Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902
50 A késmárki lyceumi Magyar Társaság egyidejűleg a lyceumi Német Társasággal keletkezett, még pedig 1821-ben, »mikor még országszerte a latin nyelv míveltetett tulnyomólag. 1824-ben Kralovanszky István tanár vette át a magyar társaság vezetését. Azóta a két önképzőkör testvéries egyetértésben működve szép eredményűnek bizonyult be az ifjúság hazafias érzelmeinek ápolására, nyelv- s irodalom-ismereteinek bővítésére nézve.« (Palcsó István : A késmárki ev. Lyceum története . Kralovanszky után Zsarnay Imre jogtanár vette át a magyai társaság vezetését . . . 1842—48-ig pedig Hunfalvy Pál jogtanár, egyúttal lyceumi igazgató 1846—1848. (1848—49-ben a szepesszombati választókerület képviselője) volt a magyar társaság elnöke. Kóla azt irja az intézet történetírója: »Hunfalvy Pál jelenleg hazánk legkiválóbb tudósainak egyike, a külföld előtt is ismeretes nyelvösszehasonlitó, ethnographiai s történelmi kutatásairól. Pláton munkainak fordítása és egyéb müvei a világirodalomhoz tartoznak . . . Tanítványaiban a tudomány szomját ébreszté és eszményi czélokra irányzott lelkesedést költött fel bennök. Ezen sze lemet különösen a magyar önképzőkörben ápolta«. * A Német Társaságnak kitűnő és »nagyon kedvelt« vezetője a humanista és finom aesthetikus Forberger Dániel tanár volt számos éven át 1840 óta. * * * A sziléziai deák szomorú esete a Tátrában történt 1845-ben egy kiránduláson, mely alkalommal egyik tarsa véletlenségből meglőtte; nagy kínok közt halt meg. (Nevére nem emlékszem) . . . Csehek még a sza- badságharcz után is 1867-ig jártak a Lyceumba. Akadt köztük olyan, a ki megtanult magyarul. Egy Chmelaf nevű, mint octavanus, került ide, egy év alatt any- nyira vitte, hogy az érettségi vizsgán magyarul felelt a magyar irodalomból. A »Polak, wenger« kezdetű dal, régi lengyel dal; a lengyelek most is éneklik magyarok társaságában. Thököly Imre 1683. február 21-én udvara kíséretében tért vissza szülővárosába, Késmárkra, hol nagy fénynyel fogadtatott. A város ajándékokat adott a fejedelmi személyeknek: Zrínyi Ilonának finom porczellán tálezán 50 aranyat, fiának, Ferencznek aranyos kardot, leányának gyöngy- nyaklánczot és fúifüggönyt . . . Az egész udvar a város vendége volt. Tizenöt napig tartott udvartartásáról a város gondoskodott. Márczius 7-én Lőcsére vonult, hol felesége fiat szült, a ki azonban ápril 3-án elhunyt. April 30-án elhagyta Szepességet. * * *
