Kis Dongó, 1957 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1957-08-20 / 16. szám

1957 augusztus 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL A FÉRFIAK SORSA: A NŐ (Folytatás) — Két órakor. Az éppen jó. A levélben az áll, hogy haza kell mennem . . . — Nem jó lenne holnap? Fá­radt a lovam. — Nem baj, legalább nem ra­gad el. Egykor itt legyen. Ebé­det nem is eszek. De a fiát hoz­za ide, mikorra indulunk: majd valamit adok neki. ő persze ajándékot gondolt, én főképpen csak leveleket. S azon öltözetlenül neki dől­tem a levélirásnak. Fel-felugrottam, mint' a ket­recbe zárt oroszlán, s futkos­tam fel és alá a szobámban. — Ki tudja miféle ember az a sokat emlegetett Gyuszi! Csak annyit tudok, hogy szép fiatal ember, java erejében va­ló. Hiszen azért is olyan alkal­mas a Göndör Sándor szerepé­re! Tán együtt is gyerekesked­­tek?! Elszántja a földemet az a gazember! Elszántja a szivem­nek azt a gyönyörű birtokát! Tessék tanulni ilyen gondo­latok között! Megirtam Ilkának, hogy sür­gősen haza kell mennem: gyász­eset. Augusztusban nem is té­rek vissza, mert a festészet mellett a jogi pálya is foglal­koztat. De szeptemberben, vagy októberben ... A képet akkor fejezem be. Hamisitatlan olaj­­festéket hozok ^ s azzal köny­­nyebben dolgozom. A papnak is Írtam néhány sort, a tanítónak is. S délután kettőkor már ott ültem szomo­rúan, könnyes szemmel a vo­naton. Éjét napallá kellett tennem, hogy csak valamennyire is megállhassak a vizsgálatokon, s minduntalan szorítanom a halántékomat, hogy Ilkára ne gondoljak. De a száraz jogi sorokból minduntalan az ő szeme csil­lant elém. A “KIS DONGÓ” előfizetési dija egy évre 3.00 dollár. S kirohantam a szobámból. A barátaim társaságában ipar­kodtam feledni csak legalább addig, mig a vizsgálatokon át­jutok. S még csak azzal se könnyít­heti em magamon, hogy el­mondhattam volna valakinek mi nyom, mi gyötör? Éreztem, hogy vállat vonná­nak rá. A húgaim meg éppen­séggel nevetnének rajtam, hogy én egy falusi leányba belebó­dultam! Mégis a társaság elűzi az ef­féle gondokat. Az emberek min­denféléről beszélnek. Ilka egy szoknyás semmi, egy hosszu­­haju senki nekik. A fővárosi nyakkendő-lovagok és egyéb lakkcipős kanászok, nem isme­rik a magasztos szerelmet, az emberi szívnek tiszta mélysége­it. Azokkal nem lehet efféle szentségekről beszélni. S jó is, hogy nem lehet. Elméjüknek más régiókban való kalandozá­sa elvonja a figyelmet a nehéz ügyről, az ólomteherről, amely Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek Írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $150, postaköltség 20 cent, összesen $1.70 Ezen 28í> oldalas levelező segítségével angol levelezését / könnyen elintézheti. Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában a szivünk mérlegén igy aztán egyre könnyebbedik, oszlik, mint a kámfor. Aztán a vizsgálatok ember­faló képe nőttön-nő, óriássá nő, és kiszorit minden egyéb képet az agyból. S az izgalmak még azután se csillapulnak, mikor a nagy íté­letnapon átjutottunk. Akkor a családnak minden elméje azon a kérdésen dolgozik, hogy jus­son be Károly a minisztérium­ba? Az is megfordul mellékesen a gondolatok között, hogy ta­lán jó lenne valami hires ügy­védnek az irodájába belépni? De kihez? Füzesséryhez? Poló­­nyihoz? Eötvös Károlyhoz? Hátha a birói pálya még jobb? Vagy a posta? Vagy a vasút? A jogot végzettek hamar zöld­ágra jutnak a postán, vasútnál. Mindezek a kérdések persze nekem is nehezítik a fejemet. Az életem sorsát vető-magként tartom a markomban. Hol a jó föld, amelyikben aranyat terem? Végre is az látszik jónak, hogy a kultuszminisztériumba lép­jek. Oda be tud nyomni egy követ rokonom. Igaz, hogy jó­idéig dij tálán alkalmazott le­szek, de azután . . . S következnek újabb izgal­mas napok. Redengotos látoga­tások, kilincselések. Nyugtala­­nitó hírek, hogy sok az ember. Értesítések: Gyere, bemutatlak Trefortnak.” Kálvária-járás csupasz tér­den! És a sok gondban egyre hát­rább és hátrább szorul a kedves kék szem. Valahányszor eszem­be jut, megsajdul a szivem. Úgy gondolok rá, mint a fös­vény a távol elrejtett kincsére. Az én két millió forintos kin­csem . . . nem rabolta-e el azó­ta valaki? És ő szegény kedves lélek; bizonyára szüntelen rám­gondol. Vár és vár, és könnyek harmata ül a szemén! S újra elzavarja a szivbeli ké­peket egy ajtónyitás, egy uj hir, a fővárosi nyugtalan élet­nek egy-egy uj hullámcsapása. Mikorra asztalt kapok a mi­nisztériumban, novembert mu­tat a fali naptár. Csúnya lu­­csok, pocsok az idő. Sárba so­­rodt falevelek az utón. Gondol­nom se lehet arra, hogy elláto­gassak a faluba. S még csak nem is irhatok neki. Hiszen az apja kezébe ad­nák a levelemet. S mit Írjak? Azt, hogy lézengő nulla vagyok a minisztériumban? Aztán a bálok kezdődnek. Rendezői gondok, öltözködési gondok. Táncoltatni kell az osztálytanácsosok leányát, ki­­sérgetni a magam húgait. Karácsonkor mégis Írtam Molnos Marosának. Könyörög­tem neki, mint egy égi angyal­nak, hogy juttasson el egy le­velet titkon az Ilka kezébe. JOHN K. SŐLŐSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8027 W. JEFFERSON AVENUE Telefon: éjjel-nappal: VI. 1-2358 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel.: DU 3-1870 A levelem, amit Ilkának Ír­tam, ivekre terjedt. Mentege­­tődzés volt, és magyarázat, só­hajtások, könnyezések, lángolá­sok. A gerle-madár szava: Várj, várj gyönyörűm, várj . . . Milyen jól esett, hogy meg­gyónhattam, tisztára mosakod­hattam, gondolatban újra a szivemre szoríthattam a kezét. S a levél elment. Egy hét múlva éppen olyan vastag levél érkezett a faluból, amilyet én küldtem. Felbontom. Az Ilkának szóló levelem fordul ki belőle. Mellet­te egy másik irás aranyozott 'szélű kék papiroson. A Marcsa leány irt. Csak ennyit: Nem tudom hol van most a kérdezett nő. Nem sokkal a színjáték után titkon és enge­detem nélkül eltávozott. A szí­nész elbolonditota őt. Sajnos a bátyámat is. Valamelyik, vidé­ki társulatnál lehetned, — per­sze más neveken. * Évek múlva aztán elhalvá­nyult lassankint az emléke. Még röstelkedtem is, ha eszem­be jutott, hogy selyemnek néz­tem a selyempapirost, és hogy gyötrődtem miatta! (Folytatjuk.) ■1 ------------­UJ HÁZASOK — Rettenetes éhes vagyok, angyalom, — mondja a fiatal férj, hazaérkezve. Kész az ebéd? — Kész, kész, de ne haragudj férjecském, a rántás is, meg a hús is odaégelt. — Már megint? Hát neked nem egy postáshoz, hanem egy tűzoltóhoz kellett volna férj­hez menned, — mondja a férj bosszúsan. Porszemből lesz a hegy: Sok kicsi sokra megy.--------------------------­Marakodás kutya szokás. Dr. Gáldonyi Miklós ORVOS 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay Ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom