Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-07-14 / 27. szám

Félegyházi Közlöny 3 FAGYLALT, SÖR... mezőgazdasági tanácsadó Kicsinynek bizonyult Félegyháza minden szórakozóhelye a hőségben. Ezt igazolta a vasárnap délutáni és esti körsétánk. — Fagylaltot kérek! — Nincs — volt a válasz mindhárom cukrászdában már estefelé. Bár a gépek dolgoztak, a fogyasztás megnőtt a hőségben, az újratermelt mennyiséget percek alatt elkap­kodták. Volt, aki türelmesen egy óra hosszát is várakozott, hogy fagylalthoz jusson. A cukrászdában a hőség borzalmas, jó lenne itt-ott néhány ventillátor. A férfiak legszívesebben az inget is levetnék. A süteményválaszték estefelé már gyenge. Jobban kellett volna felkészülni. Érdeklődünk a sör után. Sör általában volt. Éjfél előtt a fürdökertben még volt. Egyéb kellemetlen állapottal találkoztunk. Hely nem volt. Még este 11 órakor sem. A Petőfi-kert, a Fürdőkért, az 1-es minden asztala mellett zsú­foltan ültek a vendégek. Láttunk az asztalok között 40—50 percet türelmesen álldogáló vendéget, aki azt leste, hogy valahol a közelében mikor áll fel valaki, azután nagy harci kedvvel törtetett arra a helyre, hogy 20 perc múlva hasonló módon adja át a helyét. Restellettünk ülni, mikor körülöttünk álltak. A felszol­gálás általános lassú volt. Több felszolgálóra lett volna szükség. És mégegy: Ilyen zsúfoltságban, idegesítő hőségben a „törzsvendég’1 ne részesüljön előnyben. Lát­tuk, amikor Lacikát, vagy Pistikét kiabáló vendégek sokkal hamarabb jutottak italhoz. A pénzünk egyforma, bosszankodtak ugyanakkor mások. Újra vasárnap jön, érdemes a tapasztalatokból következtetéseket levonni. Ám tessék, akit illet... — ég — Minden szépítés és mellékgondo- latok nélkül elmondhatjuk, hogy itt a nyár. Igaz, sokat vártunk rá, de megérkezett és úgy látszik, pótolni akarja a mulasztást. Most már csak­ugyan elő kell szedni a legkönnyebb ruhákat és még így is erősen érez­zük a nap hatását. Használjuk ki a lehetőségeket és igyekezzünk jól lebarnulni, természetesen vigyázva, nehogy égési sebeket szerezzünk magunknak. Különösen fürdés után vigyázzunk, ne menjünk a tűző napra, mert felázott bőrünk igen érzékeny a nap égető sugaraival szemben. Használjunk napolajat, ez elősegíti az egyenletes lebarnulást és megvéd az ártalmas sugaraktól. Gyermekeinket is védjük a tűző nap káros hatásától, de engedjük őket sokat a szabadban tartózkodni. Lehetőleg a reggeli és a délelőtti órákban napoztassuk gyermekein­ket, mert akkor érvényesül legjob­ban a nap hasznos sugarainak ki­használása. L.-né. A Szegedi útban lévő Nyúlte- nyésztő Vállalat telepére nemes angóra nyulak érkeztek Nyugat- Németországból. Száz darab ma- gasszőrhozamú nyulat hozatott a vállalat á telep törzsállományának leifrissítésére. A külföldről érke­zett állatokat egyideig megfigyelés alatt tartják, hogy az itteni éghaj­latra hogyan reagálnak, majd egy idő múlva a meglévő törzsállo­mány legszebb példányaival ke­resztezik. Az így kitenyésztett sza­porulattól lényegesen több, dara­bonként mintegy 50 dekás szőr­mehozamra számítanak­A Népbolt Vállalat Nőtanácsa a Gyermekvárosért gyűjtést indított és a vállalat 150 dolgozója 2350 Ft összeget adott erre a nemes célra. Követésre méltó, szép példa! HETI ÉTREND: Vasárnap: Kacsa-aprólék leves, kacsasült rizses-tavaszi körettel, piskóta, barack-krém. Hétfő: Tarhonyaleves, zöldbabfőzelék, sült­kolbásszal. Kedd: Gulyásleves, lekváros derelye. Szerda: Zöldborsóleves, rakott karfiol, gyü­mölcs. Csütörtök: Húsleves, párolthús, burgonya­főzelék. Péntek: Zöldségleves, paradicsomos borjú­nyelv, burgonyafánk. Szombat: Lebbencs leves, marhapörkölt galuskával. BARACK-KRÉM: J kg. érett sárgabarackot kimagozunk és forrásban lévő vízbe téve 5—6 percig főzzük. Szűrőkanállal kiszedjük és még forrón, kanalanként hozzáadunk 5 egész tojást, ízlés szerinti cukor keverékéhez. Vigyázva rakjuk a forró barackot és állandóan kever- gessük. mert a tojásfehérje könnyen kicsapó­dik. Hidegen tálaljuk. (Ha átpaszírozzuk, si­mábbra kikeverhetjük.) A kiskunfélegyházi telep ebben az évben az ország minden terü­letét el fogja látni fajtiszta angóra nyüllal, s többek között a szociá­lis otthonoknak is juttat törzsállo­mányt. A kevés munkát igénylő nyúltenyésztés jó jövedelmet biz­tosít majd a csökkentett munka­képességűek számára. Bács-Kiskun megye községei­ben és falvaiban nagy érdeklődés mutatkozik az angóra nyúltenyész­tés iránt. A legtöbb igénylés Kun- fehértó községből érkezett, amelyet a közeljövőben nyűltenyésztő köz­séggé alakítanak ki. A borsó cséplésével nem sza­bad várni, azt az aratást követően 10 napon belül el kell csépelni, s a cséplést követően 3 napon be­lül zsizsikteleníteni kell. A zsizsik- telenítést szénkéneggel kell végezni. Erre rendelkezésre áll a zsizsikte- lenítő kamra. Az aratással egyidőben a tarló­hántást is el kell végezni a futó­homokos terület kivételével. Ezzel a gyomosodást akadályozzuk, ké­sőbb a kártevőket irtjuk, s a ned­vesség elpárolgását akadályozzuk. Ha lehetőség van rá, katasztrális holdanként 40—50 kg nitrogén tar­talmú műtrágyát szórjunk ki a tar­lóra, s úgy szántsuk be. Ezzel a tarló gyors bomlását elősegítjük. Meg kell említeni a másodvetést is, habár pillanatnyilag az idő nem kedvez rá. Feltétlenül vessünk má­sodvetést, mert több év tapaszta­lata bizonyítja, hogy az aratás után előbb-utóbb lehulló kevés csapadék a tarlórépa kivételével, a fejlődést megindítja. Vagy ta­karmánynak, esetleg emberi táp­lálkozásra (burgonya), vagy zöld- trágyázás céljára vetünk másod­vetést. A hordást úgy kell végeznünk, hogy a tűzrendészeti szabályokat mindig betartsuk. Az asztagot úgy rakjuk, hogy ha esetleg a cséplő két-három hét múlva is ér oda, s közben nagyobb eső is jönne, be ne ázzon. A vetőmagnak szánt gabonát külön csépeljük. Az aratási és cséplési munkák mellett nem szabad elhanyagolni a gazoló kapálást sem. A napra- fordó szádor irtását sem. A bur­gonya (kolorádó) bogár keresését és megsemmisítését tovább foly­tassuk. A zöld cserebogár (finánc- bogár) irtását szőlőben és gyümöl­csösben ,,Holló 10“ oldattal foly­tatni kell. Szántó Andor toooocxDocxxxxjooocoooooooooooorxooooooofxxxxxxxjooooooo PIACI ÁRAK Rizs kg. 20.—, vöröshagyma kg 8—12.—, zöldhagyma csomója 0.80, tyúk (párja) 50—60.—, csirke (pár) 30—70.—, fiatal liba (pár) 120—130, fiatal kacsa (párja) 40—50.—, tojás (db) 1.20.—, kukorica morzsolt 390—400.—, bab kg 3.50 —4.—, zöldbab kg 3—3.50, korpa kg 3—4.—, csirke (pár) 30—70.—, kacsa (pár) 50— 60.—, liba (pár) 110—150.—, galambfió­ka (pár) 25—30.—, tej literje 3.—, túró kg 10—12.—, tejfel literje 15—18, vaj kg 40—50.—, juhsajt kg 25—30.—, zöld­borsó kg 2.—2.50, új burgonya kg 3.—, karaláb (csomó) 2—2.50, retek (csomó) 0.30—70.—, sárgarépa csomója 1'—, barack kg 1—3., meggy kg 6.—8—, Ft. OGGeGOeOOGGOGOeOOOOGOGOGOOOOGQGGGOOOGOGOGOGOGGOOGGeGG Hirdessen a Félegyházi Közlöny-ben! Angóra nyúltőrssállomány érkezett Nyugat-Németországbéi a Nyűltenyésztő Y. telepére OOOOOOOGGOOOOOOOOGOOOOOOGOOOOOOGOOOOGGOOGOGGOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOGOOGOOOOGOOOGOOOGGOOOOOOGOOGOO Ismerjük meg hazánkat! A tanév végi összefoglalókon túl vaunak a diákok, nevelök. Még sincs vége! A nevelő szeme messzebbre lát. Színes el­mélet után jöjjön az élet eleven valósága. Kirándulással szívjuk az új tá) friss levegő­ét, fogjuk, markoljuk meg édes hazánk drága földjét, lássuk erdeink lombját, ízleljük a Duaa vizét. így gondolta a József Attila ál­talános iskola nyolcvan növendéke, kísérő nevelői, s a „buszosok“, akiknek teljesítmé- aye biztosította a kirándulás teljes sikerét. Nézzük hát ezt a zsibongó kaptárt, ho­gyan indulnak: /"Vthon 80—90 házban csörgőre állították az órát. A kis nebulók mégsem al­szanak, vagy nyugtalan az álmuk. Három- legyed négyre az iskolánál kell lenniök. Há­nyán alszanak el? Óh nem aludt el egy sem. ísibong már az előtér. Szülők is ott szoron­ganak. — Tanár bácsi, vigyázzon a fiamra! Vi­gyázzon a iányomra! — mondják aggódva. A vezető tanár fiatal önbizalommal nevet, — Hát hogyne vigyázna. Ismeri az utat, jem az első szervezése. Mindenki itt van. \z óra négyet mutat, a két autóbusz meg- ill az iskola előtt. Pontos itt minden. El- »sztják az utasokat. A gyerekek szeméből íz álom utolsó foszlánya is eltűnik, a gép eibúg, a mamák, papák integetnek. Me­lyünk. A z égen felhők járnak, a kora reggeli levegő hűvös. A két busz hűséges estvérként követi egymást. A néptelen ut­ókon símán gördül a két kocsi, már kint 'agyunk a városból, — már Kecskemét ha- árán járunk. A hajnali vonat is találkozott velünk a élegyházi megállónál. Csodálkozunk percre, ztán megértve egymás fontos útját: egyik vassínen, mi a betonon folytatjuk utunkat. ^ hajnali teherfuvarosok is mozognak már. •okát elhagyunk, míg Budapestre érünk, lét óra van, átrobogunk a Lánchídon. Át- íegyünk Óbudán, látjuk Aquinkum romjait. de utunkat nem szakítjuk meg. Az első cél, Dobogókő. Hány kilométert falt már a busz? Sokat, de ez csak utunk egyharmad része. A talaj emelkedik, ereszkedik, hullámzik a táj. Az utasok érdeklődése az ablakok felé fordul. — Hü, az anyját, de szép! — röpködnek a hangos gondolatok. V alóban szép a táj. Csupa hegy, csupa völgy, erdő, rét. patak, váltakozva a dolgozó nép gondos munkájával. És azok a kanyarok. Ugyan, megszámoltátok-e a ka­nyarokat? Nem lehet! — annyi van. A busz­vezető kisebb sebességet kapcsol. Darál a gép, a hangra a gyerekek is felfigyelnek. De megyünk. Emelkedünk és ereszkedünk. Inkább emelkedünk. — Messze van-e még a Dobogókő? — érdeklődnek a kirándulók. — Nézzétek az átjelzéseket! — Nézik. Csak 7 km, — olvassák az egyiken. — Mi az falu, vagy csak hegy? — érdeklődnek. És megérkezünk. Kis gyaloglás nem árt. Me­gyünk hát három km-t. Az út szép, az árok oldala füves, virágos. A gyerekek gyűjtő ösztöne, esztétikus érzése megnyilatkozik. Szedik a virágot. (Mi lesz ebből hazáig.) De hát szedjék, így szokott lenni. A gyerekek szaglásznak. Más itt a levegő — mondják. Kipirul az arcuk. Fenn a tetőn ezer felé tekint a szem. Fenyő! Duna! Üdülő házak! Mennyi kiránduló! Gyönyörű! M együnk tovább. Lefelé kígyózunk. Ti­zenöt km. Esztergom. Gyönyörű he­gyi út rezet odáig. A gyerekek felállnak. A szív, az agy, a lélek megtelik a szép cso­dálatával. A két busz ernyedetlenül gyúrja a kilométereket. És mennyi óvatosság, meny­nyi féltés a buszvezetők részéről. Nem. Ez több annál. Ez szeretet. A kanyar, az elő­zés: az út biztos ismerete. Csendes, igaz, mély elismerés a vezetők felé, a pedagógu­sok részéről. De már itt is vagyunk a vá­rosban. Utcák, kanyarok. — hát ezek a gépkocsivezetők itt is otthon vannak? Ki­szállunk a primási palota előtt. Székesegy­ház műemlék, belül a képek, lent a kripták. Mennyi művészet, mennyi érték, mennyi munka. Ásatások: Árpád-házi királyok tör­ténelmi levegőjében járunk. Komor komoly­ság, gazdag dísz, a régmúlt idők kemény­kezű uralkodóinak szellemét érezzük. Ittjár a nép: az építő, a kőműves, ki arcképét fa­ragta az oszlopfőkbe. A festő, ki az erények női hajjazába rejtette férfi arcképét, mind csoda, mind korabeli emlék. A magyar, a török építkezés érdekes érlék. Nem időz­hetünk tovább. Roboguuk Visegrád felé. A buszban ebédelünk. A Duna partján hala­dunk. Jelez az ikertestvérünk és előre fut. Mi az? Megáll. Az egyik gumi lapul Egy­két fényképezési perc és alkalom: mehetünk tovább. Hát ennyi csak? Gondoltam mini­mum félóra, maximum másfél. (Bocsássanak meg a 129-es és a 301-es busz kiváló ve­zetői, ezt csak laikus gondolta!) Falvak sza­ladnak el, s már itt is vagyunk a várrom aljában. Kikötünk. A gyereksereg már mász- ná a legmeredekebb hegyoldalt. — Hohó...! Szerpentin út is van. Megtaláljuk. Megyünk. Micsoda karaván. Zaj, zsivaj: kacagás, tere- fere. (Ha szülők ezt látnák, repesne a szivük a gyönyörűségtől, Alföldi gyerekek, lányok hogyan rohamozzák a hegyet.) Az első pró­bálkozás után mégis a szerpentin győzött véglegesen. A vége felé: Messze van még a tető? Óh, csak ez a fék útja? Hogyan építették a várat? Hogyan került fel a sok kő? Hogyan jártak fel a várba? Hát így: szerpentinen, ahogy mi. Már itt is vagyunk. A kilátás gyönyörű. A Duna ott lenn, a Bör­zsöny hegy a túloldalt. Hajók, uszályok a vízen. Túrista hajók. Pompázik a hegy. Lány, fiú, felnőtt: a ruhák tarkasága... A romok. A ciszternákat meg­csodáljuk. Elképzeljük... no, hirtelen kit is? Zsigmondot, mint fogolyt, vagy Róbert Ká­rolyt, mint államszövetségek kovácsolóját, vagy inkább a nekünk igen kedves Mátyást? Korszerű ruhák, korszerű páncélos fegyve­rek...? Követségek fogadását. Az a bizo­nyos török követ... „Üdvözöl a szultán.. dadogásával. L efelé könnyebb. Elől jár az igazgató, középen a kirádulás szervezője, a vé­gén a hátvédek. Nem szabad szaladni le a hegy ró!. Még ott lent rövid időt töltünk, aztán in­dulunk tovább. Budapest. — Budapest utcáin, a nagy forgalomban biztonságérzés, büszke öntudat tölt el a félegyházi gépkocsivezetők iránt. A nyugalom, a figyelem, az ismeret biz­tos birtokosai ők. A Vidám Park a gyerek­sereg eldorádója. Kacagás, felszabadult gyer­meki öröm sugárzik az arcokon. A parkban most nincs nagy forgalom. Éppen így a jó. Mindjárt sorra kerülünk mindenhol. A hul­lámvasút, az elvarázsolt kastély, a körhin­ta a .. . Boszorkányok barlangja volt bizto­san ... De nevető arcok derülnek az élmé­nyek után. F él kilenc. Gyülekezés. A buszok itt vannak. A gyerekek sem hiányoznak. És nem volt az egesz úton baj a fegyelme­zettséggel! Hogy lehet ez? Bizony nem volt. A felnövekvő nemzedék tudja a kötelessé­gét. Beszállunk a gépkocsiba. Még egy-két kemény vitéz nótázik, de a legtöbbje bó­biskol. Igazgató néni is dajkál, mások is vál­lalják a párna szerepét. Igaz, hogy ez nem olyan, mint otthon! Tizenegyre megérkezünk. Szülők átveszik álmos szendergő kincseiket, s a nevelők is megelégedett mosollyal bú­csúznak egymástól. A busz magára marad, a vezetők megmarkolják a volánt. Megköny- nyebbülve könyvelhetik el: hány kilométe­ren is? Derék, jó munka volt...! (Keresztes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom