Újpesti Napló, 2013 (7. évfolyam, 1-45. szám)
2013-09-26 / 33. szám
Múltidéző xxxv.' rész Sorozatunkban egykori újpesti városképeket, utcarészleteket szembesítünk a mával. A Duna Cipőgyár kapuja Az archív fotó a hetvenes évek elején készült, a Táncsics Mihály (ma: Károlyi István) utca 10.-ben, egy új teherbejárati kapu felszerelésekor. Előtte fából készült kapu zárta az autósbejáratot. A gyár a Wolfner és Tsa. Bőrgyár része volt. A polgári cipők gyártását a cég 1912-ben kezdte meg, majd 1914-ben már bakancsgyártást végzett, kifejezetten hadiüzemi tevékenységük részeként. Ekkor települt át a gyár a Károlyi utca páros oldalára, a Duna Cipőgyár területére. 1927-ben nőtt a termelékenység, mert a faszöges cipők gyártásáról áttértek a ragasztott talpú és a flexicipők gyártására is. A polgári cipők kategóriájában a harmincas évek végére napi kétezer párat gyártottak: sportcipőket, női, gyermek- és rámán varrott férficipőket, de készült még: turista-, vadász- és síbakancs is a gyárban. Emellett megmaradt az állami megrendelésre gyártott egyenbakancsgyártás is (ezer pár/nap). A gyárat 1949. szeptember 30- án államosították, s önálló egységként Duna Cipőgyár néven üzemelt 1992. februári átszervezéséig. Az 1970-80-as években évi ötmillió pár körül gyártott a cég, a háború előtti választékhoz hasonló termékeket, sőt az állami szerveknek gyártott egyen lábbeli készítése is megmaradt. Legújabb képünk illusztrálja, hogy az egykori gyár területére megannyi cég költözött. Itt talált alkalmas területre többek között egy falmászó klub is. B. K. Clash Kft 4 rovat tanácsadó szakértői: Szöllősy Marianne és Krizsán Sándor helytörténész. Felvételek: Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény és Várai Mihály. Sorozatunkat kövesse a www.facebook.com/ujpest.kaposztasmegyer oldalon is! Tungsram strand - Múltról jelen időben (2.) Titoknyitogató A közvélemény várakozásáról írtunk, de mielőtt belekezdenénk a Tungsram strand történetének tárgyalásába, illene megfejtenünk a „titkot", mitől lett szinte legenda, ikon a budapesti strandok között a Tungsram. Mert ha nem így lett volna, akkor az önkormányzat nem tenne meg mindent azért, hogy megszerezze. Nem visszaszerezze, hanem megszerezze, mert a Tungi, pontosabban a telek, amelyre épült, mindig magántulajdon volt. A strand az Izzó Rt.-é volt (a részvényeseié), úgy, mint az Audion-épület vagy a kultúrház. Az önkormányzati vezetés szándéka viszont azért érthető és természetes, mert a telek a Duna-par- ton Újpest szerves része, és ha a tulajdonos nem használja rendeltetésszerűen, azaz nem akar kezdeni vele semmit, akkor joggal várható el, hogy eladja, vagy adja oda a városnak, ahol földrajzilag elhelyezkedik. Ha Budapesten lehet jelképpé, ikonná vált strandokat megnevezni, akkor ez hárommal tehető meg „istenigazából": a Dagállyal, a Palatinusszal és a Tungival! A többi volt, ahogy voltak közértek, Röltexek meg Aranypókok, hát strandok is. De ez a három legenda lett az idők során. (A Gellért is majdnem, meg a Széchenyi, de azoknak a törzsközönsége tőlünk, a nagyközönségtől idegen volt egy kicsit.) Jól csengő és jó hírű volt még a csillaghegyi meg a Pünkösdfürdő, de azoknál inkább a „hely szelleme", a nevük hatott vonzóan. Hogy a Tungsram mitől lett különleges, azt több tény együttese alakította. Különlegessé tette, hogy egy világhírű gyár - az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. - hozta létre (más gyárnak tudtommal nincs és nem is volt saját strandja soha) olyan kerületben, amely önálló város volt, természetes határokkal, önállósággal, szellemiséggel, 1950-ig. Legyünk őszinték: az Izzó tulajdonképpen a munkásainak és családjaiknak csináltatta a strandot. Önálló Duna-parttal, kikötővel, csónakházzal, vacsorázóterasszal, válogatott kajakosok- kal-kenusokkal és Csukor Laci bácsival, a felejthetetlen úszómesterrel, aki maga volt a Tungsram lelke. Ez már így elég lenne, hogy különleges vonzereje legyen egy strandnak, de ehhez még jött a Tungi- hangulat, a Tungi-légkör, ami kielemezhetetlen, nem is próbálkozom vele. Sajátos, családias hangulata, légköre az odajáróktól, a közönségétől, azaz tőlünk volt olyan, amilyen. Szinte mindenki ismert mindenkit. Valójában mi tettük Tungivá a Tungit. RÉTI JÁNOS
