Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)

2013-09-26 / 33. szám

Múltidéző xxxv.' rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. A Duna Cipőgyár kapuja Az archív fotó a hetvenes évek ele­jén készült, a Táncsics Mihály (ma: Károlyi István) utca 10.-ben, egy új teherbejárati kapu felszerelésekor. Előtte fából készült kapu zárta az autósbejáratot. A gyár a Wolfner és Tsa. Bőrgyár ré­sze volt. A polgári cipők gyártását a cég 1912-ben kezdte meg, majd 1914-ben már bakancsgyártást vég­zett, kifejezetten hadiüzemi tevé­kenységük részeként. Ekkor települt át a gyár a Károlyi utca páros oldalá­ra, a Duna Cipőgyár területére. 1927-ben nőtt a termelékenység, mert a faszöges cipők gyártásáról át­tértek a ragasztott talpú és a flexicipők gyártására is. A polgári cipők kategóri­ájában a harmincas évek végére napi kétezer párat gyártottak: sportcipő­ket, női, gyermek- és rámán varrott fér­ficipőket, de készült még: turista-, va­dász- és síbakancs is a gyárban. Emel­lett megmaradt az állami megrende­lésre gyártott egyenbakancsgyártás is (ezer pár/nap). A gyárat 1949. szeptember 30- án államosították, s önálló egység­ként Duna Cipőgyár néven üze­melt 1992. februári átszervezéséig. Az 1970-80-as években évi ötmil­lió pár körül gyártott a cég, a hábo­rú előtti választékhoz hasonló ter­mékeket, sőt az állami szerveknek gyártott egyen lábbeli készítése is megmaradt. Legújabb képünk illusztrál­ja, hogy az egykori gyár területére megannyi cég költözött. Itt talált alkalmas területre többek között egy falmászó klub is. B. K. Clash Kft 4 rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tungsram strand - Múltról jelen időben (2.) Titoknyitogató A közvélemény várakozásáról írtunk, de mie­lőtt belekezdenénk a Tungsram strand tör­ténetének tárgyalásába, illene megfejte­nünk a „titkot", mitől lett szinte legenda, ikon a bu­dapesti strandok között a Tungsram. Mert ha nem így lett volna, akkor az önkormányzat nem tenne meg mindent azért, hogy megszerezze. Nem vissza­szerezze, hanem megszerezze, mert a Tungi, ponto­sabban a telek, amelyre épült, mindig magántulaj­don volt. A strand az Izzó Rt.-é volt (a részvényese­ié), úgy, mint az Audion-épület vagy a kultúrház. Az önkormányzati vezetés szándéka viszont azért érthető és természetes, mert a telek a Duna-par- ton Újpest szerves része, és ha a tulajdonos nem használja rendeltetésszerűen, azaz nem akar kezde­ni vele semmit, akkor joggal várható el, hogy elad­ja, vagy adja oda a városnak, ahol földrajzilag elhe­lyezkedik. Ha Budapesten lehet jelképpé, ikonná vált stran­dokat megnevezni, akkor ez hárommal tehető meg „istenigazából": a Dagállyal, a Palatinusszal és a Tungival! A többi volt, ahogy voltak közértek, Röl­texek meg Aranypókok, hát strandok is. De ez a há­rom legenda lett az idők során. (A Gellért is majd­nem, meg a Széchenyi, de azoknak a törzsközön­sége tőlünk, a nagyközönségtől idegen volt egy ki­csit.) Jól csengő és jó hírű volt még a csillaghegyi meg a Pünkösdfürdő, de azoknál inkább a „hely szelleme", a nevük hatott vonzóan. Hogy a Tungsram mitől lett különleges, azt több tény együttese alakította. Különlegessé tette, hogy egy világhírű gyár - az Egyesült Izzó és Villamossá­gi Rt. - hozta létre (más gyárnak tudtommal nincs és nem is volt saját strandja soha) olyan kerület­ben, amely önálló város volt, természetes határok­kal, önállósággal, szellemiséggel, 1950-ig. Legyünk őszinték: az Izzó tulajdonképpen a munkásainak és családjaiknak csináltatta a stran­dot. Önálló Duna-parttal, kikötővel, csónakház­zal, vacsorázóterasszal, válogatott kajakosok- kal-kenusokkal és Csukor Laci bácsival, a felejt­hetetlen úszómesterrel, aki maga volt a Tungs­ram lelke. Ez már így elég lenne, hogy különleges vonzereje legyen egy strandnak, de ehhez még jött a Tungi- hangulat, a Tungi-légkör, ami kielemezhetetlen, nem is próbálkozom vele. Sajátos, családias hangu­lata, légköre az odajáróktól, a közönségétől, azaz tőlünk volt olyan, amilyen. Szinte mindenki ismert mindenkit. Valójában mi tettük Tungivá a Tungit. RÉTI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom