Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-08-29 / 35. szám
31-én. Cséplés közben a munkásokra felügyelő Gyurjan Géza észrevette, hogy a munkások a nekik járó 9 rész helyett 15 részt szednek. Figyelmeztette tehát őket, hogy ezt ne tegyék, mert a szerződésben csak 9 rész van számukra kikötve, nem pedig 15. A munkások azonban nem hallgattak a felügyelőre s mikor ez ismételten kikelt eljárásuk helytelensége ellen, a munkások éktelen kiabálások között abbahagyták a munkát s a Zupka nevű gépész ösztökélésére a működő gépbe akarták vetni a felügyelőt. Ez azonban kiszabadult valahogyan közülők és Kis-Körösre futott, a hol értesítette Braun birtokost a munkások fenyegető viselkedéséről. Braun, maga mellé véve Balog Gyurjan Pál és Vallentini Sándor tanítókat, nyomban kibajtatott Kaskantyura s ott a helyszínén csakugyan meggyőződött megbízottja állításairól. Mikor a munkások Braunt meglátták, újból íenyegető állást foglaltak el. Braun tehát, tartva az esetleges nagyobb bajoktól, bekühlött egy lovast a Kis Körösi csendőrökért: de ezalatt Balogh Gyurjan tanítónak, tapintatos fellépésével sikerült a munkásokat eljárásuk helytelensége felöl meggyőzni és igy lecsendesiteni. A munkások visszaadták a nekik nem járó árpa-részt, s belátva, hogy helytenlenül cselekedtek, bűnbánóan bocsánatott kértek Braun birtokostól. Azután tovább folytatták a munkát, mintha mi sem történt volna. A csendőrökre — szerencsére — nem volt szükség. Riporter.->*■ TERE-pERE. <?Villany és szent János bogár kivilágítás Halason. Aug. 20-án, Szt. István királykor nagyszerű kivilágítást rendeztek az égi karok Halason. Valóban érdekes látvány volt az ez estve í/í 9 órai vonatról bevonuló, mintegy 100—120 főnyi utazó közönséget nézni. Korom sötét volt. A város által felálli 1 ott lámpák — mint rendesen — alvásukkal tündököltek; csak a sz. János bogarak terjesztettek itt-ott maguk közül egy kis fényt. Az utasok egy csekély. töredéke elvonult az ott várakozó három fiakkerrel, melynek lámpái, mig mint hulló csillagok le nem tűritek a láthatárról, némi kis irányt adtak a városba vezető útra nézve. De ezen vilá I gitó vonalból hamar kifogytunk, s ekkor vette kezdetét az episódokban gazdag félreértések egész sorozata. Elöl ment két öreges ur, vezetve egy szintén éltes úrnőt. Ezek mindjárt a vasút mellett levő legközelebbi padra leültek, hogy bevárják a lámpa gyújtást. Meg is kérdeztek, egy a lábukra taposó egyént, hogy mikor szokták a lámpákat meggyujtani Halason ? Ez azonban nem tudott felvilágosítást adui, mert mint monda: „0 már 9 órakor mindig lepihen, s igy ő nem is látta még őket égni.“ Egy másik utas erősen állította: Hogy az ő sógora — mustoha testvériének a tulajdon kereszt komája szokta gyújtogatni, s attól hallotta, hogy nem szabad addig meg gyújtani, mig a holdvilág föl nem jön. Közben nehányszori villámlás következvén, egy kis karaván megindult szerencsét próbálni; de biz alig haladtak tiz lépésnyire, már is kettő — akaratja ellenére is — lehasalt az árokba. Szerencse, hogy az egyiknek, ki pipázott, csak két foga tört ki, — mert biz a pipaszár hatul a nyakszirten is kijuthatott volna a harapó fogak közül. A másiknak kalapját vitte ei a szél, s az ég egy pislantása le is hajolt — megragadott egy sötétlő tárgyat; de nem kalap volt, mert azt kérdezte: „Szoktak itt teheneket legeltetni“ ? Egy ismét bekövetkezett villámlásnál újabb karaván indult, a kocsi utón. Ezek se iártak azonban nagyobb szerencsével, mert hol az árokba karamboláztak phol az utakat szegélyező fákkal jöífek összeütközésbe. Némelyek nem a legjobb kivánatukat fejezték ki a „Városi Tanács“ iránt, mások a lámpagyujtogatót etették. Ez utóbbinak ugyan akadt a tömeg közt pártfogója is, azzal mentve ö kelmét: „Hiszen ilyen szurok sötétben meg se találná a lámpásokat, liát hogyan gyújtaná meg?“ Hogy mikorra vergődtek be a városba ? Azt nem tudom. Én szivarom parazsát, mint útmutatót; az uimellett fel-feltünő Szt. saját képéhez hasonló lényt teremt, a mely uralja a földet, a vizet és a földön levő minden állatokat. így fogamzott meg a nagy alkotó agyában az ember teremtésének eszméje. Hogy a nagy gondolat az ÍJr fejében jó Somlai, fekete kávé stb. után villant meg, igy az nem a legtökéletesebben sikerült, arról én nem tehetek, sem önök, sem pedig a mes terek, a kik azt létre hozták .... De hömpölyögjenek virágos réteken tovább a történet habjai. Allah megnyomta az asztal fölött függő lámpán lelógó villamos csengő gombját. Rózsaszín barisnyás, fehér parókás szerecsen inas jelent meg s azonnal elküldetett Gabriel, Mihály és Izrafil angyalok alán, kik a teremtés eddigi munkájában is nagy segítségére voltak. Az óra negyedeit sem csurgóit, már a három angyal ott feküdt térdre borulva Allah színe előtt. Az Úr szava hangzott: — „Én, ki a földet menyet teremtem, én, ki mindezeknek korlátlan ura s parancsolja vagyok, parancsolom nékteu, hogy szálljcttok alá a földre s hozzatok testéből tesíet, három szinti agyagot, hogy hozzám hasonló alakot gyúrjatok. — De felséges ur Allah, nem lesz tanácsos ily lényt teremteni — szóit Mihály — rengeteg nagy halomra fog vele gyűlni bajod. — Semmi de — tuszkolt mérgesen az Űr. Az angyalok egy kukkot sem szólva csöndesen lerepülének a földre. A föld, midőn az angyalok agyagot kívánnának, rimánkodva kérte őket: hagynának fe! e munkával ; hisz az ember ha megjelenik a földön, nem hagy békét az égnek, sem a földnek. Midőn a kérés mind hasztalan volt, sinusra fogta a dolgot s olyan záport hullatott erdőkkel fedett vállaira, hogy az angyalokat, majd elsodorta lábaikról. Erre a köny hnllatásra, melytői még a hegyek is megindultak, meghatva ültek az angyalok a földdel együtt egy hegy tetejére s búsulónak a jövendő fölött. Könnyezve nézék a virágokkal hintett völgyet s patakját, mely egykor föl lesz dúlva ; a hegyet, mely átvágva belsejében nagy üregekkel tátong s a tengert, melynek az ember hátára ül ......... (Folyt, köv), János bogarakat pedig, mint árok jelzőket ügyelve — szerencsésen eljutottam 9 órára a Petőfy vendéglőig, —- s onnét a fal és kerítések csuszolása közben */2 10-kor az első égő lámpát is elértem, a Polgármester ur házánál. A kiket érdekel az ily kalandos bevonulás, és kedélyes utazó közönség: menjen ki estve a Bpestről 1/49-lcor. érkező vonathoz, — mig a holdvilág az uralkodó sötétségnek nyakát nem szegi — ezen fentebbi karaván, különböző változatok és érdekes jelenetekben minden estve látható lesz. Azt szeretném csak tudni, hogy való-e azon au- tenticus egyén állítása: hogy a holdvilág feljötte előtt tilos a lámpák meggyújtása?! Ezen rendelettel halas városa Európai hir- névre tehet szert! Ez speciális intézmény, és igy: Villany és Szt. János bogár kivilágítás mellett praktikus találmány is ! — Pista Bácsi. Felhívás Magyarország Szőlőtermelőihez ! Mezőgazdaságunk válságos állapotában mindinkább előtérbe lépnek az intensiv gazdálkodási ágak mint olyanok, a melyek kisebb koczkázat mellett jóval nagyobb jöve- vedelmezőséget biztosítanak, mint az őstermelés bármely extensiv ága. Ezen intensiv termelési ágak közt első helyet foglal el csemeteszőlőtermelés, a mely hivatva van arra, hogy hazánk kiváló szölő- szeti fekvésénél fogva Magyarország specialitásává fejlődjék. A csemegeszőlő-termelés annyival inkább nyereségesnek és fejlődésképesnek mu tatkozik, mert észak-Europa, különösen Oroszország csemegeszőlő fogyasztása kizárólag a mai termésünkre van utalva. Azonban a termelő magára hagyatva, az északi államok kereskedőit és fogyasztóit fel nem keresheti, összeköttetést nem szerezhet, mert ehhez oly költséges utánjárás szükséges, hogy a termelő egy évi termésének árát is felemésztené a piacz felkeresése és biztosítása. Tömörülni, egyesülni kell a termelőknek, hogy készleteiken illő áron túladhassa, nak. Egységes csemete-szöilü kereskedelmet kell megteremtenünk, a mely kezében tartsa Magyarország belkereskedelmének és kivitelének szállait, összehozza a vevőt az eladóval, a termelőt a fogyasztóval s a lehető legmagasabb árakat küzdje ki az amúgy is nagy calamitásokkal küzdő termelőnek. A termelők tömörítését, a szőlő kereskedelem egységitését, a belfogyaszt,ás fedezését s Észak-Európa piaczainak a magyar szöllő számára való lefoglalását és azokon kizárólagos uradalmának fentartását az országos szölőtelepitő szövetkezet vette kezébe. Az országos szölőtelepitő szövetkezet gondoskodni kíván Orosz, Észak-Német, Cseli- Morvaország, Szilézia, Galicia, Bukovina, Bécs, valamint Budapest és Felsö-Magyarország, csemegesszöiő szükségletének fedezéséről. Első sorban odamüködik, hogy tagjai csemegeszöllő készletének eladását előzetes kötések által biztosítsa. A kötések által le nem foglalt készleteket közvetlen eladás utján értékesíti a budapesti és kölföldi piacokon ; Budapesten csemege kiállítást rendez és Budapesten, valamint a viszonyokhoz képest több kölföldi városban bizományi elárusító csarnokot nyit. Mindezen közbenjárásáért az országos
