Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-10-10 / 35. szám
Múltidéző facebook XXXVI. rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. Szálloda az Árpád út mentén Az Árpád út és az egykori Temető utca (majd Apponyi Albert, ma Mártírok útja) sarkán álló ház egyemeletesnek épült 1899-ben. Tulajdonosa, Zweig Adolf korának jól ismert vállalkozóját, Schreiber Gyula építőmestert bízta meg az építkezés lebonyolításával. (Schreiber Gyula nevéhez fűződik az újpesti városháza, a víztorony és például a Viola utcai iskola 1909-ben emelt épülete is.) Itt nyílt meg Újpest első szállodája Központi Szálloda néven 1899. október 21-én. A földszinten kávéház működött. Az 1910-es években már Balog Ármin hirdette itt az „Elite" Kávéház és Szálloda olcsó és tiszta szobáit. A sorozatunkba beemelt képeslap is ebből az időből származik. A második világháborút követő időkben az épületet több változtatás érte, szinte a felismerhetetlenségig átépítették. Az első emeletre további kettőt emeltek, lakásokat alakítva ki bennük. A földszinten Népbüfé, majd Gyorsbüfé, 1991-ben OTP-fiók nyílt, más cégek irodája is működött benne. Manapság visszaköszön a múlt, egy rövid ideig a korábban itt működő pénzintézet vendégeskedett, átépítésének idején. B. K. A rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek, képeslapok: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tungsram strand - Múltról jelen időben (4.) Indul a strand A mikor a 10-es befutott a végállomásra, amely inkább volt a Tungsram strand előtt, mint a Megyeri csárda előtt, akkor két kocsijából nem leszálltak, hanem valósággal lerajzottak az emberek, a „népek". Kéz a kézben vagy csak egymás mellett bandukolva, egyedüliként vagy párosával, gyerekekkel, nagy szatyorral, úszógumival, labdával vagy csak napozópléddel a hónuk alatt. És mindenkinek sietős lett, hogy minél előbb a pénztárhoz, az öltözőkhöz érjen. Legfeljebb azok lassultak le a villamossín melletti fűben, akiknél a srác lasztija elgurult leszállás közben, netán leszakadt az egyik szatyor füle, és a zsömlék elgurultak, vagy csak kiesett belőlük a rántott hús. Mert egyébként mindenki ment, áramlott, igyekezett fel azon az salakos, enyhe lejtőn, amely a nagy vaskaput és a pénztárakat választotta el egymástól. Ott aztán sorállás érkezési sorrendben a jobb oldali vagy a bal oldali pénztárnál, miközben a bérletesek középen, a Tungira jogosító igazolványocska felmutatásával csak húztak befelé. Na, idekívánkozik, a sorozatunkban már feltett kérdés, hogy miért és hogyan volt Tungsram a Tungsram-kérdésre való visszagondolás. Ha emlékezetem nem csal, bérletet csak izzósok és családtagjaik válthattak. Illetve azok, akik nem váltottak bérletet a szezon elején vagy közben, kérhettek úgynevezett izzós jegyet a gyári belépőjük felmutatásával. Az természetesen kedvezményes volt, azaz olcsóbb, mint a „civil" jegy. Aztán előre, még mindig „felfelé a lejtőn", lényegében a töltésre. Ott aztán kik balra, kik előre, de a többség balra. Ugyanis volt egy - nevezzük így - lenti öltözősor, és volt egy fenti, a versenymedence mellett, attól egy nagy füves résszel elválasztva, az út a töltésről logikusan oda vezetett. Ezt, mármint a fentit mindig többen vették igénybe. Annyira, hogy hétköznaponként az alsó öltözőt ki sem nyitották. (Nem emlékeztem meg az úttól jobbra eső nagy, füves labdázó-, focizórétről, amely istenigazából csak nagyjából volt belül a strand tulajdonképpeni telkén, mert úgy egyharmada „túllógott" a töltésen futó út szintjén. Idejártak a nagyobb gyerekekkel labdázni a szülők, de leginkább a strandon belül verbuválódott nagyobb csapatok mérkőztek a már-már nagypálya méretű füves részen. De ez a terület valójában nem volt szerves része a Tungi igazi életének. Kívül esett valahogy. Na, szóval, áramlás az öltözők felé az utat szegélyező nyárfák sorfala alatt! Attól kezdve már kísérte az érkezőket a Duna-víz levegője, a medencék klóros szaga és a zsivaj. Az a zsivaj, amit csak strandok tudnak „előállítani". Az öltözőépületeknél a férfiak és a nők-gyerekek elváltak, a nők a túlfelére, a férfiak az innenső felére mentek, ahol a hagyományos lehetőségek közül választhattak, belépőtől vagy bérlettől függően. Legolcsóbb volt a foga- sos, úgynevezett közös öltöző, azután jött a szekrényes, és a legdrágább a kabinsor volt. RÉTI JÁNOS l T V* ^ vT/im'Ort nírre VtZISPORT ______ b éri^F közős öltöző hasznúlatáru __ / - w« r - BélyMrf , 00119 Édesapám bérlete, 1959-ből
