Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)
2009-08-14 / 15. szám
Városnapi tárlat Szőnyi-művek Rómából Zebegényi Szőnyiként vált ismertté és elismertté Szőnyi István festőművész, grafikus, aki Újpesten születetett 1894-ben. A Deák utca 23. számú házfalán márványtábla őrzi a Kossuth-díjas főiskolai tanár emlékét. Tizenöt évvel ezelőtt, születésének századik évfordulója alkalmából Újpest is bekapcsolódott a megemlékezések, tárlatok sorába. Az Újpest Galériában a Zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum az önkormányzatfelkérésére tárlaton korábban nem szereplő grafikák, vázlatok anyagának összeállítására, és a kiállítás megrendezésére vállalkozott a városnapok idején. Tizenöt év elteltével Szőnyi István ismét Újpest várossá nyilvánításának évfordulóján tér vissza az Újpest Galériába. Augusztus 28-án, pénteken, 78 órakor Feledy Balázs művészeti író nyitja meg azt a kiállítást, amely Szőnyi Zsuzsa, a művész leánya, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztője és az olasz-magyar kultúrkapcsolatok ápolója a tulajdonában lévő és korábban Rómában őrzött festményeit tárja a látogató elé. A kiállítás arra is lehetőséget nyújt, hogy megismerjük Szőnyi Istvánt, a mestert. A Szőnyi- tanítványok: Bálványos Huba, Kiss János grafikusművészek, Breznay József, Doór Ferenc, Juhász Erika, Károlyi Ernő, Kórusz József, M. Szűcs Ilona és Ridovics László festőművészek, már saját műveik által idézik meg egykori tanárukat. - B. K. STÍLUS- ÉS ISKOLATEREMTŐ MESTER Itt Újpesten, a Deák Ferenc utcában a mai napig áll az a tisztes polgári ház, ahol 1894. január 17-én meglátta a világot az az ember, aki később a magyar képzőművészet egyik meghatározó, stílust-, és iskolátteremtő mestere lett. Édesapja munkája miatt a család viszonylag sűrű időközökben volt kénytelen lakhelyet változtatni. Ennek okán egészen kicsi korában elkerült szülőhelyéről Szőnyi István, és élete folyamán nem is tért vissza Újpestre. Középiskolai tanulmányai befejezése után először Eerenczy Károly, majd Réti István tanítványaként folytatta képzőművészeti tanulmányait. Két mesterének köszönhetően ő is több éven keresztül megfordult Nagybányán. Mint tudjuk, e hely a XX. század elején a magyar képzőművészet nagy olvasztótégelye volt. Főiskolai tanulmányait az 1919-es forrongó politikai események kulturális programjában való részvétele miatt kénytelen volt megszakítani. Töretlen szorgalma, külföldön tett hosszabb- rövidebb tanulmányutak, valamint a Kecskeméti Művésztelepen végzett grafikai stúdiumok eredményeként az 1920-as évek legelején megvalósíthatta élete első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Nem csak szakmai téren keltett komoly feltűnést munkáival, de számos kortársa vált követőjévé (Korb Erzsébet, Aba Novák Vilmos, Patkó Károly stb.) Alkotói stílusa, szellemisége, a nagybányai iskolában tanultak beérettsége, a fénnyel telített plain-air festészettel átitatott egyéni látásmódja az, amivel akaratán kívül vonzotta a fiatalokat. Életének és művészi kiteljesülésének lett meghatározó mérföldköve házasságkötése, majd ennek révén Dunakanyar egyik legszebb helyér Zebegényben való letelepülése, t csendes vidéki világban élő emberei szemlélete, közelsége, a táj változa tos, utolérhetetlen szépsége, ké gyermekének megszületése, mind mind meghatározó tényezői lettel további életének és munkásságánál Míg a főiskolai éveket és az azt köve tő időszakot expresszív látás- és meg jelenésmód jellemezi, a zebegényi le telepedés után munkáin a fénnyel át itatott lírai szemlélet veszi át a fősze repet. Egész munkásságának mégha tározó jelentős darabjai születnek ek kor, pl. Zebegényi temetés, Fürdé: után, Danaidák, Átkelés a Dunán, Be havazott falu, Szürke a Duna, Eser nyők, Kerti pad stb. A Képzőművészeti Főiskola tanáraként 1937-től majdnem haláláig okította az ifjú nemzedékek sorát. Bát művészetének legjelentősebb részéi a táblaképek és a sokszorosított grafika jelentik, mégis közel két évtizedig a murális tanszéket vezette. Ebben a műfajban két jelentős munka kötődik nevéhez: Győr, az új-nádor- városi templom freskói (1940-es évek), valamint a csepeli posta secco falképe (1955-56.) Ami munkássága illeti, „hamar" megtalálta saját stílusát, mentes maradt mesterei látásmódjától, képes volt tovább éltetni a nagybányai iskola szellemiségét (posztnagybányai festőstílus). Észrevéve és kibontva az igazi képességeket „jó irányba" tudta terelni növendékeit, sok más mestertől eltérően tanítványai nem váltak epigo- nokká. Számos elismerés és kitüntetés tulajdonosaként újonnan épült műtermét még igazán be sem lakva, következő kiállítására készülve - váratlanul hunyt el 1960. augusztus 30-án. . - GELLÉRI ISTVÁN I Szőnyi Zsuzsa 2002-ben ■ hazahozta Rómából 9 édesapja összes festmé- I nyit. A képekkel együtt 5 is hazatért HAZATÉRTEK A FESTMÉNYEK Apám hétgyermekes családból született Újpesten, ahol 1994-ben ebben a Galériában emlékeztek meg születésének századik évfordulójáról. Most újra itt találkozhat vele szülővárosának művészbarát közönsége és mindazok, akik a festészet iránt érdeklődnek. Az itt szereplő Szőnyi-művek ugyanis csak nálunk, Rómában, a Triznya-Szőnyi házaspár lakásában voltak láthatóak. Hogyan kerültek oda? Kalandos úton, mint mi, az akkor fiatal pár is 1949-ben. A kockázatot vállalva nekivágtunk az ismeretlen világnak, azzal a tudattal, hogy talán soha nem térhetünk vissza hazánkba. Hatvan éven át a levelek, a mindennapi életről szóló beszámolók tartották bennünk és szüléinkben a lelket, de a legnagyobb ajándék az volt, amikor sikerült elintézni, hogy tíz Szőnyi-kép kijusson Rómába az otthonunkba. Most ezek a festmények tértek vissza Rómából, hogy visszakerüljenek minden magyar ember szellemi tulajdonába. - SZŐNYI ZSUZSA
