Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-08-02 / 29. szám

I n térj ú Elsők gyűjteménye Ejtőernyős ugrással kezdődött... Az újságcikk olykor egy másik témát szül. Éles Mátyás például azért kopo­gott be a szerkesztőségbe, hogy Erkel Tiborról szóló írásomat olvasva arra kérjen, segítsem, hogy találkozhasson a művésszel. Az Erkel-évfordulóra megjelent Himnusz fakszimile kiadását szeretné dedikáltatni a család egye­nes ági leszármazottjával. Majd kiderült, gyűjtő szenvedélye másban is megmutatkozik: minden érdekli, ami azzal a ténnyel kapcsolatos, hogy a magyarok valamit elsőként tettek, értek el. A következő találkozóra a Mun­kásotthon utcai lakásában került sor. N em a „magyarországi elsők" nevet adtam gyűjteményemnek, hiszen ezt a címet a népszerű TV-s Rózsa György már használja. Isten őrizzen egy esetleges vitától, sőt a kapcsolatot is felvettem műsorának készítőivel, hátha tudok ne­kik segíteni valamiben. Érdekelte a gyűjteményem pár évvel ezelőtt a Nők Lapját is, Vadas Zsuzsa cik­ket is irt édesanyámról, aki külön fejezetet kapott a gyűjteményemben - meséli a hivatásos katona­tisztként nyugdíjba vonult 69 éves úr. Fellapozzuk az első dossziét, amelynek kezdő lapján fiatal lány néz vissza rám: Tatár Margit, vő- röskeresztes egyenruhában. Egy másik képmásola­ton fehér kezeslábasban, pilótasapkában már töb­ben integetnek: dr. Lehoczky Béla m. kir. honvéd főorvos, Hídvégi Géza egészségügyi katona, Medveczky Gabriella és Tatár Margit vöröskeresz­tes nővérek. A kép 1937 június 12-én készült a si­keres ejtőernyős ugrás után a Mátyásföldi repülő­téren. A két vöröskeresztes nővér az ugrással ugyanis történelmet írt: ők az első magyar női ej­tőernyősök- Akik ápolónővérként egyben világrekorderek is voltak - fűzi hozzá Éles Mátyás. Anyám akkor már évek óta a Vöröskereszt segítője volt, ez vonzotta húgát. Ha nővért is. Medveczky Gabriellával jó ba­rátságban volt, közösen készültek az ugrásra. A Fokker VII., amelyből ugrottak, megbízható masina volt, az ugrás pedig szenzációt keltett. A lányok - anyám akkor 26 éves volt - persze nem a sajtó fi­gyelmére vágytak. Hanem a nálunk elsőként ülésező Nemzetközi Légi Mentésügyi Konferencia gondolat- menetét segítették, keresték a lehetőséget, miként le­hetne a repülést a mentés szolgálatába állítani. Ma amikor a súlyos karambolok sérültjeit már mentő- helikopter szállítja kórházba, a magyar ejtőernyős nővérek bebizonyították: közel tudnak kerülni akár árvízzel sújtott területhez, katasztrófa helyszínéhez. Akkor még a második világháborúra nem számítot­tak. Azt már a családi emlékezet sem tudja, mi lett volna, ha anyám további szolgál önkéntes nővér­ként. Nem sokkal az ejtőernyős célbaérés után A dossziék már kikészítve vártak. ugyanis férjhez ment apámhoz, dr. Éles Istvánhoz. Öcsém és húgom született, majd apámmal, aki ka­tonaorvosként elsősorban tisztiorvos volt de számta­lan szakterület szakvizsgáját is letette - vándor is­kolafogászati asszisztensséget vállalt. Anyám és hú­ga vöröskeresztes nővérekként mégsem merültek fe­ledésbe. Unokaöcsém, dr. Katona István, a Honvéd Kórház idegsebész főorvosa Ha testvér című könyve nénémnek - dr. vitéz zalahidai Katona Istvánnénak - és anyámnak egyaránt emléket állít. Medveczky Gabi néni közel tíz éve hunyt el, még megérte, hogy Svájcban, a Vöröskereszt megalapításának 7 00. év­fordulóját ünneplő szervezet kitüntesse. A családi album után a többi kerül sorra. Éles Mátyás úgy fogalmaz: ha valakinek családtagja va­lamiben első volt, óhatatlan, hogy más iránt is fi­gyelemmel legyen. Nyitott egy másik albumot, mi­közben maga sem gondolta sorozat lesz belőle.- Először csak újságcikkek keltették fel a figyel­memet, azokat kivágtam, majd igyekeztem telefo­non, levélben felkeresni a nevezetes személyt. Vá­laszként kedves levelek, dedikált fényképek, autog­ramok érkeztek „kedves Éles úr", vagy kedves Má­tyás megszólítással. Volt, hogy arról olvastam, vala­ki valahol a rajongókkal, szurkolókkal találkozik, hát én is odamentem. Volt arra példa, hogy gyűjte­ményem egyik alakja hangversenyen jött velem szemben. Amikor személyesen is találkozom az el­sőkkel, nagy élmény számomra. S ha valaki bekerül a gyűjteménybe, megőrzők róla később minden mást is. A sajtó figyelmét a sportolók mindenképpen felkeltik, így gyűjteményem zömét jelentik, de érde­kel minden foglalkozás és szakma elsője. Szomorú, de életünk része, ha valakiről egy nekrológ kapcsán derül ki számomra, hogy valamiben első volt. A dossziékat lapozgatva számtalan élmény, .em­lék idéződik fel, vendéglátóm sorolja: - Gaál Gyöngyi, aki játékvezetőként férfiak labdarúgó­meccsét vezette, a súlyemelő Takács-lányok, Aradszky László énekes, az első aranylemezes, ame­lyet az Isten véled véled édes Piroskám című slágeré­vel érdemelte ki. Kevésbé ismert név Gera Annáé, aki kozmetikus és sminkes Európa-bajnok lett. - A világ­első géprabló magyarok az ötvenes évekből, már- már elhalványuló történetként, Németh Miklós olimpiai bajnok, aki az első dobással, elsőre világcsú­csot elérve lett aranyérmes, Bohor Bea, aki nőként elsőként vágott neki a Dakarnak, Halassy Olivér, a vi­lág első vízilabdázója, aki fél lábbal lett olimpiai baj­nok, Bezzeg Nándor az első magyar a dart világbaj­nokság résztvevői között, Ugyan Anita hegymászó, a Himalája meghódítója, Farkas Bertalan űrhajós, és helyet kapott az első magyar férfi ejtőernyős: Boksay Antal, aki 1918-ban, húsz évvel a vöröske­resztes nővérek előtt már híres lett. Kedvenc feje­zet a gyűjteményben Csák Ibolya magasugró, aki a sorozatos találkozások során megtisztelt barátsá­gával. A gyűjtemény őrzi Kertész Imre Nobel-díjas író autogramját, Bontovics Tímea hőstettét, aki a Marathon- Athén-Spárta 326 kilométeres távot megtette, üdvöző sorokat írt Császár Gyuláné, a Malév nyugdíjba vonuló utaskísérője, aki 18 millió kilométert tett meg a levegőben. Puskás Öcsi több oldalnyi fejezet, még az ásványvízreklám is bekerült az archív anyagok mellé. Az Aranycsapat külön szíve csücske, külön gyűjtőbe került min­den ereklye.- A dossziék emlékeket, eseményeket jelentenek a lapozónak. Mit jelent, hobbit, szabadidő eltöl­tést, agytornát Éles Mátyásnak?- Mind a hármat. Szabadidőm van, barátaim és családtagjaim is segítenek. Jómagam csak a tele­font és a levélpapírt használom egy-egy kutatás­ban. A fiamra is támaszkodom, aki az internetet hívja már segítségül. Tudnak hobbimról az egykori kollégák, a.barátok, rájuk is számítok. Bár a felesé­gem néha megkérdezi, mi lesz majd egyszer a gyűj­teménnyel, de erre nem szívesen gondolok. A gyara­pítása engem elszórakozat, és talán az unokák fel­nőtt korukban csodálkoznak rá a méltán híres ma­gyarokra.- És a nagypapa gyűjteményére.- BANGHA KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom