Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)
2014-01-30 / 4. szám
Múltidéző Öröklődő mesterség A faesztergályos társaságot a mostani tulajdonos édesapja. Hajdú Pál alapította közel hét évtizede, azóta töretlenül működik Újpesten. Ma a cég vezetője Hajdú László faesztergályos mester és fia, Hajdú Gábor, a termékek értékesítését és az adminisztratív munkákat pedig - családi vállalkozás lévén - a feleség és édesanya, Hajdú Lászlóné látja el.- Nem sok iparos van Újpesten, amelyik ennyi ideje működne, mint mi. Korábban már nagyapám is esztergálgatott, de vállalkozásként édesapám. Hajdú Pál indította el 1948-ban, ez pontosan tudható a falunkon látható mesterleveléből. Később, a szakmunkásiskola után én is letettem a mestervizsgát. Vállalkozásunk a kezdetek óta Újpesten működik, igaz, telephelyünk többször változott. A tapasztalat és a tudás generációról generációra öröklődik évtizedek óta - foglalja össze a kezdeteket Hajdú László. Ma már a fia, Gábor is végzett faesztergályos, bár időközben ez a képzésfajta teljesen megszűnt a szakiskolákban. A faesztergályos-termékskála teljes repertoárját megtalálhatjuk náluk: bútorlábak, fűszertartók, függöny karnisok, virágtartók, fogasok, bútorgombok, koloniáloszlopok, borosállványok, mézcsorgatók, ruhagombok, ami esztergált, azt mindent készítenek. Hogy haladnak a korral, az abból is látszik, hogy még Harry Potter varázspálcáját is megfaragják.- Ma már nagyon kevés faesztergályos van, ezért megtalálnak minket a legkülönbözőbb felkérésekkel. Ráadásul megbízhatónak tartanak bennünket, tudják, hogy pontosan, időre elvégezzük a munkát. Dolgoztunk megrendelésre rendszeresen nagykövetségeknek, évtizedek óta a filmgyárnak is, így például a Hídember című produkcióhoz is kérték a segítségünket - meséli a mester. Mint mondja, olyan munkát is elvégeztek, amelyet az országban senki más nem: hatalmas korintho- szi oszlopot rendeltek tőlük, amelyhez egy óriási esztergapadot kellett gyártaniuk, külön erre a célra. Végül elkészült a gigantikus, mintegy 2,5 méter magas díszlet, amelyet csak három ember tudott megemelni. Egy alkalommal a Manchester Unitednek ajándékoztak egy kupát, amelyet személyesen Alex Ferguson vett át. A kupa fatalpazatát Hajduékkal készíttették el. A mester azt mondja, forgalmukon érezhető az olcsó importáruk miatti kisebb visszaesés, de úgy látják, a jó mestermunkának mindig lesz keletje.- Az emberek sajnos nem mindig tesznek különbséget a kézi és a gépi munka között, pedig árban versenyképesek vagyunk. Ennek ellenére nem vagyunk elkeseredve. Fel sem merült soha, hogy más munkát is végezhetnénk, mint a faesztergálás. Úgy gondoljuk, ez a munka attól igazán szép, hogy fával dolgozhatunk, amely egy csodálatos, természet adta anyag - teszi hozzá Hajdú László. G. R. HAJDÚ ÉS FIA FAESZTERGÁLYOS KKT. IV., Károlyi István u. 32., Tel.: 06-1 369-2849 Tízes villamos - Különjárat (4.) Tatyu és a tízóraik Megkezdte működését Újpesten a „Madárfészek", Erdei Zsolt boksztanodája. Öröm ez az ökölvíváshoz vonzódó szülök és srácok számára egyaránt. Újpesten évtizedekkel a „Madárfészek'' előtt is volt utánpótláskorú boksz, méghozzá jó! Az MPSC, a Magyar Pamutipar Sportklub szakosztályában. A városrész „veszélyesebb" tizenévesei, akik többnyire a sűrűbb környékeken nőttek fel, oda jártak edzésre, hogy vigyék valamire az ökölvívásban. Vitték is! A sulim környéke - Bocskai utca-Dugo- nics utca-Szent Gellért (ma Berda József) utca - a két Zollnert (Pista, a „Dagadt", öccse, „Csirke”), Lőrincz Paját, de mindenki fölött „Tatyut", Tuhárszki Pistát adta a magyar bunyó tizenéves legjobbjai közé. Az MPSC-ben mindenki jó volt, de Paja és Tatyu kiemelkedett az akkori csapatból. Lőrincz Pali virgácsvékony, inas-csontos srác volt, hihetetlen ritmusérzékkel és technikával. Mindkét kezét leengedve vívta meneteit (mint hajdan Torma II., majd később Orbán) úgy, hogy megütni szinte nem lehetett. Folyamatosan eltáncolt, elhajolt az ellenfelek elől, miközben ő villámgyorsan és védhetetle- nül ütött. Sűrűn. A csúcs Tatyu volt. Magas, jó felépítésű, nehézsúlyban versenyzett, nagy ütőnek számított, és nagyon jó srácnak ismerte mindenki. A környék legjobb verekedője volt, de sose verekedett. Csak a ringben. Viszont megvédte a gyengébbet, akár egy odaszólással, ha valaki valamiért bántani akarta. Hatalmas ütése volt, de ő nem igazán bírta, ha eltalálják. Ezt úgy mondták akkor, hogy puha fejű volt. Ha megütötték, hamar kettős fedezékbe menekült. Amennyiben ellenfele eljutott idáig, azaz állva maradt Tatyuval szemben. Volt egy mumusa, egy kövérkés csepeli srác - talán Szabó volt a neve -, aki ellen legtöbbször kettős fedezékbe menekült Pista. Szabó ismerte a gyengéjét, és támadta rendesen. A Könyvesbe járt, a tanárok hétfőnként, a vasárnapi meccsek után sose feleltették. Egyszer fogadásból birkózószőnyegen át, egyetlen ütéssel eltörte egy bordásfal szakaszválasztó rúdját. Osztályában ő volt az „örökös hetes". Nem azért, hogy feltartóztassa az ellenséget, hanem hogy megdézsmáljon tízóraikat. Többet is. Egyszer emberére akadt. Szepi (Komlós Endre), osztályuk „fenegyereke" otthon kicsit preparált a tízóraiján: a két kenyér közé vastagon fogkrémet kent, és úgy tette a táskába. Jött a nagyszünet, következett Tatyu. Szepi táskáját is célba vette. Kivette és jó étvággyal meg is ette a két gusztusosán megkent és összeborított szeletet. Tíz perc telhetett el az órából, amikor Tatyu elkezdett „habzani": a fogkrém a gyomrából elindult „visszafelé". Pista felugrott, mint „őrült, ki letépte láncát", és megindult! De addigra Szepi már rohant ki, padsorokon, osztálytársakon átugrálva, az ajtón át a folyosóra. Tatyu utána, habzó szájjal. Sok sikert, „Madárfészek"! Újpestről indult két olimpiai bajnok is. Csík Tibor és Cedó Gyuri. Legyetek sikeresek ti is! RÉTI JÁNOS