Kis Dongó, 1954 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1954-08-05 / 15. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1954 augusztus 5. KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7997-09 W. JEFFERSON AVE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. TISZA KALMAN ÉS JÓKAI Tisza Kálmán közismert volt takarékosságáról s arról is, hogy nem becsülte azokat, akik nem tudtak a pénzzel bánni. Komolyan haragudott azokra a barátaira, akik elhanyagol­ták a birtokukat vagy pláne, akik adósságot csináltak. — Nagykorú ember tudja, hogy mennyi a jövedelme, ne költsön hát ennél többet. Aki adósságot csinál, bárha nem biztos, hogy vissza is tudja azt fizetni, az alig különb a csa­lónál — ez volt a “generális” kedvenc mondása. Annál inkább meglepődtek hát bizalmasai, amikor nagy titokban hire jött, hogy Tisza, Kálmán harmincezer forintot kért a királytól — kapott is — a Jókai Mór adósságainak ren­dezésére. Az egyik Tisza-inti­­mus — Sváb Károly — nem is állotta meg, hogy ne szóljon a generálisnak: ....— Nem értelek téged, kegyel­mes uram, úgy haragszol az adósságcsinálókra és még sem resteltél magától ő felségétől kérni pénzt, hogy Jókain se­gíts. Tisza ránézett Svábra és ko­molyan felelte: — Az más... Jókai az más... Jókai poéta, már pedig a poéta az egy vén gyerek... Ha nem lenne gyerek, ha tudna a pénz­zel bánni, akkor számtanácsos lenne vagy bankigazgató. Már pedig számtanácsosunk és bankigazgatónk van éppen elég, de Jókaink csak egy van... Addig örüljünk, amig gyerek, mert addig poéta és Isten ments, hogy megtanuljon va­laha is pénzzel bánni. NÉVNAPRA, SZÜLETÉSNAPRA ,VAGY MÁS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a KIS DONGÓT, mert ez a legjobb, legolcsóbb aján dék minden magyar részére. Egy vidéki járásbiró előtt egy parasztlegény áll, aki ma­lacot lopott. — Hogy loptad azt a mala­cot? — kérdi a biró a vádlottól. Talán zsákban vitted el, mi? — Instálom alásan, úgy tör­tént, hogy vittem magammal egy tarisznyában kukoricát s azzal csalogattam a malacot egész hazáig. A biró kihirdette az Ítéletet. Nem lopásnak, hanem csalás­nak minősité az esetet, mert a vádlott a malacot ravasz fon­dorlattal tévedésbe ejtette. ----------------------­BOLDOG IDŐK FIÚ: Óh , hová lettek azok a boldog idők leányai, akik elá­jultak, ha egy fiú megcsókolta őket? LEÁNY: Óh hová lettek a­­zok a boldog idők fiúi, akik úgy tudtak még csókolni, hogy a leányok elájultak a boldog­ságtól.--------------------------­Anya: Hallod, Katica, ez már igazán restelni való! Hát azt hiszed, mikor olyan kis lány voltam mint te, akkor nekem is olyan piszkos volt a kezem? Katica: Majd megkérdem a, nagymamától.--------------------------­ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG — Oh, drága Olga, súgja a fülembe azt a három szót, ami­től úgy fogom érezni magam, mintha a magasba repülnék — mondja a szerelmes ifjú a lány­nak, aki nem akar igent mon­dani megkérésére. — Üljön egy repülőgépre! EGY KUTYA ÉS KÉT ÓRA A múlt héten vidéken vol­tam, hogy ott különböző iro­dalmi társulatokat és egypár ?.apot képviseljek. Velem jött Kassai Vidor, a kitűnő művész, aki, ha jóked­vében van, vagy a színpadon játszik, minden bolondságra képes és hajlandó. Nem gyűlöl senkit, csak a halált s egész életére ónsuly gyanánt nehezedik az a tudat, hogy egykor meg kell halni. Beszálltunk a házigazdához és este nála nélkül mentünk vacsoráim. Távozásunk előtt Kassaiban aggodalom támadt. — Van itt házmester? — Nincs. — Hogy fogunk mi haza­jönni? — Magukkal viszik a kapu­kulcsot, — felelt a házigazda és intett. Az intésre megjelent egy erő­teljes suhanc, vállán egy óri­ási kulccsal. — Ezt visszük magunkkal? — kérdém, némileg nyugtalan­kodva. — Nem önök, a fiú fogja, vinni. Megcsóváltam a fejemet. Komikusnak találom, hogy egy ekkora kulcsot cipeltes­­sünk magunk után. Nincs más mód? — óh igen. A kapu alatt van egy nyilás. Tessék azon be­nyúlni, ott fogják találni a kulcsot. Ebbe a módszerbe beleegyez­tünk. Kassai azonban kapuzá­rás előtt megszökött a vacso­ráról, meg lévén győződve, hogy a kulcs nagyobb, mint a lyuk s nem fogjuk tudni ki­húzni. Én úgy féltizenkettő felé in­dultam haza. A házra rögtön rá is akadtam, de... mikor be­nyúltam a lyukon, egy kutya mérges morgással rávetette magát a kezemre. Szerencsére még idejekorán visszarántot­tam. Nem rossz. Rábiztatni egy embert, hogy csak nyúljon be a kulcsért és odaállítani egy kutyát, mely nem szereti a ki­rántott kapukulcsot. Mit csi­náljak? Vagy elmegyek a kocsmába hálni, vagy bolonddá teszem a kutyát. Embereket is tettem én már bolonddá, mennyivel könnyebben fog ez sikerülni egy kutyával. Sokszor hallot­tam mondani kutyáról: annyi esze van, mint egy embernek. Hátha ennek is van annyi esze, mint egy embernek? S ez eset­ben talán még könnyeb lóvá tenni. Messze hallható, kongó lép­tekkel távoztam a kaputól. A kutya bizonyosan jóizüt neve­tett magában. Ahán! A tolvaj távozik. Erre ugyancsak jól ráijesztettem. S azzal megelé­gedetten újra végignyujtózott a kapu alatt A következő perc­ben lábujjhegyen visszatértem s villámgyorsan kirántottam a, kulcsot. Mire a kutya utána kapott, már birtokomban volt. Most én nevettem jóizüt, bár még nem mondhattam el, hogy otthon vagyok. És most különös dolog tör­tént. Olyan dolog, mely a ku­tya szellemi tehetségét megle­hetősen kedvezőtlen fényben 'mutatja be. A kulcsot beletet­tem a zárba, fordítottam rajta] ami erős nyikorgással járt. Er­re az ostoba eb igy okoskodott: akinek kulcsa van, az ide tar­tozik, az nem tolvaj, sőt ellen­kezőleg, talán maga a házi­gazda. Azt már elfelejtette, hogy a kulcsot most rántották ki a lyukon, s a bejövő nem lehet más, mint ez az ismeret­len kirántó. A kirántás és a rá­következő bejövés közt az ösz­­szefüggést nem tudta mái* Minden amerikai magyarnak nélkülözhetetlen! LEGÚJABB ANGOL-MAGYAR LEVELEZŐ ÉS ÖNÜGYVÉD Útmutató mindennemű meghívások, ajánlatok, köszönő, kérő, baráti, szerelmes és ajanló levelek írására. Továbbá okiratok, szerződések, folyamodványok, bizonyítvá­nyok, nyugták, kötelezvények, kérvények, meghatalmazások, vég­rendeletek, kereskedelmi, üzleti, eljegyzési, esküvői, jókívánságokat, vigasztalást és részvétet kifejező, megrendelő levelek, apróhirde­tések és sok más a napi életben előforduló ügyekkel és események­kel kapcsolatos levelek és iratok megfogalmazására. Ára $1.50, postaköltség 15 cent, összesen $1.65 Ezen 288 oldalas levelező segítségével angol levelezését könnyen elintézheti/ Megrendelhető A KIS DONGÓ kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom