Újpesti Napló. 2008 (2. évfolyam, 1-23. szám)
2008-09-06 / 16. szám
■IF AZ INGYENES KERÜLETI ÚJSÁG 2008. szeptember 6. Híres újpesti cigányok 20 Kantó Gyula klarinétos Mióta él a család Újpesten?- Nagyon régi a história, a felmenőim közül a déd- szüleim érsekújváriak voltak. A nagyszülők már újpestiek. Nagyapám, néhai Kantó Ödön, és apám is, Kantó Ferenc, újpesti prímás volt. Az én kezembe is a hegedű került, de nem ment. Aztán jött a cimbalom. Az sem ment. Elrepült a kedvem is az egésztói. Az általános iskola után a pamutgyárba dolgozni álltam. Mégis zenész lettél?- Igen. A Mária utca 64-ben laktunk. Szembe velünk Kállai Kiss Ernő klarinétos élt a családjával. Csukott ablaknál is, nyitott ablaknál meg még jobban hallottam, ahogy gyakorol. Forradalmasította a cigányzenében a klarinétot. Ez volt rám olyan hatással, olyan felismeréssel, hogy nekem ezt a hangszert kell választanom. A hegedűhöz képest szabad szárnyalásnak tűnt. A bátyám meg szerzett a szárnyaláshoz egy klarinétot. így indultam, Az alapokat Bakos Józseftől tanultam. A zeneiskolában eltöltöttem három évet, miután édesanyámnak azt mondták, adjon komolyzenei pályára. Ő erre azt felelte, hogy ha majd nem lesz jó cigányzenésznek, akkor gondolkozunk rajta, drága tanító elvtárs. Csak többet keres egy muzsikus, mint egy tanár! Abban az időben ez így is volt. Hol voltál tanuló?- Budán, a Sipos étteremben, Csonka Sándor - művésznevén Szép Sándor - prímásnál. Nagyon rendes ember volt. Egyszerű, de annál kedvre valóbb stílusban játszott. Egy év Balaton után az EMKE zenekarába kerültem, ahol Farkas Gyula, a Rajkó áldott karmestere tanított minket. Bevonultam katonának, ott is zenészként szolgáltam a hazámat. A vizsgák után „működhettem". így neveztük a működési engedélyt. Aktív zenészként merre fordultál meg?- Több helyen játszottam, a leghosszabb ideig a Hotel Olimpiában, Suki András vezetése alatt. Kilenc évig. Remek időszak volt, kiváló kollégákkal. Ahol a szív, a lélek együtt tudott működni a kézzel, az ésszel és természetesen a klarinét esetén a tüdővel is! Nem nevezhető könnyű munkának, sem szellemileg, sem fizikailag egyik hangszer kezelése sem. Család?- Megházasodtam 1978-ban, feleségem, Danyi Mária szintén újpesti muzsikuscsalád leszármazottja. A fiam, ifjabb Kantó Gyula klarinétművész-tanár lett, Németországban dolgozik. Zsanett lányom csellószakon végezte a Konzervatóriumot. Mi számodra a legkedvesebb emlék?- A Kulacsban muzsikáltam, ahová eljött Csunkó Csóka József bőgős. Meghívott a Hármas határhegyi étterembe, mert épp nem volt klarinétosuk. Ez az egy év, amit ott eltölthettem, teljesen más irányt adott a zenei fejlődésemben. Egyszer bejött egy nyitott fülű külföldi, lehet, hogy komolyzenész volt. Leült, hallgatta a számokat, majd csak úgy, evés közben megkérte a bandát, hogy az előbbit még egyszer játsszák csak el neki. Aztán még egyszer kérte. Az ember villája, kése megállt a levegőben. Ugyanis kétszer ugyanúgy semmit nem játszottak el - nem azért, mert nem tudták, hanem mert az számukra unalmas lett volna. Ösztönszerűen improvizáltak. Bombák voltak ebben a műfajban. A zenekar tagjai mind újpestiek, a Kacsesz, a Dudus és az előbb említett Csunkó is. Tőlük tanultam meg azt is, hogy forogni kell, azaz minél több bandában kipróbálni magam. És a jók után kell menni, azt kell élőben hallgatni, mert onnan jön a fejlődés. Milyen lehetőséget látsz a műfaj jövőében?- A magyar nótát utánozhatják bárhol a világban, de úgy játszani senki sem tudja, mint a magyar cigány. Nem szabad, hogy egy több száz éves hagyomány elvesszen. Ez a magyar népi kultúra gyöngyszeme. A pozsonyi Országgyűlés például nem volt Bihari János zenekara nélkül. Vannak népek, akik sokkal jobban vigyáznak a saját hagyományaikra, pedig nekik az országuk teljes történelme annyi, mint amit mi eltöltöttünk a magyar nótával. Ha egy ország nem öleli fel azt, ami a sajátja, akkor kivész. Vagy más országokban él tovább. Hollandiában például. Egy-két generáció, és aki ezt a műfajt akarja élőben hallani, az kimehet. - MOLNÁR ISTVÁN GÁBOR 10
