Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-06-13 / 24. szám
szebbnél szebb hölgyek a máskor csöndes park utait egészen elborították. Madár távlatból mozgó eleven virág girlandoknak lehetett volna ez utakat képzelni, s hogy tényleg is az volt, mutatja az alább közölt névsor. A mint a kellő számú táncképes közönség együtt volt, megkezdődött e ránc, folytatódott a lehető legjobb kedvvel és tartott fáradhatatlanul addig, amig az a gonosz felkelő nap szét nem űzte a kinem merült, párokat. Jelen voltak: Leányok: Babó Jolánka, Farkas Esztike, Kmeth nővérek, Lovasi Adél, Vájná Juliska, Zsigrai Lidiké, Király Gy. Rozika, Modok Lórika, Rébék Esztike, Zilah Emma, Tichi Mariska, Zilah Juliska, Biró Mariska, Petróczi nővérek (Majsa), Rozinszki Annuska, Dömsődi Mariska (Keczel), Tápai Lidiké, Tóth B. Anuska és Zsófika, Valuska nővérek, Fodor Juliska, tízentpéteri Mariska, Babó Juliska, Korhammer Zsófika (Szabadka), Kis K. Teruska, Antal Giziké (Budapest), Szemes Mariska, Tegzes Juliska, Martini Róza, Makai Irma, Babó Mariska, Borbás Teruska, Neubauer Annuska, Nagy Esztike, Kelemen Gizella, Csizmadia Mariska, Tóth Gizella stb. kisasszonyok. Asszonyok : ifj. Babó Sándorné, Kun Jánosáé, Figura Lajosné, Tóth B. Im- réné, Rébék Imréné, Babó Sándorné, Makai Istvánná, Borbás Jánosné, id. Keresztes Lajosné, ifj. Keresztes Lajosné, Szemes Istvánná, Bíró Istvánná, Babó Ferenczné, Modók Bénáié, Rozenszki Antalné, Szalai Józsefné, Modók Sándorné, Bigler Imréné, Tegzes Jánosné, Pusztai Istvánné, Vanatka Károlyné, Jurits Boldizsárné, Farkas Kálmánné, Eiuvil- ler Károlyné, Óberman Jánosné, özv. Babó Sándorné, özv. Gönczöl Jánosné, Dolejsi Jánosné, Dudoli Ferenczné, Tápai Lászlóné, Zilah Istvánné, Modok Jánosné, Nagy Kálmánné, Ozagány M. Józsefné, Nagy Mártonné, Nagy Pál Sándorné, Szilágyi Lajosné, Tegzes Imréné, Meskó Lajosné, Zilah Jánosné, Valuska Pálné, Tichi Gusztávné, Füredi Pálné, Matkó Józsefné, Gyevi Istvánné, özv. Martini Sá- muelné, Neubauer Jánosné, Garbai Istvánné, ifj. Hováncsek Jánosné, Gyevi Imr<'né, Király Gy. Károlyné stb. asszonyok. Fellilfizettek .• Smidt Flilöp 40 kr., Nagy Pál Sándor 50, Kémen Gyula 1 írt, Kovács József (Felsőbánya) 20 kr., Szalai Józsefné úrnő 20, Gaál Sándor 10. Csikós András 40, Kis István 40 kr. — T. olvasóink figyelmét felhívjuk Schneider József hírneves resicai gyógyszerész mai hirdetésére. >> TERE-FERE. <' Szép asszonynak . . . Lapunk részére irta: Déri. Szép asszonynak nem szép ura; Egész világ látja, tudja. Kiszeretett már belőle Elment már a kedve tőle. Fiatalnak érzi magát Ura meg már veszti haját. Mit csináljon ? Hova nézzen ? Nincsen még a sírra készen. Fiatalként élhetne még !.. . Másra veti hát a szemét. Egyre veti, semmi másra, Mint egy süldő jó diákra. Hálójába csalogatja, Édességgel tartogatja; Mindennel, mi jó ellátja, — Isten látja jó a dolga. Hanem egyszer kedve fordul Mintha elég vón a jóbul: Kiábrándul már belőle S nem tartja már a kötője. A szép asszony epekedik, Hogy őt immár nem szeretik. Csalná vissza a diákot, De az sajna !.. . tovább állott. II. Az újításoknak sohasem voltam barátja, lett légyen bár az az újítás epochális valami. A múlt embere vagyok, ki megelégszem azzal, a mi van, többet nem kívánok. És épen ezért idegesség vesz rajtam erőt, ha a lapokban valami újításról van szó. Most is fellázadt a vérem, mikor olvastam, hogy az álo- mási harangokra halált mondott Dániel miniszter. Szentül meg, voltam győződve, hogy nekem, ki riporteri minőségben meglehetősen sokat utazom a szerkesztő úr jóvoltából — ez az újítás minduntalan kellemetlenségeket fog okozni. Hogy meggyőződésemben nem csalatkoztam, azt az alábbi esetem is bizonyítja. A napokban sürgönyt kapott szerkesztőségünk Tapdiról, hogy egy ottani család tűzvész által semmivé lett. Apa, anya s még vagy hat gyermek hamuvá égett. — Nosza, ugorjon hamar ! — mondja nekem a szerkesztő, — rohanjon az állomáshoz, utazzék Tapdira, puhatolja ki az eset előzményeit s gyűjtsön együvé minden az esetre vonatkozó adatot. Rohantam az állomáshoz. Még vagy tiz perczig kellett várnom, mig a Budapest felé meuö személyvonat megérkezik. Bementem a váróterembe, leültem egy székre s izgatottan vártam a vonatott. Elmúlik tiz perez, el tizenöt, húsz, huszonöt, harmincz, de a vonat csak nem jön. Nyugtalankodni kezdtem! Kimegyek a perronra s ott is sétálok még mintegy tiz perczet. Hiába ! A vonat csak nem jött . . . Végre is bementein az állomásfőnökhöz s megkérdeztem, hogy mikor érkezik már meg a Budapest felé menő személyvonat ? . . . Az állomásfőnők rám néz . . Mosolyog s aztán hahotában tör ki . . . — De kérem ! Én nem azt akarom a főnők úrtól hallani, hogy milyen skálában tud nevetni, hanem hogy mikor érkezik a Budapest felé menő személyvonat. ? ! Még nagyobb hahota, már toporzékolni szerettem volna mikor belép a pénztáros. Ő aztán megmondta, hogy — már egy órája elment. — De hiszen én több mint egy órája kint vagyok az állomáson s nem hallottam se csengetyüt, se portást! — Hja kérem én arról nem tehetek. Miért tetszik nagyot hallani ? Magam is belátom, hogy a süket emberekre nézve nem valami kellemes ez az újítás ; tessék a miniszterhez felírni, hogy állíttassa vissza a harangot ! Igaza volt a pénztárosnak; mert ő csakugyan nem tehet arról, hogy én nagyot hallok, sem arról, hogy a vonatról lemaradtam . . . Hanem tehetnek a hírlapok ! Én pedig hírlapíró vagyok. Meg is fogom interpellálni a miniszter urat egy nyílt levélben, mert az mégis csak skandalum/hogy az ember egy horribilis újítás miatt lekéssék vagy lemaradjon a vonatról ! . . . Garabancziás Diák. HIRDETÉSEK. 435/97 V. Árverési hirdetmény. Alolirot bírósági végrehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti kir. kereske delmi váltó törvényszék 42365/p97 sz. végzése által Braun Ignácz budapesti bej. kereskedő javára Czuntersteiu Ármin és neje Schvarcz Serén keczeli lakosok ellen 225. frt. 92 kr. tőke és járulékai erejéig elrendelt végrehajtás foganatosítása alkalmával lefoglalt és 460 f. 62 kr. becsült szoba bútorok bolti röfös kelmék, harisnyák, kendők, és rövidáruk s. a t.-ből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a T. kiskőrösi kir. járásbíróságnak 4077/p97 sz. kiküldetést rendelő végzése folytán a helyszínén vagyis Ko- czelen alperesek lakásán 1897 évi.junius hó 24-ik napjának d. e. 9 órája határidőül ki- tüzetik, és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi 60 t. ez, 107 §. értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az eladandó ingóságok vételára az 1881. 60. t. c. 108 §-ában megállapított feltételek mellett lesz kifizetendő. Kelt Kiskőrösön, 1897 évi junius hó 9-én. Peternel József, kir. bir. végrehajtó. 1312/1897. tkvi. szám. Árverési hirdetményi kivonat. A halasi kir. jbíróság, mint tkvi. hatóság közhírré teszi, hogy Tóth G. Imre végrehajtatnak Lakos Sándor végrehajtást szenvedő elleni 110 frt. tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a halasi kir. jbiróság területén lévő Halas város területén fekvő 1.) a halasi 5488. számú tjkvben Af551. hrszám alatt foglalt 188 □ öl beltelkes házra a vhjt. élj. 156 §. alkalmazásával 1460 frt. 2. a halasi 5137. számú tjkvben Af5563 hrszámu alsó rekettyéi úton fölüli dűlőben fekvő szőlő: e 184 frt. és 3. ugyanazon tjkvben Af2451 hrszámu hídon alóli nádasra 2 frt. ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte, és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1897. évi augusztus hó 10-ik napján délelőtti 9 Órakor a halasi kir. járásbíróságnál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10°/0-át készpénzben, vagy az 1881. LX t. ez. 42 §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igaz- ságügyminiszteri rendelet 8. §-ában, kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni avagy az 1881. LX. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt halason 1897. évi május hó 18. napján. A Halasi bir. jbiróság, mint tkvi. hatóság. Dr. Szabó, kir. aljárásbire.
