Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-07-11 / 13. szám
1 rer/? r?? Tisztelt Szerkesztőség! Mindig örömmel szoktam olvasni az Újpesti Napló cikkeit. Néha azonban el is szomorít. Most is ez történt velem. A Be kell mutatni, ami „értékgyanús"! írásuk miatt többször is a fejemhez kaptam. Egy cikk, amely Újpest talán legnagyobb festőjéről, Pállya Celesztinről is szól, megérdemelné, hogy jól írják a festő nevét. Ne csak egy l-vel. Ezután szó van még az írásban arról is, hogy „a Lebegés című szobrot, amely a Munkásotthon és Görgey utcák sarkán áll, megrongálták". Hát itt azután a közölt tényen túl más baj is van. 1. A szobor címe Táncoló lányok volt. (lásd Szobrok és emléktáblák Újpesten c., Kadlecovits Géza által összeállított kiadványt.) 2. A szobor a Nyár utca és István út sarkán állt. 3. A Munkásotthon és a Görgey utcák Újpesten sehol nem keresztezik egymást. így közös sarkuk sem lehet. És végül a legborzalmasabb, ami gondolom azóta történhetett és, ami miatt múlt időben írok a szobor-együttesről, nemcsak megrongálták a kompozíciót, hanem mindkét lányalakot ellopták. Nem tudom, ki lehet a legfelsőbb körökben az, aki ennyire védi mind a szoborlopások tetteseit, mind azokat, akik hajlandóak kiló áron megvásárolni a beszállított, több százszoros értékű, talán pótolhatatlan alkotásokat. De lehet az akár csak vezeték-huzal, amelynek eltűnése életekbe kerülhet. Tisztelettel: Jozefka Antal Régi újpesti kisvendéglők ...avagy: nagy emberek a kis kocsmákba Zala György emlékév----------^--------------------------------------------------------------------------------------------------------r---------ugusztus ban tizenöt éve lesz annak, hogy Újpest Önkormányzata pótolta a ko- ^ rábban közadakozásból épült, ám a hetvenes évek közepén az István út átépítése során helyre nem állítható módon elbontott I. világháborús emlékművet. Az ökomenikus szertartással felavatott Tanoda téri új I. világháborús hősi emlékmű, amely téglafalba rejti a 223 újpesti áldozat nevét, nemcsak az elhunytak hozzátartozóinak jelentett megnyugvást tizennyolc évvel az eredeti emlékmű elbontása után, hanem felállításával - a Budapest Galéria jóvoltából - egy, addig köztéren nem szerepló', Zala György szobrászművész által készített bronz piétával, az emlékműszobrászat vitathatatlanul értékes kompozíciójával gazdagodott Újpest. Zala Györgyró'l sok szó esik ebben az évben, lévén, hogy születésének 150-ik évfordulójára emlékeznek sokhelyütt. Az alsólendvai születésű, eredetileg Mayer Györgyként napvilágot látó művész a századforduló hivatalos művészetének jelentó's képviselőjeként a magyar emlékműszobrászat első nagy generációjához tartozott. Huszonöt éves korában nevének magyarosítása mellett döntött, vezetéknevének „szülőmegyéje" megnevezését választotta és országos hírnévre már Zala néven jutott. Munkásságát számos kitüntetés, díj, aranyérem fémjelzi. A Millenniumi emlékmű - hat másik szobrász együttes műveként a budapesti Hősök terén, az Aradi vértanúk szobra, az Erzsébet királyné portré jól ismertté tették. Az emlékévben számos előadáson, ankéton emlékeznek munkásságára, Zalaegerszegen, a megyeháza előtt szobrot kap ősszel maga Zala György is. Harminc szobrának őrzője a Magyar Nemzeti Galéria, amely az évforduló apropóján vándorkiállítást indított útjára. Zala György szobraiból Keszthelyen, a Balaton Múzeumban június utolsó napjaiban nyílt az kiállítás, amely augusztus 10-ig tekinthető meg, majd továbbindul Lendvára, Zalaegerszegre, Pécsre, Aradra. Ajánljuk a Balaton- környékén nyaraló újpestiek figyelmébe is. - B. OLVASÓINK ÍRJÁK 1 E lődeink sokat tettek Újpest városiasodásáért, a napi munka után pedig vendéglőkben, kiskorcsmákban, borozókban pihenték ki a fáradalmaikat, vitatták meg a helyi eseményeket, no meg a világ dolgait. Bár a teljesség igénye nélkül, de szeretnénk felidézni a sokak számára ma sem halványuló régi helyek varázsos, avagy kevéssé romantikus, ám múlhatatlan emlékét. A háztulajdonosok, az iparosok, a kereskedők, a polgárok és a munkások hétvégén ünnepi ruhát öltöttek, ugyanis sikknek számított akkoriban megjelenni a helyi kávéházakban, időnként beülni a kisvendéglőkbe, A fiatalok pedig bálokban hódoltak a táncos kedvüknek. Az úri népek sem vetették meg e helyeket: Csekonics báró például rendre a „KÖR" kávéház-» ban - nagy kártyacsaták közepette - fejezte be a városi színház dívájával való mulatozásait, széles lejmoló serege kíséretében. A városi előkelőségek is a külön termekben, borozgatás közben döntöttek el igen fontos ügyeket. Újpest egykor igen fontos kirándulóhely is volt, hajóval, fiákerrel jól megközelíthető, különösen a szüreti bálok idején látogatták sokan. Az iparosodás „vámszedői" itt nyitottak vendéglőket, borozókat, kiskorcsmákat, de még becsületsüllyesztőket is. A kiváló, ismert vendéglősök nevét mára sem feledtük. Úgy emlegetjük csak őket, hogy a Brúnó, a Rátesi, a Jenei, a Hell... Az '50-es évek államosítása persze semmilyen szempontból sem kedvezett a számukra. Ráadásul bevezetésre került a tömbösítés, a sorszámozás is. A köznép azonban gondoskodott az egyedi elnevezésekről. Ilyen szórakozóhelyek voltak például: az „Egérlyuk", a „Lépcsős", a „Két Csöcsű" és a „Kanyar" is. Igyekeznénk megmenteni a feledéstől e helyek emlékeit, felidézve a szellemiségüket és talán soha vissza nem térő, egyéni hangulatukat. Bízunk benne, hogy sikerül alapot szolgáltatnunk másoknak is ahhoz, hogy belőlük is hasonló emlékek előtörve közös élménnyé formálódhasson lapunk hasábjain - amelyeket szívesen megosztanának az olvasókkal. www.ujpest.hu 13
