Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
95 — Topperczer Rezső tornatanító vezetése mellett pedig a felsőbb osztály növendékei május 29-én és június 5-én megtekintették a helybeli himző- gyárat, fehérítőgyárat és Wein-féle szövőgyárat. Építkezés. A múlt év tavaszán megkezdett kibővítési építkezés az előírt munkaprogramm szerint haladt. Augusztus 19-én tartottuk meg a bokréta-ünnepélyt. Ősszel az uj szárny tető alá került. A vakolás és belső berendezéshez ez év tavaszán fogtak, úgy hogy az uj tanév megnyíltával teljesen készen fog állani az egész épület. Adományok. Dr. Goldmann Simon Amerikában, Pittsburg városában élő kedves volt tanítványunk korán elhunyt Harry fia emlékére a folyó évben is, mint más évek során át 50 K.-t küldött oly VIII. o. t. megjutal- mazására, ki az általa kitűzött tételt legjobban oldja meg. Az előző években küldött díjakból a lefolyt tanévben kettő került kiosztásra, míg a folyó évben küldött díj, a melyre az adományozó által kitűzött tétel: »Lehet-e a külföldön élő magyar ember jó hazafi?« a jövő tanévben kerül elosztásra. Isten áldása kisérje ott a messze idegenben régi hazájáért és lyceumunk. ért rajongani és lelkesedni meg nem szűnő nemes szívet. Dr. Szelényi Károly boldogult kartárs családja elhunyt kartársunk könyvtárának nagy részét egy szép könyvszekrénnyel együtt a lyceum természetrajzi múzeumának ajánlotta fel. Mély hálával fogadtuk a halott iránti kegyelet és intézet iránti szeretetről tanúskodó adományt. Schmal János és fia tánctanítók 15 K.-át adományoztak a segélyalapra. Néhai Hensch Gusztáv családja pedig 20 K.-t adományozott az ifj. dalárda részére. Fogadják e nemesszívü adakozók intézetünk hálás köszönetét. Hálás köszönetét mondunk végül még mind azon tanulóinknak, tisztelt szülőknek és tanügybarátoknak, a kik intézetünk könyvtárát, szertárait és gyűjteményeit gyarapították. Tíz éves találkozó. Egy bár csendes, de annál bensőbb és lélekemelő ünnepélyről kell még megemlékeznünk, melynek központja és részben színhelye lyceumunk 1905. július 22-én volt, midőn azon volt tanulók, kik 10 év előtt itt tették le az érettségi vizsgálatot, újra megjelentek az intézetben, hogy egyrészt ierójják a hála adóját volt tanáraik iránt és másrészt baráti szeretettel megüljék a visszontlátás ünnepét. Az intézet vezető, nevelő és oktató szelleme iránt érzett hála hozta őket vissza oda, a honnan egykor fiatal tűzzel, ragyogó illúziókkal indultak az életbe. A volt 43 maturáns közül megjelentek: Balogh Gyula, törvényszéki aljegyző (Beregszász), Berg Artur, kir. adótiszt (Késmárk), Benkő Ernő, törvényszéki aljegyző (Nagyvárad), Cserépy Attila, máv. hivatalnok (Vrbovec), Dr. Galambos István, ügyvéd (Eger), Dr. Kassai Béla (Debrecen), Dr. Mauks Károly, egyetemi tanársegéd (Budapest), Mikecz János, törvényszéki aljegyző (Miskolc), Dr. Radnai Béla, pénzügyminiszteri fogalmazó (Budapest), Róth Róbert, postatiszt (Késmárk)«
