Újpesti Napló, 2009 (3. évfolyam, 1-30. szám)

2009-08-14 / 15. szám

Eltéphetetlenül Sebők Sándor fóti plébánost Újpesten jól ismerik, kilenc éven át volt káplán az Egek királynéja főplébánia templomban. Néhány héttel ezelőtt pappá szentelésének 40. évfordulja alkalmából ün­nep szentmise helyszíne volt a fóti Szeplőtelen Fogantatás Temp­lom. A Károlyi István gróf által építtetett templom lelkészei az újpesti „nagytemplom" felépítéséig az újpestiek hitéletét is szolgálták. A fóti Károlyi-birtok és a városalapító eltéphetetlen szálakkal varrta a két városrész történelmét. Erről is beszélget­tünk Sebők Sándor atyával az Ybl Miklós-tervezte templom szomszédságában, a plébánia hivatalban.- Milyen egyházi kapcsolat fűzte össze a régmúltban Újpestet Fóttal?- Igen szoros. Újpest őslakói katoli­kusok voltak, és még a városrész alapítá­sa előtt egy korábbi kápolna helyére na­gyobb templomot építettek, amely a pesti határ melletti temető közepén állt. Újpest katolikus lakóit 1845-ig a duna­keszi plébánia fiókegyházaként tartották számon. Ebben az évben Fót egyházköz­ség önálló lelkészség lett, és az újpesti fiókegyházat a fóti anyaegyházhoz csa­tolták. Nyilván ebben szerepet játszott az is, hogy gróf Károlyi István és család­ja lakóhelye és birtokának központja egyaránt Fót volt. 1868-ban gróf Károlyi István a templom és papiak építésére Új­pesten telket adományozott a mai város­rész központjában, a piac közepén. Az akkori fóti plébános, Somhegyi József kérte a váci püspököt, engedélyezze, hogy Újpesten önálló lelkész és káplán szolgáljon. A káplán ellátásához a fóti plébános saját jövedelméből is adott, Károlyi gróf és a váci püspök is jelentős pénzösszeget ajánlottak fel e célra. 1870-ben vált le az újpesti egyházköz­ség a fóti plébániáról, Illek Vince pedig plébánosi jogokkal bíró káplán lett.- Van-e most kapcsolat a két város kö­zött?-A hagyomány ma is érezhető. Bár mindkét plébánia elsősorban a saját hí­veivel tart kapcsolatot, jó érzéssel talál­kozom én is régi, Újpestről jött ismerő­sökkel, akár szentmiséről, akár ünnep­ségről, vagy olyan civil szervezetek meg­mozdulásairól islegyen szó, akik a maguk örömére, vagy éppen Károlyi István em­lékét őrizve látogatnak el hozzánk, Fótra. Újpesti helytörténészek közül Kadleco- vits Gézával, SzöllSsy Mariannával, az építőmérnök Iványi Jánossal és felesé­gével sokszor találkozom, remek embe­rek! Hazajárnak ide az Újpesti Városvédő Egyesület tagjaids, és sokat tesznek gróf Károlyi István emlékének megőrzéséért, életben tartásáért és az építészeti kin­csek megismerésért. Kilenc éven át szol­gáltam Újpesten, amelyet már huszon­három év követett itt Foton. Életem meghatározó, olykor küzdelmes, máskor felemelő szakaszai kötnek a két város­hoz. Az jubileumomat köszöntő szentmi­sén újpestieket is üdvözölhettem, temp­lomunkban újpesti barátaim is énekel­tek, például SillyeJenő egyházzenész is.- Negyven éve szentelték Önt pappá. Családi elvárás, vagy más motiválta a döntést?- A döntés bennem született meg. Jó­val később tudtam meg: édesanyám is azt szerette volna, ha felnővén pap len­nék. Tíz évvel később érkeztem a bátyám után, nagyon sok szeretetet kaptam. Emlékszem, 4-5 éves koromban már pap akartam lenni. Racionális érvek ebben a döntésben nincsenek, ez olyan, mint a szerelem, jön, nem lehet irányítani. El­kényeztetett voltam abban az értelem­ben, hogy nagyon jó hitoktatóim, lelki atyáim, tanáraim voltak kisiskolásként és később is. Annyi mindent kaptam a Jóistentől, hogy vissza kell adnom abból másoknak. Nagyon szerettem és ma is szeretek emberekkel, kiváltképpen gyermekek oktatásával foglalkozni. A középiskolától egyenes volt már az út a szolgálat felé. A középiskolát Rákoske­resztúron kezdtem. Édesapán beteg volt, azt szerette volna, ha a közelében mara­dok. A második évet Pesten, már a pia­ristáknál folytattam, sajnos, apám már nem volt akkor velünk. 1964-ben érett­ségiztem, akkor a váci egyházmegye Szegedre küldött. 1969-ben szenteltek pappá.- Merrefelé szolgált?- Sokfelé vezetett az utam. Verőcén, majd Csongrádban folytattam. Ezek az évek nem kedveztek az egyháznak, és a megpróbáltatásból személy szerint ne­kem is jutott. Az ifjúság körében végzett szolgálatom az akkori, az egyházat ép­pen csak megtűrő rendszernek nem tet­szett, így a püspökre gyakoroltak nyo­mást, hogy helyezzen tovább. Lajos- mizse következett. Köztudott, hogy a já­szok nagyon vallásosak, 470 hittanosunk volt, négy falusi, öt tanyasi iskolában ta­nítottam, 120 esküvőn adtam össze pá­rokat. Bekerültem a Magyar Ifjúságba is, a cikk arra kereste a választ, miért hal­doklik a KISZ-élet, miközben a paphoz sokan járnak... Afféle „lázadókként" színdarabokat is betanultunk. 1976-ban Abony lett a következő állomás és Zagyvarékas. Innen érkeztem meg Új­pestre. 1977-ben, ahol a plébániai mun­ka mellett be tudtam kapcsolódni a Regnum Marianum közösség életébe és ide tudtam kapcsolni az Újpesten kialakí­tott kiscsoportokat. Nagy segítségemre volt a nemrégiben elhunyt Gönczöl János barátom, aki legbensőbb munkatársam, segítőm lett. Plébánosom, Bardócz Ernő 1986-ban hirtelen elhunyt. Fél évig én vezettem a plébániát, eközben Bánk ér­sek úr háromszor próbált kinevezni új­pesti plébánossá. Nem járt eredmény­nyel, mert az Állami Egyházügyi Hivatal nem járult hozzá. így lettem fóti káplán, vagyis segédlelkész egy igen tiszteletre méltó idős plébános, Schaub Zoltán dr. mellett, aki újpesti születésű volt, és már ismertük egymást. Később Ad honorem Újpest 1840-1990 emlékéremben része­sült, majd Fót díszpolgára lett. A katoli­kus Közösségi Ház, a volt Legényegylet falán márványtábla is hirdeti kiválóságát.- Fájó szívvel búcsúzott Újpesttől, ne­tán haraggal?- Sajnáltam, hogy nem én lettem a plébános, de harag nem volt bennem. Újpest külön világ volt már akkor is, talán ezért is értettük meg ilyen jól egymást. Akkoriban szanálták Újpestet, ismertem nagyon sok embert. Például, az öreg asztalost (Varga Péter bácsit), aki a te­metőnél - ahogyan a papírlapra írta: Is­tennek tetsző fakeresztet árult. Mint megmagyarázta, akkor nem káromko­dott, amikor azokat faragta. Emlékszem azokra a családokra, akik nem akartak máshová költözni, amikor a házukat le­bontották. Egy idős asszony már a félig lebontott házban élt, a lánya látta el en­nivalóval. Nem költözött ki. Utóbb ön­gyilkos lett, én temettem el. Ezekről a megpróbáltatásokról dr. Gyökössy Endre református lelkész úr tanulmányt is írt. Jártam nyomorban élő munkásoknál, lá­togattam a betegeket, vigasztalást nyúj­tottam. A nagyszerű emberek közé tarto­zott Gondos Józsi bácsi, a sekrestyés is, aki 65 évig szolgált az újpesti nagytemp­lomban. Amit a régi Újpestről tudni lehe­tett és illett, azt ő tudta! Szép, de nagyon nehéz idők voltak, 1985-ben leütöttek a plébánia előtt, jól össze is rugdostak. A rendőrség első kérdése mégsem a táma­dók kilétét firtatta, hanem hogy kik a ta­nítványaim.- Fót ezek szerint gyökeres változást hozott...- Hálás is vagyok ezért. A rendszer- változás idején más alapokról indulhat­tunk, mi is. Húsz évig „tataroztam" a templomot, egyházközösséget kellett építeni. Szerencsére, ahol van közösség, ott lehet fizikai és lelki értelemben is építkezni. Közösségi házat, hitoktatást teremtettünk a fiataloknak. 1991-ben javasoltam, hogy létesítsünk ökumeni­kus iskolát, majd 1994-ben létrejött és azóta már négy csoporttal működik a ka­tolikus óvoda, az evangélikus testvérek­kel létrehoztuk az Oltalom Idősek ottho­nát. Örömmel tölt el, hogy a nevelés és az oktatás, ami szívügyem, megvalósult.-A Szeplőtelen Fogantatás Templom az ország egyik legszebb szakrális épüle­te, az újpestieknek és a fótiaknak több is ennél: a Károlyi-család nyughelye.- Hiszek abban, hogy az egyháznak van kultúrateremtő ereje. Jöttek már lá­togatók Londonból, a bécsi építészeti egyetemről. A külső tatarozást követően - amelyhez a hazai és a külföldi adomá­nyok több éven át segítettek - folytatjuk a munkát. Sajnos, nem mindig esünk a támogatandók körébe a pályázatok elbí­rálásánál, így saját erőnkre, kapcsolata­inkra továbbra is szükség van. A temp­lom belső falának szekkói megóvására az idegenforgalomból, a vallásos turizmus­ból is számítunk bevételre. Rendszere­sen szervezünk koncerteket, melyek be­vételéből a templom belsejét szeretnénk megóvni. Legközelebb augusztus 19-én este 7 órakor lesz erre módunk: Andrássy Frigyes és operaénekes barátai adnak hangversenyt a plébánia udvará­ba: operarészleteket, operett-betéteket, dalokat adnak elő. Szeretettel várjuk az újpestieket is. - BANGHA KATALIN t $ é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom