Halas és Kis-Kőrös, 1897. január-augusztus (2. évfolyam, 1-35. szám)

1897-07-25 / 30. szám

* olyanok, a kik szerény lapunk iránt tartózkodóan viseltetnek. Ta­lán a lapot kicsinyük, vagy a közönséget, a mely azt olvassa ? Mi róluk egyiket sem téte­lezzük fel, mert azon papírlapon, a hol társadalmunk legelsőinek munkái helyet foglalnak, helyet foglalhat mi közülünk bárkié is. A közönség kicsinylését pe­dig senki olyanról nem tételez­zük fel, a ki tollat forgat kezében. Ezeket előre bocsátva, a to­vábbiakban nem csüggedve, sok­szor küzdve igyekszünk célunk felé s hogy ezt minden tekintet­ben elérhessük, a nagyközönség­hez fordulunk: Vegye pártfogásába e lapot; hisz vidékünkön ez az egyetlen a maga nemében, mondhatni telje­sen egyedüli irodalmi vállalat s hogy ilyenre nagy szükség van, azt külön fejtegetnünk teljesen fö­lösleges. A „Halas és Ivis-Kőrös“ elő­fizetési ára: Egy évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Visszhangok. A pesLnegyei tanító gyűlés „Kecske­méti Lapok“ julius 18. száma következőleg nyilatkozik : Szivében szeretettel és elragadtatással hagyta oda í. hó 7-én Pestmegye tanító tes­tületé Halas városát, hol évi nagygyűlését tartotta. Halas város szívélyes, vendégszeretete melyben a megyei tanító testület megjelent tagjait részesité, érdeklődése a tantlgy iránt, melyet minden alkalommal, úgy a most le­folyt nagy gyűlés alkalmával is kifejtett, örömmel és bámulattal tőlté el a jelenlévő tanítóságot. Hogy is ne! Hiszen ezen jelenségek ritkaság számba mennek ma napság ! A ré­gen látott szeretett testvért, szülőt vagy ro­kont várhatják ily meleg, ölelő karokkal, csak azok látása kelthet hasonló lelkesedést a kebelben, mint a minőt a mi megjelené­sűnk s egész ottlétünk kelltett a kedves halasi kollegákban, és a mélyen tisztelt ha­lasi közönségben. Minden háznál ünnep, miuden háznál nagy gyűlés volt julius 6 ika Halason. Ér­deklődött mindenki a tanítók működése iránt. Előkelő hölgyek és urak hallgatták végig a kitűzött programmot, nincs unalom, nincs hő­ség Halason ilyenkor ! Az általános érdeklődésnek súlyt adott ez évben a kettős ünnep, mely a város egy általánosan tisztelt és nagyrabecsült tanitójá nak, a mindenki által szeretett kedves „Fa­zekas bácsinak“ 40 éves tanítóságát a nagy­gyűléssel együtt ünnepelte, julius 5-én dél­után érkezett a vidéki tagok nagyrésze, ki­ket a halasi collegák mint szives házigazdák fogadták és kalauzolták szállásaikra. Fel­villanyozott kedélylyel jelentek meg másnap a gyülésteremben, mely ízlésesen díszítve méltó keretül szolgált az ott megjelent érte­kezletnek és a diszes közönségnek, Halas város intelligencziájának. A megyei tanító testület érdemes elnöke az ünnepelt Fazekas József megnyitotta a gyűlést.. A nagy figye­lemmel hallgatott beszéd után Halas város szép szavú főjegyzője üdvözölte Fazekas bá csit, mint volt tanítvány a, a város polgársága nevében kiemelte a sok jót, melyet a város az ő működésének köszönhet, melyet való­ságos áldásnak mond a halasiakra nézve. Emlékül diszes ezüst tintatartót és arany tol­lat nyújt át az tinnepeltnek a város nevében. Ezután a halasi gymnázium igazgatója a tanári testület nevében mondott szép üd­vözlő beszédet, majd Tóth József tanfelügyelő úr az ő szivét és lelkét megragadó beszédé­vel tüntette ki a jubilánst a megyei testület nevében. Szalay Zsigmond halasi igazgató a kar­társak nevében üdvözölte Fazekas bácsit, emlékül a halasi tantestület díszes, keretbe foglalt arcképcsoportját nyújtotta át. Biró Adám kecskeméti tanító gyönyörű beszéddel ünnepelte az üdvözöltet, melylyel véget ért a gyűlés első pontja s áttértek a kitűzött napi­rendre .....................A minden gyűlések, ér­tekezletek, befejezője; a bankett a vendéglő igen csinosan díszített nagytermében tartatott meg, melyen vagy kétszázan vettek részt. Volt pompás ebéd, jó zene, jó bor. kitűnő s nagyszerű felköszöntők. Halas város főjegy­zője remek beszédben üdvözölte a vendége­ket. Tóth J. kir. tanfelügyelő űr az ünnepelt Fazekas bácsira s kedves nejére, Pásthy Károly Halas város közönségére, Biró Ádám Halas város országszerte nagyrabecsült pol­gármesterére mondott szebbnél-szebb felkö­szöntőt. Az ebéd után virágos kedvű fiatal collegák egy előkelő ügyvéd birtokára Pir- tóra hívták meg a férfi vállalkozókat egy kis délutáni „murira“- Lesz bográcsos hús bőven, jó Sör és bor, aludt tej, tarhó stb. A csábitó Ígéret élvezetére Pirtóra érkeztek száznál többen. Volt mulatság olyan, hogy a kik el nem mentek, öreg korukban is sajnálni fog­ják, ha rágondolnak, mert leírhatatlan azaz eksztázis, melylyel az ott töltött délutánról beszélnek. A többiek, kik Halason maradtak, ki­i mentek a Sóstóra a városi közönség egyré- szének kíséretében, ezek nemkevésbbé kel­lemes órákat töltöttek el. De Pirtóról és Sóstóról is sietni kellett ám haza, mert Halas város a vendégek tisz­teletére nagyszerű bált rendezett, hol ismét összejöttek a vendégek szeretetreméltó házi­gazdáikkal együtt s mulattak reggelig. Húzta a halasi „Jóska“ a jé magyar talpalá valót kivilágos kivirradtig. Petivel szétiw/Inft a fáraaaáo' wirva híi­azután sárga cipőm nincs, meg kofferem sincs alkalmas. Hm, ez nagy dolog, nézzük csak pénz­tárcám, — rendbe van minden. Sárga cipőre jut, melyet Szegeden vagy Szabadkán ve­hetek ... de kofferre már nem telik. Majd elkérem a szomszédban lakó orvos barátom­tól a sajátját, neki — mint doktornak — úgy sem lehet sehova mozdulni. Minden a legjobb rendben ment, csak a cipőgombolót feledtem el, amiért vissza kel­lett térnem, no szerencse, hogy nem vagyok babonás. A vasúti kocsiba álmos arcú vigécek fogadtak. Ah, a zónának egyik előnye az, hogy e bizony szemfüles társadalmi osztály, mind második osztályon utazik. Egyikök . . . nagyon bizalmas : — Hova utazik doktor ur ? . . . Sze- ret-e utazni dokthor ur ? . . . Hol ebédelünk dokthor ur ? . . . De mi a manó jutott ennek eszébe, hogy mindig per doktor tituláz. Az igaz, hogy ambiciózus fiatal ember koromban vágyaim netovábbját képezte a doktori diploma, de tehetek-e én arról, hogy az első vizsgálnom csúfos bukás elvette min­den kedvem a további kísérletezéstől. Vagy talán gúnyolódik? Nem, — ennek ellenkezőjéről meggyőz buta arca, mely nem tükröz egyebet vissza, mint árúi tovább adásának bölcs tudományát. . . . Hm . . . hm . . . Megvallom, hi- zelgett is egy kissé hallanom azt, ami után annyit vágyódtam . . . No hát jól van, legyek a vigéc szemé­ben továbbra is doktor. Egy kis tréfa a rek- kenő melegben még fölélénkiti az embert. Alig haladtunk pár óra hosszat, midőn a szomszéd szakaszból nagy zaj ütött fü­leimhez ! Segítség! segítség az istenért! Vizet... s más ezekhez hasonló kiáltások hallatszottak. Kiváncsi vigécem át tolakodik s csak­hamar visszatérve, engem is magával vonszol. — Itt van dr. Náprágyi Hurkafalváról, majd segít ő, — kiáltá előre. Vájjon melyik ördögtől tudja Náprágyi barátom nevét e szemtelen barom. Aztán oly nagyon hasonlítunk is egy­máshoz, hogy kettőnk összetévesztéséliez bi­zony nagyfokú butaság szükségeltetik, amit a vigécről mégsem tételeztem volua fel. A szomszédban különös látvány terült elém. Nagy kamasz élettelenül terült végig a padlón, körülállva a lármára, minden osz­tályból összecsődült him- és nőnemű uta­sokkal. — De hát mi lelte? Kérdém. , — Ki akart menni a kupéból de alig . lépett egyet, midőn itt előttünk üsszerogyott. A többi ezalatt tuszkolt a beteg felé. i Megtapogattam, megnéztem literét, elő­veszem órámat, számlálom az érverést, úgy, . miként azt öreg házi doktorunktól láttam . gyerekkoromban. Megállapítottam tudományos arccal a i diagnózist; szivgörcsöket s kisfoku szélhlt- - dést konstatáltam. Ekkor azonban már a tréfa, különösen . a félsz-től, hogy turpisságom fölfedezik, kez- dett izzasztóvá válni. Vigécem a beteg fejénél állott, kétkedve I rázta fejét s szólt. — Én azt hiszem doktor ur, ennek nem ’ az a baja van. — Hát mi ? zúgott az utazó kórus. — Hát bizony részeg, mint a disznó. Ideérzik a pálinka bűz, amit magából fú s ime itt a konyakos üveg a sarokban üresen. Paff! az utazó lefőzött. ^ A röhögés általános. A társasággal nevettem én is, csak rai- ^ dőn gúnyos megjegyzéseket hallottam dok­tori tudományomra vonatkozólag, kezdtem a- komolyabb arcot vágni. ■- Azonban ami megtörtént, megtörtént, legjobban sajnálom, hogy Náprágyi barátom jó hírnevén ilyen csorbát ejtettem. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom