Kun-Halas, 1898 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
Julius В. К и N - H A L A S. 1898. Szól az Isten ! ember, jer, arasd kenyeredet, jer, vedd el adományomat. Menj ember! menj, tiszta, becsületes szívvel. Indítsd kaszádat, rakd kévébe mit az Ur adott. Üljön ajkadra vig dal, enyelegj szeretet érzésével munkatársaiddal. Vasadi Balogh Lajos. Főgymnasiumunk bajai! A halasi ref. főgymnasium építési ügyében a reform egyháztanács és a reform egyház tagjai között felmerült nézeteltérések, különféle magyarázatok s a múlt héten a „Budapesti Naplóba“ „Több halasi református“ aláírással, „Egy tőgy mnasium bajai" ezimmel megjelent czikk arra indította szerkesztőségünket, hogy ezen közkérdés tisztázásához a rendelkezésre álló eszközökkel hozzájáruljon. E végből felkerestük az ezen ügyekben tevőlegesen részt vett Gyenizse Antal ügyvéd urat, a ki az építkezés idejében a ref. egyháztanács tagja a kiküldött építkező bizottságnak jegyzője s az építkező bizottság megbízásából az építési pénztár kezelője s a számadások elkészítője volt. Nevezett ügyvéd ur megkeresésünkre készségesen kijelentette, hogy ezen ügyre vonatkozólag nyíltan felelni tog kérdéseinkre, amit soha senkitől meg nem tagadott, ha valaki hozzá fordult. Ezen kijelentés folytán a következő kérdéseket intéztük hozzá: „Azt állítják többen, hogy az egyháztanács elmulasztotta megkérdezni az egyház tagjait, hogy akarnak-e a főgymnasium részére újépületet emelni, vagy sem. s igy az építés az ő akaratuk s beleegyezésük nélkül történt. Mi igaz ebből?“ — Ezen kérdésre az ügy jogi oldalának megvilágításával felelhetek. Ugyanis ezen kérdés hogy építsen-e az egyház főgymnasiumi épületet vagy sem, ilyen alakban feltehető nem volt, mert az egyháznak ebbeli kötelezettsége még 1852-ik évben megáilapittatott, akkor, midőn a reformátos birtokosság a Pákái alapítványt tette. Már az alapítványi oklevélbe beiraítattatott, hogy épületet a ref. egyház köteles adni, tehát itt két oldalú szerződés teljesítéséről lévén szó, az építtetés kötelezettsége vita tárgyává tehető nem volt. így tehát kérdést ez ügyben csak az képezhetett, hogy mekkorát építsünk s hol építsünk megfelelő épületet? Ezen kérdés megoldása pedig egyházi törvények szerint nem az egyházi tagok, hanem az őket képviselő egyház- tanács jogaihoz tartozott. De a gróf leányába nem illik szerelmesnek lenni. No hát ezúttal nem is lehetett, mert nem volt grófunk. Ugyanis az uradalom a papoké, a kisasz- szonyok pedig az uradalmi hivatalnokoké. Papokról lévén szó, szükségesnek tartom, még egyszer excuzálni — a kisasszonyokat, hogy t. i. ők az uradalmi hivatalnokoké. Nyílt kérdés azonban az, hogy a papok unokahugaiba dettó csúnya kötelessóge-e a segéd- személyzetnek beleőrülni ? 3. Az elnökletem alatt működő összees- eskiivő társaság, a legközelebbi találkozásnál e fontos gazdasági kérdésről, enquetet tartott. Meghívtuk reá a kisszállási uradalom segéd-személyzetét is próbacséplés czime alatt. Itt történt meg a végleges összeesküvés, a mely után is az uradalmi korcsmában nagy dáridót csaptunk. Becsiptünk. Meg is kezdtük programmunk első pontját, t. i. a rémuralom teremtését. Két, odavetődött vándorlólegónyt leitattunk, német volt a szegény mindkettő, hát részegfővel henczegni kezdtek. Akkor megvertük őket és kidobtuk. A korcsmárosnónak szép leánya volt, a kit el akart venni az uradalmi segéd-juhászjelölt. Mint segéd-kollegát, közibünk ültettük és itattuk. Részegfővol ez is kapczáskodni kezdett; fájt a nvavajásnak, hogy a mátkája szemeibe elmerültünk, mint hattyú a tóvizében. Ezt is megvertük és kidobtuk. Strnyabecz tiszttartónak a lakája szintén odavetődött, azt meg Ksbakecznek hívták, azt is leitattuk. És mert henczegett, ez is neki szaladt „Azt beszélik, hogy főtiszt, lelkész ur azt mondta volna, hogy az építkezés költségei nem fogják az egyháztagokat terhelni, mi ebben a valóság ?“ — Ezen kérdésben a valóság az, hogy midőn az egyháztanács az építésre kényszerittetett, az egyháztanács az egyház tehetsége szerint akarta ezen ügyet megoldani. Úgy határozott, hogy a templom melletti épület utczai • részét emeletre építteti s ott nehány uj teremben elhelyezi a főgymnasiumot, erre a költségvetés elkészíttetett s mintegy 29,000 frtba került volna az átalakítás, a melyre az elnökség és egyházi felsőbb hatóság 25,000 frt államsegélyt eszközölt ki. S minthogy ekkor az egyháznak is volt mintegy 5000 frt építési alaptőkéje, az egyház tanács mondta ki, hogy ezen építkezést az egyháztagok megterheltetése nélkül foganatosíttatja, tehát ekkor ezt az egyháztanács elnöksége vagy az egyháztanács bármely tagja elmondhatta és az akkori körülmények szerint helyesen mondta. De azt azután mindenki tudja, hogy ez a terv elejtetett, a viszonyok kényszerűsége, a főgymnasiumnak s vele az egyháznak és városnak jól felfogott érdeke s a jövő nek biztosítása s az egyháznak az építési kötelezettségtől hosszabb időre való megóvása к ö- vetette, hogy az egyház egészen önálló megfelelő épületet állítson. Természetesen erre már nem mondhatta az egyháztanács, sem senki, hogy ezen épület az egyház tagok hozzájárulása nélkül fog létesülni; mindenki tudhatja, hogy először is önkónytes adakozásra hivattak fel az egyháztagok, hozzájárulásra felkéretett Halas város is. „Mondja csak ügyvéd ur, mennyit is adott Kun-Halas város e kulturális ezéira?“ — Semmit! A képviselő-testületben maguk a reformátusok szavazták le, — de folytatom : újabb segélyért folyamodtunk a magas kormányhoz. s minthogy az ezúton befolyt segélyek sem fedezték az építés költségeit, az egyháztanácsnak többé nem volt más mód a rendelkezésre, mint a némely egyháztagok indolencziája miact is nagy összegben az egyházterhére maradt építési költségek fedezetére az egyháztagokra évi adót kivetni. „Azt mondják többen, sőt az van Írva a „Budapesti Napló“ ezikkében is. hogy az egyházianács törvénytelenül járt el az egyházi, illetőleg épitósi-adó kivetésénél az egyháztagokkal szemben, meg nem kérdezvén ez irányban a hitközséget?“ — Az egyháztanács midőn az építési források elégtelensége folytán látta, hogy tetemes adósság marad az egyház terhére, az adózási tervezetet még akkor tárgyalta (1892 ik évben), a mikor még törvény szerint ez az ő hadijtalan tenyerünk belső felének, közbe kidobtuk. De kidobtuk magát a korcsmárost is, ellenben a feleségét nem bántottuk, de helyette elpáholtunk még vagy ,20—30 uradalmi alkalmazottat. Meggyőződésünk az volt, hogy a sok meg- és agyonravert és kidobott ur mind világgá szaladt. Bár csak bele szaladtak volna a nyomorultak. Rohantak egyenesen az uradalmi igazgatósághoz, s elpanaszolták bajaikat a vándorlólegényektől kezdve a juhászjelöltig mind. A direktor, Chrabvnyeczvinszky, aki állítólag lengyel volt (pedig Turócz-Szent-Márton- ban született, a „vinszky“. úgy látszik, csak saját járulmánya volt) rögtön izentette a korcsmá-' rosnének, hogy dobjon ki most már ő bennünket. Úgy látszik praxisa után indult a director ur, midőn arra bízta a kidobást. A korcsmárosné felhívott bennünket „békés távozásra.“ Felszólított bennünket „csendes hazamenetelre.“ Végezetül figyelmeztetett bennünket összeránczolt szemöldökkel a „törvény és állam fegyveres hatalmára.“ Hm ! ennek úgy látszik volt már rendőrbiztos szeretője, vagy legalább is csendőrkáplár. Megyünk, megyünk. . . De azért csak nem akarództunk menni. Erre aztán a korcsmárosné kifordult, meg ismét, befordult. Csakhogy mikor kifordult, a tulipiros zsebkendője volt a kezébe ; mikor pedig befordult, egy hatalmas meszelő, csepegő oltott mészszel. (Vége köv ) Kiskörébe és kötelességéhez tartozott, csak az 1893. évben életbe lépett újabb egyházi törvények rendelkeztek arról, hogy uj adók behozatala az egyházközség szavazata alá bocsájtandó s bár a törvénynek visszaható ereje nem leven, azon egyháztanács a közkívánatnak engedve, az .egy házközség szavazata alá bocsáj- totta az adózás ügyét, tehát nem azután, mikor már több évig be is szedte az adót, minta hogy a hivatkozott hírlapi czikk állítja, hanem még a végleges kivetés előtt 1898. évben. Nagyon természetes hogy egy törvényes formák közt létrejött, szerződésileg kötelezett adósság megfizetése vagy megtagadása, nem tehető függővé az egyházközség tagadó határozatától. Az egyház- tanács adózási tervezete a törvény szerint illetékes felsőbb egyházhatóság elé terjesztetvén, az az egyház érdekei megóvására az egyedüli tervként felterjesztett egyházadózási módszer a fennálló törvényes formák egyedüli útja s módja szerint intézhetett el. „Azt mondják többen s az áll a „Budapesti Napló“ ezikkében is, hogy az uj főgymnasium építésére egy vállalkozó 80 ezer írtért ajánlatot tett, s ezt az egyház tanács vagy az építtető bizottság elutasította. tehát, ezért oka az építtető bizottság, hogy az épifés sokkal többe került.“ — Valótlan állítás, hogy akár az építkező bizottsághoz, akár az egyháztanácshoz, ilyen ajánlat érkezett volna, tehát azt az építkező bizottság vagy egyháztanács elsőm utasíthatta, imkern mint a bizottság jegyzőjének tudomásomnak kellene erről lenni, de határozottan mondhatom, hogy ez valótlan. „Panaszolják többen, hogy a főgymnasium építései számadása még máig sincs beterjesztve, mi oka lehet ennek?“ — Ennek semmi különös oka nincs, számadás 1893. év deczember 31-én lezáratott, elkészíttetett, az e ezéira kiküldött számvizsgáló bizottság által — igaz hogy hosszabb huzavona után — megvizsgáltatott, az egyháztanács elé beterjesztetett,, ott referáltatott,; az egyházkerületre, onnan a nagy méltóságú vallás és oktatásügyi minisztériumhoz felterjesztetett, ennek számszéke által felülvizsgáltatván, helybeliagya- tott; a Oonventnek beküldetett, ez az alsó hatóságtól a felsőig megvizsgált számadás eredményét tudomásul vette. Tehát én már több hatóságot nem ismerek, a hova ezen számadások fel terjeszthetők volnának ! Aki tehát azt mondja, hogy a számadások még beterjesztve nem voltak, az vagy nem ismeri egyházunk ügyeit, igy nem lehet illetékes bíráló,. vagy tudva valótlan dolgot állít, igy nem egyéb, mint uépámitó! „Mennyi egyházadó vettetik ki óven- kint a ref. egyház tagokra a 20%-os adó arányában ?“ — A reform, egyház tagoknak a kik20°/()- toli egyházadót fizetnek, évi egyenes államadója mintegy 86000 forint, tehát ezután 20°/u-toli egyházadó mintegy 7200 frt, összes fejadó mintegy 2200 frt, tehát 1893. évtől 1897. évig vagyis 5 év alatt kivettetett 47760 frt, régibb egyházi adó hátralék 2627 frt 64 kr, összesen 50387 frt 64 kr, ebből befizettetett és töröltetett 27475 frt 5 kr, 1897. év végén hátralékba maradt 22912 frt 59 kr. Tehát valótlan azon állítás, hogy az egyháztanács 5 óv alatt 150,000 frt adót vetett volna ki. „Mennyi adóssága volt az egyháznak az építés befejeztekor és mennyi lehet ma? —1893. év végén az egyháznak az előbbi évekről sem fizetett adók hátralékai folytan előállított úgy az építkezés folytán felmerült összesített tartozásai kitettek: 1893. óv végén 80096 frt 55 krt, melyből a múlt 1897. óv végén fennállott 74733 frt 68 kr. Ezen tartozás fedezetére van az egyháznak, a megajánlott államsegélyből még nem folyósított 15000 írtból a gimnastica építése után adósságtörlesztésre fordítható 10000 fiija, a kerekszámban számított 22000 frt adóhátralékkal együtt 32000 frt, mely összeg levonása után maradt még fedezetnólküii tartozás 42733 frt 68 kr. Természetesen ha a 15 ezer frt államsegély visszautasittatik, s ha az egyházadé hátralék be nem haj tátik, úgy az adósság a kimutatott egész összegében fennállónak tekinthető.
