Újpesti Napló, 2010 (4. évfolyam, 1-48. szám)

2010-03-01 / 8. szám

Senki sem távozhatott üres kézzel a jégcsarnokból Különleges műkorcsolya* verseny Újpesten Különleges eseménynek adott otthont az UTE jégcsar- noka. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség bemuta­tót és műkorcsolya versenyt rendezett, amelynek csep­pet sem titkolt célja volt, hogy kerületünkben is szeret­nék megteremteni a fogyatékkal élő gyermekek számá­ra a sportolási lehetőséget, mert bizony a tapasztala­tok szerint Újpest egyelőre fehér foltnak számít. A rendezvényt és a számtalan ügyesebbnél ügyesebb kor- csolyást látva leszögezhet­jük, felemelő és igen felelősség teljes dolog a fogyatékos gyerekekkel foglalkozni. Az UTE jégcsarnokába könnyen jutottak be a sportolók, hi­szen amikor a szervezők megkeres­ték a csarnok vezetőjét, a sokszoros válogatott hokilegenda azonnal rá­bólintott a kérésre.- Nem hezitáltam, mindössze annyit kértem, hogy egyeztessünk időpontot, hogy ne ütközzön a gye­rekek versenye a mieink edzésével - jelentette ki Ancsin János. - Úgy gon­dolom, kutya kötelességünk volt a se­gítségnyújtás, öröm volt nézni a gye­rekeket, a botladozóktól egészen a profikig. Ha csak rajtam múlna, más­kor is szívesen látnánk a gyerkőcöket. A megnyitón, mert ilyen is volt, az UTE igazgatója üdvözölte a résztve­vőket. Őze István szintén segítségé­ről biztosította, kijelentette, mindig kedves vendégnek tekinti őket az új­pesti sporttelepen. Miközben a versenyzők készülőd­tek, a jégen parádés bemutatót lát­hatott a nagyérdemű közönség. Ugyan nem voltak sokan, a lelátót sem szedték szét, de akik kilátogat­tak a csarnokba, nem csalódtak. A megnyitót követően a „Jeges vegyes Novisz csoport" formációs gyakorla­tot mutatott be, a szinkron korcso­lyázás minden trükkjével fűszerezték a programjukat. Szépen lassan aztán sorra kerül­tek a főszereplők is, a gyerekek. Kezdték a legapróbbak, akik már akkor tapsra késztették a közönsé­get, ha nem pottyantak a fenekükre a csúszós jégen. Persze, akadtak ügyesebbek is, akik már műkorcso­lyázásra is hasonlító gyakorlatot mutattak be.- Rengeteg türelem és még több munka szükségeltetik ahhoz, hogy egy-egy gyereket a jégre küldhes- sünk - mondta Vass Mária, az egyik szervező. - Most, a kezdők ügyességi versenye tart, de néhány perc múlva jönnek a nagyobbak, az ügyesebbek, akik már nemzetközi versenyeken is bizonyították tudá­sukat. A szervező nem túlzott, mert való­ban láthattunk olyan gyakorlatot a profibbaktól, hogy a néző csak dör­zsölte a szemét, majd nem maradt más választása, vérvörösre tapsolta a kezét. A jégen közben egy olimpiai bajnok parádézott, Árok Csaba káp­ráztatta el a nem létező pontozókat és az egyre gyarapodó nézőket. Csa­ba Idaho-ban, a tavalyi speciális olim­pián állhatott fel a dobogó legmaga­sabb fokára, és a kűrjét látva ezen senki sem csodálkozott.- Sokat kell gyakorolni, aztán már könnyen megy a dolog - mondta az olimpiai bajnok. - Én nagyon szere­tek edzeni, sokszor már túl sokat is tréningeznék. De akkor jön az edző és leparancsol a jégről.- Nem izgulsz, ha versenyezni kell?- Inkább megnyugszom, ha rálé­pek a jégre - válaszolt. - Olyan so­kat gyakorolok, hogy nincs mitől tartanom. A versenyt és a pazar köröket a palánkon kívülről szurkolta végig dr. Jády György, az MSOSZ országos igazgatója. Nem titkolta, nagyon büszke a „gyerekeire", de mégis egy köszönettel kezdte a beszélgetést.- Köszönettel tartozunk az UTE- nak, Őze úrnak és Ancsin Jánosnak, hiszen, ahogyan mondani szokták, nélkülük ez nem jöhetett volna lét­re. Nekik nem kellett elmondani, hogy milyen nagy szüksége van az értelmileg sérült gyermekeknek és felnőtteknek arra, hogy ők is lehető­séget kapjanak a sportolásra - kezd­te Jády György.- Hány sportág tartozik a szövet­ségük felügyelete alá?-21 sportágban 4100 igazolt sportolónk van. Büszkék vagyunk ar­ra, hogy a mienk az egyik legna­gyobb tagot számláló szövetség Ma­gyarországon.- A versenyszabályok is speciálisak?-Valamennyi sportágban a nem­zetközi szabályok a mérvadóak, amelyeket természetesen annyira alakítottak át, amennyire azt a Spe­ciális Olimpiai Szövetség jónak látta, amelyek alapján a versenyzők egyen­lő feltételekkel vehetik fel a küzdel­met egymás ellen.- Melyik a legnépszerűbb sport?- Maradjunk előbb a téli sportágak­nál. A műkorcsolyát semmi sem előz­heti meg. Szerencsére olyan műhelye­ink is vannak, mint a kaposvári, ahol már nagy élet folyik, nem véletlen, hogy Árok Csabi is onnan lett olimpi­ai bajnok. Persze, nekünk nem csak a versenyzők, a válogatott sportolók számítanak, hanem az a legfontosabb, hogy értelmi fogyatékos honfitársaink egészségesen éljenek, sportolhassa­nak. Persze az eredményeknek nagyon örülünk, de még egyszer hangsúlyo­zom, a sportolási lehetőség a lényeg. Mire végett ért a beszélgetésünk, a verseny is befejeződött. Amint azt Kelemen Zsuzsa szakágvezetőtől megtudtuk, senki sem távozott az UTE jégcsarnokából üres kézzel. Va­lamennyi induló apró ajándékot ka­pott, hogy emlékezzenek a szép és nagyon értékes délelőttre.- GERGELY GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom