Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-21 / 21. szám
III. évfolyam. 21. szám. Kun-Halas, 1899. Május 21. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fö-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. TiMMIil HETILAP HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, íól évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyílttól’: 3 hasábos petit sor 10 kr Pünkösd ünnepére. Szomorúan, csüggeteg szívvel gyűltek össze az apostolok pünkösd napján, várván a Mestert, ki megígérte nekik e napra megjelenését. Mikor már a csügge- tegség majdnem erőt vett keblükben, megnyílt az Ég kárpitja s a Szent lélek, a hármas Istenség küldöttje, tüzes nyelvek alakjában rá szállt az apostolokra. Reményt, vigaszt hozott a kétkedőknek ... s ők megerősödve, elszéledtek a világba, hirdetni a szent igéket. És a szent igék termékeny talajra találtak ; a hívők megszámlálhatlan tömege fogadta be őket keblébe, a kik tévelygők voltak, megtértek, a kik bűnösök voltak, megtisztultak. Végbe ment csodás rövid idő alatt a világtörténet legbámulatosabbb jelensége : megalakult a keresztény egyház. Beteljesedett a nagy mester jóslata „ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak“,- megjelent az igazság, a szeretet, melyen „a pokol kapui sem vesznek erőt“. A zsarnok pogány, ki önhittségében az Istennel is daczolni kívánt, ádáz dühvei rohanta meg az ujonszülött igazságot és szeretetet. Ezrek és ezrek jajszava, kiömlő vére kísérte a pogány Cézár átkos munkáját, de a felett a cseA „КЧШ-HALAS“ TÁROZÁJA, Emlékezzünk régiekről. (Vége.) Ez előtt 47 évvel, váradi diák koromban jártam Körös-szögön, Szakáiba menve Stachóék- hoz, Reviczky Szever nagy szülőihez, most nevezett volt iskolatársammal és annak nagybátyjával Stachó Elekkel, ki az 1848—49-iki magyar szabadságharczban hovód — tiszt volt. Reviczky Szever atyja, Reviczky László a ku- tya-bagosi kastélyából Kufstein-ba került mint volt guerilla csapat-vezér. Láttam annak a Kopaszok várának romjait, mely az utolsó Árpád vérből száműzött magyar király gyászos halálának színhelye volt. Vittem magammal egy darab mohos követ is azokból a romokból, s valahányszor arra a kődarabra tekintettem, mindannyiszor a Kunok jutottak eszembe. A sors változásai úgy hozták magukkal, hogy jelenleg a régi volt Kis-Kunság egyik városának vagyok lakója; de a körös-szögi várromokból való kődarab nincs birtokomban; mert 1855-ben Sujánszki Eusztach aradi minorita rendű, akkor volt gyimnasiumi igazgatónak és tanáromnak adtam, ki azt történeti emlék-gyűjteményébe helyezte. Elkérte tőlem azt a kis mohos kődarabot a derék minorita páter azért, mert csemő, a felett az uj vallás felett, égi ujjak őrködtek, melyet megóvták a haláltól épen úgy, mint hirdetőjét, ki egyedül maradt meg az életnek a názárethi kisdedek közül. Majd jött a „fél hold“ rettentő hatalma is ellenségnek a már megizmodott vallás ellen. Ám a martyrok halála csak uj diadalt hozott, a félhold aláhanyatlott, s él a vallás, él a szeretet a kiszenvedett milliók porai felett. Azt az apostolokra szállt égi intelmet, azt az 1899 éves küldetést ünnepeljük ma — pünkösd ünnepén. Azt a vallást, melynek első alapkövét ez előtt 1899. évvel, az isteni küldetés pünkösd ünnepén letette s melyen felépült és 2 ezer év viharaitól megedzet- ten áll ma is az épület, két isteni eszme tartja, erősiti és óvja s ez a két eszme az igazság és szeretet. „Kövesd az igazságot s szeresd felebarátodat, mint önmagadat“, — mondja a keresztény, vallás alapelve. Es sokáig elég volt az embernek az igazság és szeretet. De eljött az a korszak is, mikor az ember az igazságot csak akkor szereti, ha az érdekeinek kedvez és mikor a szeretetben igazságot csak akkor lát, ha magát szereti általa. Igazságnak teszi önmagát s a szeretet megtudta tőlem, hogy az a körös-szögi Kopaszok várának romjaiból való, a kik a Barsa nemzetségből számaztak. Ez a nemzetség vórrokon- ságban volt az ő őseinek nemzetségével a Sujan nemzetséggel, melynek több tagja részt vett azokban a csatákban, melyeket a lengyelek a hazájukba betört tatárok ellen vívtak s melyekben a magyar királynak sok vitéz kunt számlált se gitő serege is a tatárok ellen harczolt a lengyelek mellett. E harczban az ő őse egyik Su- jánnak az életét egy lengyel vitéz mentette meg három reó támadt tatárt ölvén meg. A tatárok elleni harcz bevógezte után Sujánszki őse, Leszkó krakkói herczeg közbejárása mellett királyi engedéllyel Lengyelországban telepedett meg s igy nyerte mint lengyel honos a „Sujánszki“ nevet. A Sujánszki család később vissza költözött Magyarországba s annak egyik utódának az ón derék tanáromnak, Sujánszki Eusztach-nak jutott osztályrészül az a gyászos feladat, hogy az 1848-49-iki szabadságharcz lezajlása után Aradon kivégzett vértanuk egyrószónek — közöttük Damjanich Jánosnak is — ő adta mint gyóntató atya kivégzés előtt az utolsó áldást. — Re- viczki László guerilla csapat vezérnek pedig iskola társa volt, valamint Reviczki Szever anyai nagyapja, Stachó Károly volt biharmegyei alispán legidősebb fiának, Reviczky László sógorának, Stachó Elek volt 1848 49-iki honvéd százados testvér bátyjának Stachó Károlynak is. tárgyául, ember társa helyett, az anyagot tekinti. Nem küzd az igazságért, nem szereti ember társa javát, hanem csak önmagát, ezt az önző anyagot. Minek neki haza ? Hiszen ott a hazája, a hol jól megy a dolga. Minek neki felebarát, kit úgy szeressen mint önmagát, mikor a szeretet nem hoz aranyakat ? Minek neki igazság, mikor az útját állja önző terveinek ? Hiányzik sokakból az ember nemesebb fele — a lélek, s átvette uralmát a test, az anyag. Felváltotta sok a lelkét csengő aranyakra — és, ha az van, ki ne lenne boldog ? 1899-iki pünkösd, hánynak lelkében leled fel e napon az igazságot és szeretetet abban a tisztaságban, a mint egykor sugalltad ! ? Szent lélek, ki tüzes nyelvek alakjában hoztad le hajdan az égből az igazságot és szeretet az apostoli keblekbe, ott vagy-e mindnyájunk lelkében most is ? ! . . . Ott látod sokak keblében igazság helyett az önzést, szeretet helyett a kapzsiságot, az önszeretetet. Be van zárva sokak füle az igazság és szeretet szavai előtt, csukott szemekkel, fásult szivvel, rohannak a feltámadt bibliai arany borjú után. Vissza tért sokaknak a pogány Cézárok kora, mikor bálvány volt az imádás tárgya. Én pedig nagyváradi diák koromban Reviczky Szever anyjánál a Kufsteinban elzárva volt Reviczky László nejénél voltam kosztban. * * * * Ezzel befejezvén a régi kunok történetének dióhéjba szorított történeti levezetését, áttérek a mai Kis-Kun-IIalas városára. Sok minden történt a régi korban olyan, a mire ha fátyolt nem vetnénk, nehéz lenne még a múltak nyomán való okulás is és az eligazodás a fölött, hogy melyik korban kinek a részén állt a jog, vagy az igazság az egymással oly gyakran viszálkodásba merültek közül. A magyaroknak a kunok iránt, ezeknek végleges megtelepedése után táplált érzületéről legfényesebb bizonyságot tesznek azok az országgyűlési sórelmi pontok és folyton megújult panaszok, melyek a Jász-Kunságnak a német vitézi rend részére törvénytelenül történt eladása ellen, magyar országgyűlésen oly hangzatosán emelkedtek, hogy az eladás törvénytelensége általáuos meggyőződéssé vált a magyar nemzetben; és ezen általános meggyőződésből kiindult testvéri támogatás hozta létre azt a törvényt is, melylyel a Jász-Kunságnak a német rendtől való visszaváltása elhatároztatott, mely törvénynek erkölcsi hatása alatt — habár csak hosszas vajúdás után sziilemlett meg az a visz- szaváltás, — redemtió — melyet megelőzött
