Újpesti Napló, 2014 (8. évfolyam, 1-45. szám)

2014-01-30 / 4. szám

Múltidéző Öröklődő mesterség A faesztergályos társaságot a mostani tulajdo­nos édesapja. Hajdú Pál alapította közel hét évtizede, azóta töretlenül működik Újpesten. Ma a cég vezetője Hajdú László faesztergályos mester és fia, Hajdú Gábor, a termékek érté­kesítését és az adminisztratív munkákat pedig - családi vállalkozás lévén - a feleség és édes­anya, Hajdú Lászlóné látja el.- Nem sok iparos van Újpesten, amelyik ennyi ide­je működne, mint mi. Korábban már nagyapám is esztergálgatott, de vállalkozásként édesapám. Hajdú Pál indította el 1948-ban, ez pontosan tudható a fa­lunkon látható mesterleveléből. Később, a szakmun­kásiskola után én is letettem a mestervizsgát. Vál­lalkozásunk a kezdetek óta Újpesten működik, igaz, telephelyünk többször változott. A tapasztalat és a tudás generációról generációra öröklődik évtizedek óta - foglalja össze a kezdeteket Hajdú László. Ma már a fia, Gábor is végzett faesztergályos, bár időközben ez a képzésfajta teljesen megszűnt a szakiskolákban. A faesztergályos-termékskála teljes repertoárját megtalálhatjuk náluk: bútorlábak, fű­szertartók, függöny karnisok, virágtartók, fogasok, bútorgombok, koloniáloszlopok, borosállványok, mézcsorgatók, ruhagombok, ami esztergált, azt mindent készítenek. Hogy haladnak a korral, az ab­ból is látszik, hogy még Harry Potter varázspálcáját is megfaragják.- Ma már nagyon kevés faesztergályos van, ezért megtalálnak minket a legkülönbözőbb felkérések­kel. Ráadásul megbízhatónak tartanak bennünket, tudják, hogy pontosan, időre elvégezzük a munkát. Dolgoztunk megrendelésre rendszeresen nagykö­vetségeknek, évtizedek óta a filmgyárnak is, így pél­dául a Hídember című produkcióhoz is kérték a se­gítségünket - meséli a mester. Mint mondja, olyan munkát is elvégeztek, ame­lyet az országban senki más nem: hatalmas korintho- szi oszlopot rendeltek tőlük, amelyhez egy óriási esz­tergapadot kellett gyártaniuk, külön erre a célra. Vé­gül elkészült a gigantikus, mintegy 2,5 méter magas díszlet, amelyet csak három ember tudott megemel­ni. Egy alkalommal a Manchester Unitednek ajándé­koztak egy kupát, amelyet személyesen Alex Ferguson vett át. A kupa fatalpazatát Hajduékkal készíttették el. A mester azt mondja, forgalmukon érezhető az olcsó importáruk miatti kisebb visszaesés, de úgy látják, a jó mestermunkának mindig lesz keletje.- Az emberek sajnos nem mindig tesznek kü­lönbséget a kézi és a gépi munka között, pedig ár­ban versenyképesek vagyunk. Ennek ellenére nem vagyunk elkeseredve. Fel sem merült soha, hogy más munkát is végezhetnénk, mint a faesztergálás. Úgy gondoljuk, ez a munka attól igazán szép, hogy fával dolgozhatunk, amely egy csodálatos, termé­szet adta anyag - teszi hozzá Hajdú László. G. R. HAJDÚ ÉS FIA FAESZTERGÁLYOS KKT. IV., Károlyi István u. 32., Tel.: 06-1 369-2849 Tízes villamos - Különjárat (4.) Tatyu és a tízóraik Megkezdte működését Újpesten a „Madárfé­szek", Erdei Zsolt boksztanodája. Öröm ez az ökölvíváshoz vonzódó szülök és srácok számá­ra egyaránt. Újpesten évtizedekkel a „Madárfé­szek'' előtt is volt utánpótláskorú boksz, még­hozzá jó! Az MPSC, a Magyar Pamutipar Sport­klub szakosztályában. A városrész „veszélye­sebb" tizenévesei, akik többnyire a sűrűbb kör­nyékeken nőttek fel, oda jártak edzésre, hogy vi­gyék valamire az ökölvívásban. Vitték is! A sulim környéke - Bocskai utca-Dugo- nics utca-Szent Gellért (ma Berda József) utca - a két Zollnert (Pista, a „Dagadt", öccse, „Csirke”), Lőrincz Paját, de mindenki fölött „Tatyut", Tuhárszki Pistát adta a magyar bunyó ti­zenéves legjobbjai közé. Az MPSC-ben mindenki jó volt, de Paja és Tatyu kiemelkedett az akkori csapatból. Lőrincz Pali virgácsvékony, inas-csontos srác volt, hihetetlen rit­musérzékkel és technikával. Mindkét kezét leen­gedve vívta meneteit (mint hajdan Torma II., majd később Orbán) úgy, hogy megütni szinte nem le­hetett. Folyamatosan eltáncolt, elhajolt az ellenfe­lek elől, miközben ő villámgyorsan és védhetetle- nül ütött. Sűrűn. A csúcs Tatyu volt. Magas, jó felépítésű, nehéz­súlyban versenyzett, nagy ütőnek számított, és na­gyon jó srácnak ismerte mindenki. A környék leg­jobb verekedője volt, de sose verekedett. Csak a ringben. Viszont megvédte a gyengébbet, akár egy odaszólással, ha valaki valamiért bántani akarta. Hatalmas ütése volt, de ő nem igazán bírta, ha elta­lálják. Ezt úgy mondták akkor, hogy puha fejű volt. Ha megütötték, hamar kettős fedezékbe menekült. Amennyiben ellenfele eljutott idáig, azaz állva ma­radt Tatyuval szemben. Volt egy mumusa, egy kö­vérkés csepeli srác - talán Szabó volt a neve -, aki ellen legtöbbször kettős fedezékbe menekült Pista. Szabó ismerte a gyengéjét, és támadta rendesen. A Könyvesbe járt, a tanárok hétfőnként, a vasár­napi meccsek után sose feleltették. Egyszer fogadás­ból birkózószőnyegen át, egyetlen ütéssel eltörte egy bordásfal szakaszválasztó rúdját. Osztályában ő volt az „örökös hetes". Nem azért, hogy feltartóz­tassa az ellenséget, hanem hogy megdézsmáljon tí­zóraikat. Többet is. Egyszer emberére akadt. Szepi (Komlós Endre), osztályuk „fenegyereke" otthon ki­csit preparált a tízóraiján: a két kenyér közé vasta­gon fogkrémet kent, és úgy tette a táskába. Jött a nagyszünet, következett Tatyu. Szepi táskáját is cél­ba vette. Kivette és jó étvággyal meg is ette a két gusztusosán megkent és összeborított szeletet. Tíz perc telhetett el az órából, amikor Tatyu el­kezdett „habzani": a fogkrém a gyomrából elindult „visszafelé". Pista felugrott, mint „őrült, ki letépte láncát", és megindult! De addigra Szepi már rohant ki, padsorokon, osztálytársakon átugrálva, az ajtón át a folyosóra. Tatyu utána, habzó szájjal. Sok sikert, „Madárfészek"! Újpestről indult két olimpiai bajnok is. Csík Tibor és Cedó Gyuri. Legye­tek sikeresek ti is! RÉTI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom