Újpesti Napló, 2011 (5. évfolyam, 1-46. szám)
2011-06-17 / 23. szám
I Továbbra sincs nyugalom a terrorházban „Sósavasleöntés is be van ígérve A közelmúltban írtunk arról, hogy Újpest központjában, az egyik Lebstück Mária utcai házban, húsz család él szociális bérlakásban, egyikük azonban terrorizálja a közösséget, ezért a vagyonkezelő társaság felmondta a bérleti szerződésüket. Cikkünk megjelenése után levelet kaptunk, melyben az áll: folytatódnak az atrocitások. A lakoknak már régtől elegük van abból, hogy J.-ék terrorizálják őket. Az agresszív férfi és élete párja elég sajátosan értelmezi az együttélés szabályait. Csináljanak bármit, szólni nem lehet nekik, mert rettenetes haragra gerjednek, aztán lesz hadd el hadd! Egyik alkalommal, késsel fenyegette meg a bérlemény-ellenőrzést végző munkatársakat. Mindezeket mérlegelve, a vagyonkezelő felmondta a bérleti szerződést, ki-lakoltatás következett volna, azonban a döntést J. megtámadta, így bíróságra került az ügy. A szomszédok eredetileg tanúskodtak volna ellenük, ám a félelem nagy úr. Olyannyira nagy, hogy még mindig nem vállalják névvel a lakók a panaszokat. A minap levelet kapott szerkesztőségünk, melynek aláírása: Lebstück M. 40. lakói. Többek között ez áll a levélben: „J. másfél éve szabadult a börtönből, mert annyira megverte az egyik szomszédot, hogy annak a mai napig platina van a fejében... Egy másik szomszéd, akit szintén összevert, már pár éve elköltözött. Az élettársának most lesz a tárgyalása, mert egy mozgássérült szomszédunkat verte össze... Különben a fenyegetések a férfi részéről, a mai napig fennállnak. Sósavas leöntés is be van ígérve." Ennek tükrében érthető a félelem, csak hát tanúk nélkül nehéz a törvény erejével fellépni.- ÁDÁM TAMÁS Csóka János Pál, a kisebbségi önkormányzat elnöke SENKIT NEM LEHET TERRORIZÁLNI!- Kétségtelen, összeférhetetlen ez a Lebstück utcai család, és ez óriási gond - nyilatkozta lapunknak Csóka János Pál, a Cigány Települési Kisebbségi Önkormányzat elnöke. - Megpróbáltam nekik segíteni, de bevallom férfiasán, nem jártam eredménnyel. Többszö'r megfordultak az irodámban, barátsággal fogadtam őket, tanácsokat adtam nekik, nem tudtak élni a lehetőséggel. Állandóan arra hivatkoznak, hogy semmi nem igaz abból, amit a szomszédok mondanak. Azért is érint ez érzékenyen, mert a mi lakásunk ajtaja is egy nagy udvarra nyílt annak idején, és soha nem volt semmi gond, békességben éltünk egymás mellett. Ma mindenki idegbeteg, de az is biztos, hogy ez nem lehet ok a felmentésre, senkit nem lehet terrorizálni. ]ó lenne, ha egy lakáscserével megoldódna az ügy. A sufniban húzza meg magát a kemény fiú Utolsó esély kilakoltatás előtt Folytatjuk a tartósan nem fizető bérlők kilakoltatásával foglalkozó sorozatunkat. Munkatársunk a Berda József utcában járt az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. munkatársaival egy bérlemény bejáráson. Csikós Ernőné (képünkön) hét éve él családjával a Berda József utca 14-es szám alatti házban. Gyakori ezen az amúgy igen szép környéken a hasonló állapotú, lepusztult épület: közös udvar, málló vakolat, fürdőszoba sehol. Bár az önkormányzati bérlemény állapota lehangoló, mégis ragaszkodnak hozzá a lakók, mert nincs hova menniük. Pedig, ha lejár a szerződés, meghosszabbítása nem automatikus. Főleg, hogy egyéb gondok is akadnak. Az asszony keskeny konyhában alszik élettársával, egy keskeny díványon. Az egyetlen szobácskát a két kamasz lány foglalja el. A családhoz tartozik még egy fiatalember, aki az ajtóval szemben álló fából összetákolt, két négyzetméteres sufniban húzza meg magát.- Nagyon nehéz nekünk így élni, nézze meg, milyen kis helyen szorongunk - mondja felindultan Csikósné. - A fiam azért alszik a sufniban, mert egyszerűen nem fér el a lakásban. Talán még egy ágyat betehetnénk a szobába, csak hát ott a két lány alszik, és óhatatlanul is kitakarózhatnak. Ők is, mi is lavórban mosakszunk, úgyhogy be kell osztani a teret és az időt. Mert a cigányok nagyon szé- gyellősek. Tiszták a lányok, iskolába járnak, nem élném túl, ha elvennék őket. Körülbelül hatvanezer forint a lakbérhátralékunk, a villanyszámla kiegyenlítése is folyamatban van. Könyörgöm, ne hagyják, hogy kilakoltassanak bennünket, mi lesz akkor velünk?! Tény, hogy a fiú a sufniban lakik, ami eleve szabályellenes. Ezen hajlandó lenne változtatni a család. A lakbérhátralék is rendeződhet talán. Igaz, Csikósnénak és a fiának nincs jövedelme, ám az élettárs, rokkantnyugdíjasként, közel hetvenezer forintot kap kézhez havonta. Található még egy súlyos érv a kilakoltatás mellett: az évek folyamán több szomszéd nyilatkozott úgy, hogy a család ösz- szeférhetetlen. Állítólag a sufniban lakó fiatal férfi keseríti meg az ott élők életét. - ÁDÁM TAMÁS MINDEN KÖVET... Ahogy ígérte, Csikósné azonnal akcióba lépett, minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy maradhassanak a Berda József utcai házban. Információink szerint az asszony felkereste az Újpesti Cigány Kisebbségi Önkormányzatot, illetve a Családsegítő Szolgálatot, és a két szervezet közbenjárására valószínűleg sikerül elérnie, hogy a lejárt szerződésüket meghosszabbítsák.
