Kis Dongó, 1960 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1960-10-05 / 19. szám
6-IK OLDAL / Daloljunk— muzsikáljunk AZ A KIS LÁNY . . ; Az a kis lány selyem ágyát Magasra vetette, Az a legény a kalapját Rajta felejtette. Hozd ki rózsám, kalapomat, Hadd teszem fejembe! Hadd ne süssön a fényes nap Kacsintó szemembe!------------va? t}>>----------AZ ÉN RÓZSÁM SZEMÖLDÖKE . . . Az én rózsám szemöldöke Többet ér, mint a hat ökre; A hat ökre szántó-vető, De a rózsám hü szerető. Az én rózsám szeme-szája Többet ér, mint a pajtája; A pajtája fekete gyász, De a rózsám aranykalász. ----------------------A TOROCZKI BÍRÓ . . . A toroczki biró újságot kapott Hogy sorozza be az ifjúságot; Sírnak a leányok, szemük könnyezik, Mikor a mátkájukat felöltöztetik. Ne sirj édes rózsám, én már elmegyek, Az én sorsomon már mi sem segíthet, Helyettem keress rózsám más szeretőt, Mert én többé soha vissza nem jövök. Az Isten is katonának teremtett, De még a papunk is annak keresztelt, Az is leszek, mig a világ világ lesz, Mig az égen egy ragyogó * csillag lesz.----------------------tm41 f> ----------------------A TILINKÓM NEM SZÓL . . . A tilinkóm nem szól, elhasadt, Amott a hármas halom alatt, Olyan szomorú volt a nóta, Hogy a fát is meghasitotta. Addig beh vig volt a nótája, Mig a rózsám hallgatott rája; Nyári estén csendes időben, Ablakánál megfuttam szépen. De mióta rózsám nem szeret, Bubánatnál nem szól egyebet; Lassan futtám? hogy más ne hallja: A juhász legénynek mi baja. A tilinkóm nem szól, elrepedt Hejh,* megcsal a rózsám, nem szeret Lass n futtám, mégis elhasadt; Ugv szerettem, mégis elhagyott. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1960 október 5. -TRÉFÁS TERMÉSZETRAJZ A KÍGYÓ A kígyó borzasztó hosszú állat, hosszabb a legrövidebb öntözőcsőnél is. Előfordul mind az öt világrészben, mezőkön, kövecses-homokos földeken, erdőben és a paitikák cimtábláin, leginkább azonban mégis a szép női kebleken és csuklókon, sőt a jóbarátok keblén is, ez az utóbbi fajta azonban igen beteges és gyenge, amiért is a jóbarát azt a keblén melengeti. A kígyó igen buta állat, ezért a hűlök közé sorozzák. Lábait illetőleg nyomorék, egy lába sincsen és ezért hason mászik, ami különben alázatos természetére is vall. Legnagyobb kígyó az óriási kígyó, ez születésekor még óriási kicsiny ugyan, de később napról-napra hosszabb lesz, mig végre akkorára nő, hogy ha akkor a sarkára állna és fölegyenesedne, pont akkora lenne, mint egy óriás. Igen nagy és veszedelmes kígyó még a csörgőkígyó. Ennek méregfogai vannak, harapása1 halálos, amiért is a farka végén kis lemezeket hord, amikkel menetközben csörög, figyelmeztetvén az embereket, hogy jön, fussanak el, mert különben baj lesz. Persze, aki süket, az könnyen megjárhatja, ezért nem jó süketnek lenni! Aztán igen helyre pörge kis kígyó a vipera. Ez minden jó magyar ember szivének kedves kígyó, mert idegen származása dacára is szívesen időzik magyár földön, például a pilisi hegyekben, ahol a svábokat meg-megcsipi néha. A vipera által harapott seb is lehet halálos. ' Mulatságos látvány a pápaszemes kígyó, akit egyszer szürkehályog ellen operáltak, j, azóta pápaszemet hord és rossz kedve van. Mint minden élőlény a kígyó is örül a tavasznak, még pedig annyira, hogy ilyenkor örömében kibújik a bőréből. Az óriáskígyót különösen az életünk tyúkok szeretik, egy ilyen életünk tyuk kimegy az erdőre és addig vár, mig jön egy óriáskígyó, aki mikor meglátja a tyúkot, annyira elcsodálkozik azon a buta tyúkon, hogy kitátja a száját és az tátva marad, mig a tyuk belesétál. így, ha az ember jól belegondol, láthatja ebből, hogy a tyuk még egypár fokkal butább a kígyónál. Sokszor hallani az emberektől is azt a megható szép jelzőt, hogy: “az egy buta tyuk”. A kígyó életkora egy naptól tiz-tizenkét évig terjed, mindig attól függ, hogy a bennszülöttek mikor verik agyon. Húsát kiköpik, de bőréből szép pénztárcákat csinálnak, amit nagy előszeretettel lopnak az emberek. A nagy kígyók a fiatal kígyókat, ha nagyon pajkosak, azzal fenyegetik, hogy vigyázz, mert jön a bőrkereskedő bácsi! CSAVAROS ESZÜ ATYAFI Egy éjjel hatalmas zörgetés hangzik egy orvos kapuján. Egy férfihang kérdi: — Mondja mán doktor ur, mit kér egy beteglátogatásért éjjeli időben attól, aki innen tiz kilóméternyire fekszik az egyik tanyán — kérdi az orvost. — Barátom, az éjjeli vizit ára nyolc pengő — válaszol az orvos. — Nohát, akkor tessék csak hamar befogatni, aztán gyerünk gyorsan. — Azonnal bebuvok a ruhámba, magamhoz veszem a műszeres táskát. Közben a Jancsi fiú befogta a lovat is és azzal ügettek ki a csillagtalan éjszakába. Hamarosan meg is érkeztek a tanyára, ahol az atyafi leszáll a kocsiról és átnyújt az orvosnak nyolc pengőt. — No, — mondja az orvos, —- hát ez meg mi? Hát a beteg hol van, hol fekszik? — Oh, azzal nem kívánnám a doktor urat fárasztani . . . Voltaképen nincs is, hála a magasságos Úristennek, beteg a háznál. Csak tetszik tudni, megkérdeztem egy kocsistól, mit kérne, ha kihozna engem a tanyára, hát a szemérmetlennek volt képe 12 pengőt kérni. Akkor mentem el a doktor ur kapuja alá. S mivel a doktor ur csak nyolc pengőt kért, hát gondoltam, inkább megspórolom azt a négy pengőt . . . Na, Isten velük, doktor ur, járják szerencsével visszafelé. ŐSZI RÓZSA. 3. Nincs már nekem senkim e világon, Csak egy hervadt fehér rózsa szálom. S ráborulok mint egy koporsóra — Őszi rózsa, fehér, őszi rózsá. 4. Kisirtam már minden könyem érted, Pedig tudom, te azt meg nem érted. Nem mé-ltattál soha egy jó szóra— , Őszi rózsa, fehér őszi rózsa. 6. Ha még egyszer hozzád tudnék menni, Tudom sose tudnál elfeledni. Én Istenem! hallgass meg egy szóra — Még egy szóra, fehér őszi rózsa. 7. Hogyha egykor hirt hallasz felőlem, Ne kérdezd, hogy mi lett énbelőlem. Hogy elhagytál, te sem tehetsz róla,— Őszi rózsa, fehér őszi rózsa. J
