkósz. Válasz Mihálovits Ernő róm. kath. segédlelkész urnák. Mindenek előtt megjegyzem, hogy ón is csak azért válaszolok az ezen lap 25-ik számában megjelent czáfolati kísérleteire, nehogy „eltalálja hinni“ „a n. é. olvasó-közönség“, hogy a f. hó 1-ón megejtett hitközségi választásnál törvény és szabályellenesség nem történt. Ön a hitközségi szabályzatunk ama rendelkezését, a mely támogatja álláspontját, —- felemlíti és azzal védekezik is, ellenben azt a rendelkezését, a mely ellene szól, halgatással mellőzi,. En hírlapi közleményemben kifejezést adtam annak, hogy a kik nem választók, nem is választhatók, s igy egy nehány egyén jogtalanul és igazságtalanul foglalt volna helyet az egyháztanács tagjai között, miért is ezen körülmény konstatálásával elkésett és czáfolatul felhozni fölösleges cselekedet volt. Ön azonban halgatással mellőzte a hitközségi szabályzatunk 16. §-át, a mely világosan és majdnem kézzel foghatólag meg mondja, hogy az egyház-tanácsba beválasztott és kifogásolt egyének sorsa felett az uj egyház-tanács határoz. Ugyan nem tartom sikerült alkotásnak a hitközségi szabályzatunk ezen rendelkezését, mert az még is igen különös dolog, hogy az egyház-tanács határozzon önnön maga felett, — *) Az e rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. tását a székely leánytól, mert mindaddig nem i bírja tisztelni őt, mig erről meg nem győ- ( ződött. Könnyes szemekkel vállalkozott a bebizo- < nyitására, mert tudta, hogy ez igen nagyon fog ] fájni az ő költő kedvesének, azonban hosszú 1 vádolások után mégis megígérte. De Petőfinek ] meg kellet fogadnia erős esküvel, hogy azalatt i a három nap alatt, mikor ő bizonyítani akar, a költő alá kell vesse minden parancsának, , engedelmes kell legyen minden cselekedetében, , s a székely leány akaratán kívül nem szabad . azon a három napon tenni semmi lépést! egyet- ( len szót! ] Petőfi elfogadta és megesküdt reá. Az 1 idő nem volt meghatározva. A székely leány jött 1 ment. Lejárt a vén Hargitáról a völgyekbe ele- 1 délért és hírekért a saját maga részére, mert 1 akármit hallott, azt nem mondotta el Petőfinek. ( Végre eljött a szörnyű vádaskodásának bebizonyító három napja. Álruhában levezette ! szeretett imádott kedvesét Keresztárrá, hol egy székely házikóban szállottak meg. A szerencse kedvezett a leánynak. Még azon a napon a dó- 1 lutánni órákban Petőfi meghallgathatta folyondárokkal dúsan benőtt székely ház tornáczárói, hogy miket beszélt az őt ápoló székely leány a feleségével, Szendrei Júliával ott kívül az utczán. Meghallgathatta feleségétől hogy férjhez készül és a Petőfi Sándor halotti bizonyítványáért fáradott le Kereszturra. Meg is találta, s most haza siet vele, hogy megesküdjön uj hitvesével — akit nagyon szeret. A sötét lombos folyondár árnyéka mögött nem láthatá Petőfiné az ő olyan hamar elfelejtett költő férjét. Tovább ment annólkül, hogy
