Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-05-30 / 10. szám
Újabb jatekparadicsom a kicsiknek Ú jpesten manapság megszokott esemény a játszótér avatása. Ezt igazolja a napokban hivatalosan is átadott Béke téri paradicsom is. A családias, szép házakkal teli megyeri „villa"-negyedben a régi lepusztult tér, éles kontrasztot árasztva, lehangoló látványt nyújtott. A közel 25 millió forintos beruházással önkormányzatunk ismét széppé varázsolta a nagyméretű játszóteret. A zöld felületek rendbetételével, a beteg fák kivágásával és újak telepítésével, a virágos, bokros, ivókutas terület egy kis zöld oázis, kellemes park lett. Az új, EU-kon- forrri gyermekjátékok csak fokozzák a gyermekes szülők és nagyszülők örömét. Nem csoda, hogy kisgyermekes édesanyák és a pihenni, beszélgetni vágyó idősebb lakosok egyik kedvenc helye lett a tér. A rövid átadási ceremóniát dr. Trippon Norbert, Újpest gazdasági alpolgármestere nyitotta meg. Szavaiból kitűnt, hogy fontosnak tartja a kellemes lakókörnyezet megteremtését - ennek része a jövő nemzedékének szabadidőtöltő helyszíneiről is gondoskodni. Kiemelte, hogy mindannyiunk közös érdeke óvni is az újonnan teremtett értékeinket. Ezt követó'en Borns András, a terület képviselője mondta el, hogy a tér rendbe tételével a megyeriek régi vágya teljesült. Két fa elültetésével jelezték a zöld környezet megteremtése iránti elkötelezettségüket a politikusok. A jelenlévő Megyeri Úti Általános Iskola kisdiákjai segítettek a fák telepítésében. Ők voltak lelkes hallgatói és aktív résztvevó'i is, a Szép Ernő Színház Ludas Matyi előadásának is. - H. P. Rátértek a lényegre Olvasóink közül feltehetően már csak az idősebbek emlékeznek régmúlt idők kötelező társadalmi munkáira, amikor a dolgozók „önként" s néha dalolva áldozták fel alkalmanként a hétvégéjüket. Mert elvárta a kor. A z embernek álmában sem jutna eszébe, hogy a piacgazdaságban ilyesmi elő- I | fordulhat. Ingyen dolgozni? Ráadásul kiemelt, banki szférában tevékeny- f \ kedők részéről? Kizökkent a világ. Márpedig május 24-én egy országos ak- f 1 ció keretében Újpesten az Éltes Mátyás Újpesti Speciális Általános Iskola falai közé egy budapesti bank közel száz dolgozója s barátja és családtagja, apraja s nagyja összegyűlt, hogy 1 000 000 forint értékben segítsék az intézmény működését. 5 hogy ne csak zselézett hajú, halk szavú menedzserek jótékonykodásának tűnjön a gesztus, bizony smirglit, ecsetet, hengert ragadtak és lekaparták padlótól plafonig, szekrénytől kerti pádig a berendezést és kifestették-lakkozták az Éltes minden szegeltét. Önként. És dalolva. A szokatlan „törődés napi" felújítás után a bank vezető munkatársa, Rolek Ferenc ünnepélyes keretek között egy újonnan berendezett kézműves műhelyt is átadott az iskolának, illetve a képviseletet ellátó László Zsuzsanna igazgatónőnek. Amennyiben mindez rafinált marketingfogás, soha rosszabbat, lelkűk rajta: bank az Éltesnél, nyert a Venetiáner utcaiak csapata. - H. P. M ost induló sorozatunkban az Újpesti Piac jelenéből mutatunk életképeket. Kezdjük egy kis összefoglalással: - Rendhagyóbb piac vagyunk a hazánkban és Európában működő piacok többségénél: megvalósul az a régi elv, miszerint a vásárnapokon az emberek vásároltak, elintézték'hivatalos ügyeiket, valamint a vallásukat is gyakorolták valamely közösségben. - tudtuk meg Balogh Angéla piacfelügyelőtől. - Egymáshoz közeli területen van Újpesten a polgármesteri hivatal, a piac, egy református és egy katolikus templom. A hármas egység a mai napig fennmaradt, továbbra is ezt szándékozik megtartani az ön- kormányzat. 1972-ben épült a jelenlegi nagycsarnok. A kiscsarnok - amelyet a köznyelv maszekcsarnoknak nevez - szintén működik, sőt, a piac része a virágcsarnok is. A körülöttük lévő pavilonsora Főtér program keretében remélhetőleg megújul majd. Elsőként egy olyan kereskedőt mutatunk be, aki már régóta jelen van az újpesti piacon: Henézi Erzsébetet. A mosolygós fiatalasszonyról valószínűleg nem gondolnák, hogy tizennyolc éve kezdte a piacozást. Akkor még alkalmazottként, majd miután férjhez ment, beszállt a családi vállalkozásba, majd önállósult. Két évig az apósával közösen kereskedett, már az újpesti piacon, ám mivel az a vállalkozás erősen ráfizetéses volt, kézbe vette az üzlet irányítását. A stand megmaradt, mostanra azonban Erzsébet diktál, árut szerez, kiszolgál, árat határoz meg, és mindezek után még marad minden vevőre annyi energiája, hogy egy-egy kedves gesztussal vagy szóval emlékezetessé tegye a vásárlást. Mint mondja, visszajárnak a vevői. Hozzászokhattak, hogy ha újdonság jelenik meg a piacon, az Erzsikénél biztosan kapható, sőt, rendre elsőként az ő standján beszerezhető. Erzsébet elmondta, hogy az első két év nagyon nehéz volt, hiszen az emberek gyakran csak az ártáblát nézik, azt hogy ahhoz milyen áru tartozik, már kevésbé. Rá kellett vezetni a vevőket arra, hogy többet ér a jó és friss áru még akkor is, ha kicsit drágább, mint a rossz áru, ami esetleg olcsóbb. - Sok időbe tellett, amíg az emberek rájöttek, hogy fontos, hogy minőséget vigyenek haza. - summázza a nehézségeket Erzsébet - Ez manapság is leginkább hétvégén érződik. Akkor jobban odafigyelnek, mint a hétköznapi bevásárlás során. - T. K. 6
