Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)
1897-07-25 / 30. szám
* olyanok, a kik szerény lapunk iránt tartózkodóan viseltetnek. Talán a lapot kicsinyük, vagy a közönséget, a mely azt olvassa ? Mi róluk egyiket sem tételezzük fel, mert azon papírlapon, a hol társadalmunk legelsőinek munkái helyet foglalnak, helyet foglalhat mi közülünk bárkié is. A közönség kicsinylését pedig senki olyanról nem tételezzük fel, a ki tollat forgat kezében. Ezeket előre bocsátva, a továbbiakban nem csüggedve, sokszor küzdve igyekszünk célunk felé s hogy ezt minden tekintetben elérhessük, a nagyközönséghez fordulunk: Vegye pártfogásába e lapot; hisz vidékünkön ez az egyetlen a maga nemében, mondhatni teljesen egyedüli irodalmi vállalat s hogy ilyenre nagy szükség van, azt külön fejtegetnünk teljesen fölösleges. A „Halas és Ivis-Kőrös“ előfizetési ára: Egy évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Visszhangok. A pesLnegyei tanító gyűlés „Kecskeméti Lapok“ julius 18. száma következőleg nyilatkozik : Szivében szeretettel és elragadtatással hagyta oda í. hó 7-én Pestmegye tanító testületé Halas városát, hol évi nagygyűlését tartotta. Halas város szívélyes, vendégszeretete melyben a megyei tanító testület megjelent tagjait részesité, érdeklődése a tantlgy iránt, melyet minden alkalommal, úgy a most lefolyt nagy gyűlés alkalmával is kifejtett, örömmel és bámulattal tőlté el a jelenlévő tanítóságot. Hogy is ne! Hiszen ezen jelenségek ritkaság számba mennek ma napság ! A régen látott szeretett testvért, szülőt vagy rokont várhatják ily meleg, ölelő karokkal, csak azok látása kelthet hasonló lelkesedést a kebelben, mint a minőt a mi megjelenésűnk s egész ottlétünk kelltett a kedves halasi kollegákban, és a mélyen tisztelt halasi közönségben. Minden háznál ünnep, miuden háznál nagy gyűlés volt julius 6 ika Halason. Érdeklődött mindenki a tanítók működése iránt. Előkelő hölgyek és urak hallgatták végig a kitűzött programmot, nincs unalom, nincs hőség Halason ilyenkor ! Az általános érdeklődésnek súlyt adott ez évben a kettős ünnep, mely a város egy általánosan tisztelt és nagyrabecsült tanitójá nak, a mindenki által szeretett kedves „Fazekas bácsinak“ 40 éves tanítóságát a nagygyűléssel együtt ünnepelte, julius 5-én délután érkezett a vidéki tagok nagyrésze, kiket a halasi collegák mint szives házigazdák fogadták és kalauzolták szállásaikra. Felvillanyozott kedélylyel jelentek meg másnap a gyülésteremben, mely ízlésesen díszítve méltó keretül szolgált az ott megjelent értekezletnek és a diszes közönségnek, Halas város intelligencziájának. A megyei tanító testület érdemes elnöke az ünnepelt Fazekas József megnyitotta a gyűlést.. A nagy figyelemmel hallgatott beszéd után Halas város szép szavú főjegyzője üdvözölte Fazekas bá csit, mint volt tanítvány a, a város polgársága nevében kiemelte a sok jót, melyet a város az ő működésének köszönhet, melyet valóságos áldásnak mond a halasiakra nézve. Emlékül diszes ezüst tintatartót és arany tollat nyújt át az tinnepeltnek a város nevében. Ezután a halasi gymnázium igazgatója a tanári testület nevében mondott szép üdvözlő beszédet, majd Tóth József tanfelügyelő úr az ő szivét és lelkét megragadó beszédével tüntette ki a jubilánst a megyei testület nevében. Szalay Zsigmond halasi igazgató a kartársak nevében üdvözölte Fazekas bácsit, emlékül a halasi tantestület díszes, keretbe foglalt arcképcsoportját nyújtotta át. Biró Adám kecskeméti tanító gyönyörű beszéddel ünnepelte az üdvözöltet, melylyel véget ért a gyűlés első pontja s áttértek a kitűzött napirendre .....................A minden gyűlések, értekezletek, befejezője; a bankett a vendéglő igen csinosan díszített nagytermében tartatott meg, melyen vagy kétszázan vettek részt. Volt pompás ebéd, jó zene, jó bor. kitűnő s nagyszerű felköszöntők. Halas város főjegyzője remek beszédben üdvözölte a vendégeket. Tóth J. kir. tanfelügyelő űr az ünnepelt Fazekas bácsira s kedves nejére, Pásthy Károly Halas város közönségére, Biró Ádám Halas város országszerte nagyrabecsült polgármesterére mondott szebbnél-szebb felköszöntőt. Az ebéd után virágos kedvű fiatal collegák egy előkelő ügyvéd birtokára Pir- tóra hívták meg a férfi vállalkozókat egy kis délutáni „murira“- Lesz bográcsos hús bőven, jó Sör és bor, aludt tej, tarhó stb. A csábitó Ígéret élvezetére Pirtóra érkeztek száznál többen. Volt mulatság olyan, hogy a kik el nem mentek, öreg korukban is sajnálni fogják, ha rágondolnak, mert leírhatatlan azaz eksztázis, melylyel az ott töltött délutánról beszélnek. A többiek, kik Halason maradtak, kii mentek a Sóstóra a városi közönség egyré- szének kíséretében, ezek nemkevésbbé kellemes órákat töltöttek el. De Pirtóról és Sóstóról is sietni kellett ám haza, mert Halas város a vendégek tiszteletére nagyszerű bált rendezett, hol ismét összejöttek a vendégek szeretetreméltó házigazdáikkal együtt s mulattak reggelig. Húzta a halasi „Jóska“ a jé magyar talpalá valót kivilágos kivirradtig. Petivel szétiw/Inft a fáraaaáo' wirva híiazután sárga cipőm nincs, meg kofferem sincs alkalmas. Hm, ez nagy dolog, nézzük csak pénztárcám, — rendbe van minden. Sárga cipőre jut, melyet Szegeden vagy Szabadkán vehetek ... de kofferre már nem telik. Majd elkérem a szomszédban lakó orvos barátomtól a sajátját, neki — mint doktornak — úgy sem lehet sehova mozdulni. Minden a legjobb rendben ment, csak a cipőgombolót feledtem el, amiért vissza kellett térnem, no szerencse, hogy nem vagyok babonás. A vasúti kocsiba álmos arcú vigécek fogadtak. Ah, a zónának egyik előnye az, hogy e bizony szemfüles társadalmi osztály, mind második osztályon utazik. Egyikök . . . nagyon bizalmas : — Hova utazik doktor ur ? . . . Sze- ret-e utazni dokthor ur ? . . . Hol ebédelünk dokthor ur ? . . . De mi a manó jutott ennek eszébe, hogy mindig per doktor tituláz. Az igaz, hogy ambiciózus fiatal ember koromban vágyaim netovábbját képezte a doktori diploma, de tehetek-e én arról, hogy az első vizsgálnom csúfos bukás elvette minden kedvem a további kísérletezéstől. Vagy talán gúnyolódik? Nem, — ennek ellenkezőjéről meggyőz buta arca, mely nem tükröz egyebet vissza, mint árúi tovább adásának bölcs tudományát. . . . Hm . . . hm . . . Megvallom, hi- zelgett is egy kissé hallanom azt, ami után annyit vágyódtam . . . No hát jól van, legyek a vigéc szemében továbbra is doktor. Egy kis tréfa a rek- kenő melegben még fölélénkiti az embert. Alig haladtunk pár óra hosszat, midőn a szomszéd szakaszból nagy zaj ütött füleimhez ! Segítség! segítség az istenért! Vizet... s más ezekhez hasonló kiáltások hallatszottak. Kiváncsi vigécem át tolakodik s csakhamar visszatérve, engem is magával vonszol. — Itt van dr. Náprágyi Hurkafalváról, majd segít ő, — kiáltá előre. Vájjon melyik ördögtől tudja Náprágyi barátom nevét e szemtelen barom. Aztán oly nagyon hasonlítunk is egymáshoz, hogy kettőnk összetévesztéséliez bizony nagyfokú butaság szükségeltetik, amit a vigécről mégsem tételeztem volua fel. A szomszédban különös látvány terült elém. Nagy kamasz élettelenül terült végig a padlón, körülállva a lármára, minden osztályból összecsődült him- és nőnemű utasokkal. — De hát mi lelte? Kérdém. , — Ki akart menni a kupéból de alig . lépett egyet, midőn itt előttünk üsszerogyott. A többi ezalatt tuszkolt a beteg felé. i Megtapogattam, megnéztem literét, előveszem órámat, számlálom az érverést, úgy, . miként azt öreg házi doktorunktól láttam . gyerekkoromban. Megállapítottam tudományos arccal a i diagnózist; szivgörcsöket s kisfoku szélhlt- - dést konstatáltam. Ekkor azonban már a tréfa, különösen . a félsz-től, hogy turpisságom fölfedezik, kez- dett izzasztóvá válni. Vigécem a beteg fejénél állott, kétkedve I rázta fejét s szólt. — Én azt hiszem doktor ur, ennek nem ’ az a baja van. — Hát mi ? zúgott az utazó kórus. — Hát bizony részeg, mint a disznó. Ideérzik a pálinka bűz, amit magából fú s ime itt a konyakos üveg a sarokban üresen. Paff! az utazó lefőzött. ^ A röhögés általános. A társasággal nevettem én is, csak rai- ^ dőn gúnyos megjegyzéseket hallottam doktori tudományomra vonatkozólag, kezdtem a- komolyabb arcot vágni. ■- Azonban ami megtörtént, megtörtént, legjobban sajnálom, hogy Náprágyi barátom jó hírnevén ilyen csorbát ejtettem. (Folyt, köv.)
