Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-09-22 / 37. szám

ü. évfolyam. 37. szám Ára 60 fillér Kiskunfélegyháza. 1957 szeptember 22 Nem siKeroit Az imperializmus állandóan ug­rásra kész állapotban van. Várja, lesi, de tudatosan is előkészíti az alkalmakat, hogy saját területein kívül bárhol a világon vihart ka­varjon saját gazdasági előnyei ér­dekében. Az elmúlt év ősze is egy ilyen vihart keltő időszak volt. Szerte a világon hallatszott a jaj­szó. A'szuezi, az egyiptomi, a ma­gyarországi események mind áldo­zatokat követeltek, nagy gazdasági károkát okoztak. Megpróbálták a magyarországi eseményeket egy hatalmas méretű kampánnyá szervezni a tvilág szo­cialista országai, haladó mozgalmai ellen. Minden gazdasági kapcsola­tot, tőlük függőségben lévő államok iránti viszonyt latba vetettek, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlését erre a célra felhasználják. Az ered­mény azonban érdektelenség és közöny. Az a nagy nemzetközi vihar, amit előidézni akartak, egy­szerűen elmaradt, az unalom mo­csarába fulladt. A nyugati lapok közül nem egy, amerikai kudarcról beszél. A közvéleményt nem sike­rült felcsigázni az elöregedett, egy­éves magyar ügyben. A vitának semmi más célja nem volt, mint elterelni a figyelmet a világ tény­leges sebeiről, az imperialisták a világ különböző tájain elkövetett barbárságairól. Az elnök és egyes küldöttek hiába tiltakoztak ezeknek a problémáknak az említése ellen, mégis a közelkeleti államok kül­döttei megmondották. Hiába hív az ENSZ rendkívüli közgyűlést össze, semmit nem könnyít a helyzeten, hogy az ENSZ-ben másról beszél­nek, mint a ténylegesen fennálló bajokról. A cél az volt, hogy el­tereljék a figyelmet azokról a tény­leges bajokról, amelyeket a most megnyíló rendes közgyűlés tárgyalni fog. Vihart akartak kavarni azért, hogy a nemzetközi hangulatot a magyar ügy kapcsán a szocialista államok ellen fordítsák. Habár a szavazásnál az összes függő vi­szonyban lévő államok az Egyesült Államok mellé kényszerültek állani, a szavazás eredménye mégsem kép­viseli a világ dolgozóinak véle­ményét. Ha a világ lakosságát lélek- szám szerint vesszük figyelembe, a szavazás eredménye alapján meg­állapíthatjuk, hogy a mellettünk ki­álló szocialista államok és semleges országok lakosságának összessége, ehhez hozzáértve azokat az államo­kat, amelyek mellénk állottak, de nem ENSZ-tagok, az arány nem kétséges, hogy a mi javunkra dől el. Ez így együtt a világ lakosságá­nak közel kétharmada. A szavazó­gépezet tehát csődöt mondott. Az Egyesült Államok és a többi imperialista állam eleve tudta azt. hogy az ENSZ közgyűlésnek se joga, se módja nincsen hatásos ha­tározatot hozni a magyar ügyben. Szerették volna a magyarországi ellenforradalmi erőket újra aktivi­zálni. Ez azonban nem sikerült. Soha népünk annyira aktív és egy­séges tiltakozással nem állt ellent, {Folytatása a második oldalon) Zászlót avatott a munkásőrség Szeptember 15-én tartotta zászló- avató’és névadó ünnepélyét a kis­kunfélegyházi munkásőr-század. Az előkészületek már hosszabb ideje folytak. A járás és város dolgozói, szervezetei, pártszerve­zetek kezdeményezésére gyűjtést folytattak, hogy a dolgozók aján­dékából a munkásőr-század zászló­ját létrehozzák. Az utolsó héten a munkásőrség parancsnoki irodája sokszor zsongó méhkashoz hason­lított. A munkásőrök pedig kemény gyakorlatokkal, jó kiképzési ered­ményekkel készültek az avatási ünnepélyre. Reggelre a város középpontja zászlódíszbe öltözött, a dolgozók töniegei készültek az ünnepélyre. Az utolsó simítások után a szá­zad háromnegyed 11-kor elfoglalta a helyét a díszemelvénnyel szem­ben. 11 órakor a járás és város párt, állami, társadalmi és fegyve­res alakulatainak képviselői elfog­lalták helyüket az emelvényen. Enyhe morajlás futott végig a tömegen, amikor a zászló érkezé­sét jelezte a zene. A küldöttség élén a zászlót Tóth István öreg kommunista hozta, aki már 1917­ben résztvett a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom harcaiban. A küldöttségben résztvett a hazafias népfront, üzemek és az ifjúság képviselője. Az egység tisztelegve fogadta a zászlót. Gyorsan peregtek egymásután az események. A század parancs­nokának kérelmére az Országos Parancsnokság képviselője enge­délyezte, hogy a század az 1920- as fehérlerror áldozatának nevét, a Mártonffy Ernő nevet felvegye. Ugyanakkor felolvasták a munkás­őrség parancsnokának díszparan­csát. A járási pártbizottság nevé­ben Tóth János mondott ünnepi beszédet. Beszélt az egység név­adójának Mártonffy Ernőnek mun­kásságáról. Felhívta a munkás­őröket, hogy éberen őrködjenek a magyar nép hatalmán, hogy a fe­hérterror, az ellenforradalom bar­bár tettei soha többé ne ismétlőd­hessenek meg. Az ifjúság nevében egy úttörő kislány mondott köszönetét a mun­kásőrök áldozatos munkájáért. Kö­szönetét mondott azért, hogy a fegyveres erők, fegyverrel a kéz­ben biztosítják a fiatalság nyugodt, Tanácstagok választása a községekben Az októberi események kapcsán és egyéb okokból több tanácstagi hely üresedett meg a járás közsé­geiben. Minisztertanácsi határozat szerint a megüresedett helyekre, a Hazafias Népfront jelölése alapján, választásokkal új tanácstagokat vá­lasztanak. Tíz új járási tanácstag és kerek száz községi tanácstag választására kerül sor októberben. A megüresedett körzetekben a népfront, a párt és tanács közös szervezésében kisgyűléseket szer­veznek. Ezeken megbeszélik a lakos­sággal a tanács szerepét, a tanács­tag kötelességeit, jogait. Megbeszé­lik, hogy tanácstagként ki jöhet számításba. Tanácstag lehet minden becsületes, jószándékú, a szocialista rendszert támogató dolgozó, aki kiérdemelte dolgozó társai bizalmát. A jelölő gyűlésekre a jövő hónap elején kerül sor. Addigra a kis- gyülések alapján a községi és járási népfrontbizottságok összejönnek és elkészitik jelöléseiket, amelyeket a jelölőgyűléseken a lakosság elé ter­jesztenek. Itt a tanácsi körzet dol­gozó lakossága jelöltet választ, akire szavazáskor szavazatát adja. A járás községeinek többségében a kisgyűlések megkezdődtek. S-O-R-O-Z-A-S boldog fejlődését, tanulását, a dol­gozó nép hatalmát. Megható pillanatok következtek. A párt, állami, társadalmi szervek, ifjúság, fegyveres erők szalagjai­kat felkötötték a díszes zászlóra, majd a dísz-század esküt tett zászlójára. A markáns, cserzett munkás és paraszt arcok közül nem egyen végigcsordultak a meghatottság könnycseppjei az es­kü alatt. Kemény elszántsággal fogadták: ,,Ha kell életünk felál­dozásával is megvédjük a mun­kásosztály, a dolgozó nép hatal­mát, minden külső és belső ellen­séges szándékkal szemben.“ Az avatóünnepség befejezése­ként a Mártonffy Ernő század el­vonult a dolgozók ajándékszalag- jaival feldíszített zászló előtt. A sorokban együtt meneteltek a 17- es forradalom katonái, a Magyar Tanácsköztársaság katonái, a régi korszak illegális harcosai a fia­talabb korosztályokkal. Kemény munkáskezek markolták a géppisz­tolyok agyát, boldog, büszkén csil­logó szemek szegeződtek a zász­lóra. Végül az egység a zászlóval elvonult Az avatóünnepség befe­jezéseként a munkásőrség küldöt­tei és a régi harcostársak megko­szorúzták Mártonffy Ernő sírját. A küldöttségben résztvett egy régi börtöntársa is, aki átélte az 1920. június 4-ét, a „véres éjszakát“ amikor Mártonffy Ernőt és három társát a Héjjas-féle banditák ha­lálra kínozták. Délben a Fürdő-szállóban nagy­szabású díszebéd volt. A Vendég­látó dolgozói kitettek magukért. A hangulat emelkedett, vidám volt, a munkásőrök, akik kemény mun­kában a munkahelyükön, a kikép­zésben méltón helytálltak, a tánc­ban sem maradtak alul. Ilyen nagy méretű díszebéd még nem volt Félegyházán. A szórakozókat a Repülőszövetség motoros repülő­gépe virágcsokrok szórásával kö­szöntötte. A járás községeinek és a város­nak sorköteles fiataljait sorozzák a Bányászati Berendezések Gyára kultúrotthonában. A kultúrotthon díszbe öltözött. Üdvözlő feliratok, zászlók minde­nütt. Tablókon képsorozatok mutat­ják a katonaélet kemény szépségeit. A fiatalok nézegetik, kedélyes meg­jegyzéseket tesznek. A régi, »sírva- vigadó« részeges hangoskodásnak nyoma sincs. Mind jólöltözöttek, a dolgaikról komolyan beszélgetnek. Az egyes bizottságok előtt, ahol a politikai, szociális helyzetüket mér­legelik, megfontoltan beszélnek a problémáikról. A munka jól szervezett. A bizott­ságok előtti megjelenés után kerül­nek az orvosok elé. Itt már »izgal­masabb« is. Vájjon beválnak-e? Fiatal, izmos, napbarnított arcok. Kevés közöttük az elmaradott, fej­letlen. Alig akad nem mégfelélő. Végül a sorozóbizottság dönt. El­hangzik a döntés: »Fegyveres ka­tonai szolgálatra alkalmas!» Be­osztást is megjelölik. Egyetlen fiatal sem távozik úgy, hogy ne mérle­gelték volna a helyzetét. Még azt is megkérdik tőle, helyesli-e a ka­pott fegyvernemi beosztást. Meg­hallgatják kéréseiket. Közben egésznapos program várja a fiatalokat. Előadásokat hallgatnak a katonaéletről, moziműsort látnak. Az üzemek, iskolák kultúrcsoportjai szórakoztatják őket. Délután csinos leányok tűzik a mellükre a kokárdát, majd egy utolsó tájékoztatás a be­vonulás kötelmeiről és így mennek haza. Viszik büszkén a hjrt a szü­lőknek, ismerősöknek: »Katona le szék 1« Tudják, hogy kötelességük a dolgozó nép hatalmának védelme Á szülők ma már büszkék katona­fiukra. De büszkék rájuk a közsé­gük is. Reméljük, a katonaéletben is jól megállják a helyüket! —ég­Az egésznapos ünnepség nagy­méretű és szép volt. Jó munkát végeztek a szervezői, előkészítői. Az egyszerűségükben is felemelő pillanatok mutatták, hogy a kiskun­félegyházi dolgozók magukénak érzik fegyveres erőiket. A munkás­őrök kemény, elszánt esküje bizo­nyította, hogy készek fegyverrel a kézben ezt a bizalmat viszonozni. Igen nagy tetszést arattak a kü­lönböző szervezetek ajándéksza­lagjai, sokszor zúgott fel a taps. Nagy taps fogadta a városban ál­lomásozó szovjet egység, és az ifjú­ság ajándékát. Kemény és harcos akaratot tükröződött a munkásőrök elvonulása a zászló előtt. Méltán hirdette az est sötétjének beálltával a tanácsháza tornyán a világ minden tája felé az ötágú vörös csillag, hogy a magyar szo­cializmus ügye, a dolgozó nép ha­talma városunkban is erősödik, fejlődik. —ég—

Next

/
Oldalképek
Tartalom