Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902

(Hinter den Coulissen ertönt der Gesang der schlesischen Studenten.) Ihr kennt die bergbekränzte Mark!

Auf ihr ruht Gottes Segen,

Das Volk so treu, so kühn und stark,

Der schönen Mark ein »Éljen!«

Herab so majestätisch blickt Die Tátra euch entgegen,

Ihr staunt und sinnt und ruft entzückt:

Dem hehren Land ein »Éljen!«

Rings an des Landes Marken stahn Die Berge, die unzähl’gen;

Doch alle sind ihr unterthan,

Und rings erschallt es »Éljen!«

Kazinczy, (bewegt) Szép az ének, hangozzék bármely nyelven! Kik énekelnek a fenséges Tátráról?

Szontdgh. Sziléziai deákok érkeztek, azok énekelnek szepesi dalt Kárpáthitól.

Kazinczy. Kicsoda az a Kárpáthi ?

Szontdgh. Magyarosított név az; viselője pedig Kesmarker, az öreg doctor Kesmarker orvos urnák a fia, Gergely, végzett jogász.

Kazinczy. Úgy ismerem öt, hisz játszótársa volt a kis Bertának. Vele is folyvást németül beszéltem. Derék fiúcska volt.

Szontdgh. Bizony, a volt játszótársak élettársak lesznek.

Kazinczy. (Goldnerhoz fordulva) Úgy gratulálok szivemből uram bátyámnak.

Goldner. Köszönöm, de

............

Szo

ntdgh. Megfoghatatlan a bíró úr akadékoskodása. Lázitónak tartja ezt a jeles fiatal ügyvédet, mivel szabadelvű s költészettel is szeret foglalkozni.

(Mauksch Pál másod magával.)

Mauksch. (Kazinczy felé) Üdvözöljük Nagyságod’! nemzetünk büszkeségét, a lyceumi tanulóifjúság nevében, és kérjük becses megjelenését ünnepünkre a »magyar kút« felavatási ünnepére, mely egyúttal a deákok testvérülési ünnepe lesz.

Kazinczy. Köszönöm, köszönöm. Dicső dolog. Eszembe jut a göttingai deákok »költői egylete«. Ez is az Isten nyílt ege alatt köttetett meg. A barátság és hazaszeretet köteléke fűzte egybe a kezdő Írókat és költőket. Sokat köszönhet Németország annak az egyletnek. Kívánom, váljék a kútavatás áldásforrássá! — Bár egyesítené a testvériség szelleme