Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-12-08 / 24. (329.) szám
2005. december 8. 6 A fővárosi helytörténészek, városvédők és a színes albumok kedvelői bizonyára örömmel lapozgatják majd a Budapesti Duna-hidak című kötetet. A részletes történelmi és műszaki adatok mellett e munkából megtudhatjuk többek között, hogy melyik hídon közlekedett omnibusz, melyiken lóvasút; ki készítette a Lánchíd kőoroszlánjait; mikor bontották el az „új” Erzsébet hídról a járdaszigetet; vagy éppen azt, hogy hol készült az újpesti összeköíő híd vasszerkezete. Dr. Gáli Imre, a könyv % esztendős szerzője - akinél két híd is fiatalabb a pest-budaiak közül - teljes szellemi frissességben mesélt pályájáról.-A híd és a víz egymást kiegészítő fogalmak. Ön fiatal korában bizonyára sokat lehetett víz közelében, ezért választotta különleges szakterületként a hidakat...- Kétségtelen, hogy fiatalon magam is a vízi sportok híve voltam. Gyakran jártunk a Dunára evezni, és Balatonalmádiban, az Építők Klubjánál volt egy vitorlásunk is, amellyel minden évben elindultunk a Kék Szalagért. A hidakra azonban a műegyetemen Kosárka professzor úr előadásai terelték a figyelmemet. 1933-ban szereztem diplomát, majd a fővároshoz neveztek ki mérnöknek. Az ott eltöltött tizenöt évből nyolcat a közlekedési ügyosztályon dolgoztam, ahol a hidak felügyelete - a karbantartási és építési munkák irányítása - volt a feladatom. Később különböző tervezővállalatoknál forgalom- és áttervezéssel foglalkoztam. Az ötvenes évek vége táján egy alkalommal néhány mérnökkel tervbírálatra várakoztunk a minisztériumban. Megkérdeztem a műemlékes kollégát, hogy a hivatalukban ki foglalkozik a régi hidakkal. Mondott egy nevet, fel is vettem a kapcsolatot az illetővel, de nem jártam sikerrel. Hatalmas kioktatást kaptam, hogy a hidakra majd akkor kerül sor, ha végeztek a szobrokkal és a népi műemlékekkel. Nagyon felháborodtam. Ilyen módon az építész- és műemlékesszakma szinte rákényszerí- tett, hogy hídtörténész legyek.- Milyen módszerekkel látott munkához?- Amikor kiderült, hogy a területnek nincs szakértője, kutatói szabadságot kaptam a munkahelyemtől. A kis, vidéki hidakkal kezdtem a sort. Hamarosan megtudtam, hogy e speciális témának nagyon kevés az irodalma Magyarországon. Kutattam az orÚJPEST szágos és a megyei levéltárakban, könyvtárakban, adatokat, dokumentumokat és képeket kértem ki a minisztériumoktól, és minden alkalmat kihasználtam, hogy a helyszíneken is megvizsgálhassam a hidakat. Remek szakmai kapcsolatokat sikerült kiépítenem. Munkám nyomán, 1970-ben jelent meg a Régi magyar hidak című kötet, amely a hazai hídtörté- net-kutatás megalapozását jelentette.- Több mint két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot a Budapesti Duna-hidak című könyve. Tény, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, és most megváltozott formátumban, sokkal szebb kivitelben ismét kiadják a munkáját. Miért fogott neki a kötet kibővítésének?- Nem az én ötletem volt. Két évvel ezelőtt, egy tudományos ülésen dr. Katona András, a Közlekedési Múzeum főigazgatója vetette fel, hogy mit szólnék hozzá, ha újra kiadnák a könyvet? Természetesen örömmel fogadtam az ötletet. Az első kiadás 1984- ben, tízezer példányban, a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg, és hetek alatt elfogyott. Azt hiszem, a téma iránt ma is sokan érdeklődnek. A Hídépítő Rt. felkarolta a kezdeményezést, sőt azt tovább is alakította Apáthy Endre elnök-vezérigazgató úr. Ugyanis átdolgozott, bővített kiadás látott napvilágot, és az új kötet kiadójaként szakmai partnereinek a cég maga juttatja el a könyvet, amelyet az igényes nyomdai kivitel, a gyönyörű, színes fényképek és a kultúrtörténeti részek miatt remélhetően a nagyközönség is szívesen forgat majd. Azt hiszem, a hasonló témájú külföldi kiadványok között ennek is ott lesz a helye. A könyvet egyébként angol nyelvű melléklet is kiegészíti.- A fővárosi hidakat tekintve mennyire teljes a kötet? Szakemberként mi a véleménye a hidakon kialakuló közlekedési dugókról?- Közel húsz hid szerepel a kötetben; az összes budapesti Duna- és Duna-ág-híd - így többek között a régi és új Erzsébet híd, a soroksári Duna-híd, a csepeli híd az egykori hadi hidak, pontonhidak, köztük a Manci és a Kossuth híd is. Hogy a könyv előszavát idézzem, hidjai éltetik a fővárost. A közlekedési dugót sohasem a hidak okozzák. Az Erzsébet hídon például még egyszer annyi autó átkelhetne, ha a pesti oldalon le tudna hajtani a hídról. Ott a Lágymányosi híd is, amelyhez még ma legintimebb hatású. Az Erzsébet híd mind régi, mind újjáépített alakjában a könnyedséget juttatja kifejezésre, a Szabadság híd műszaki érdekességet öltöztet esztétikus formába, míg a Margit híd az erőt, a megnyugtató biztonságot érzékelteti. Egymástól ennyire eltérő karakterű hidakkal a világnak egyetlen városa sem rendelkezik.- Mit tudhatunk meg az újpesti vasúti összekötő hídról, a városrész egyik jelképéről?- 1892-ben, a főváros és Esztergom között kiépülő vasútvonal tervezése során merült fel, hogy a sínpályát - az ipari szállítmányok miatt - a bal parttal is összekössék. A vasútvonal tulajdonosa, az olasz Fra- telli Marsiglia et Co. vállalat ennek érdekében a Dunán, Óbuda és Újpest között egyvágányú Duna-híd építését határozta el. A tervekkel két évvel később készült el a megbízott olasz cég. A vasszerkezetet a Magyar Államvasutak Gépgyárában készítették, majd 1896. november 3-án a hidat - amely tehát jövőre lesz száztíz éves - átadták a forgalomnak. A kötetben egyébként olvashatnak a későbbi átépítésekről, a világháború okozta károkról és az 1955-ben történt újjáavatásról is. Rojkó A. Dr. Gáli Imre, a 21. századi „hídember” TI. világháborús bombákat találtak az elmúlt hetekben az Újpesti vasúti híd lábánál a Duna mélyén. Az összesen három darab, egyenként mintegy negyed tonna TNT-alapú robbanószerrel töltött GP-1000-es hídrombolót az amerikai légierő „hagyta itt” több száz társával egyetemben, ám ezek valamilyen okból nem léptek működésbe. Ez nagy szerencse, hisz ez esetben biztosan lerombolta volna a hídpillért. A veszély azonban még így, több mint fél évszázad távlatából sem múlt el. Sőt, szakértők szerint a több méter mélyen, az iszapban tölBombák a Duna mélyén tött évtizedek alatt a bombát biztonsági okból körülvevő úgynevezett flegmatizátorok, vagyis az égés folyamatát, az elegyek érzékenységét csökkentő anyagok lebomlottak, így ma már sokkal kisebb hatás is elég lett volna a szerkezetnek ahhoz, hogy felrobbanjon. Szerencsére azonban régészek radarjai véletlenül felfedezték az egyik bombát, s jelezték ezt az illetékeseknek. Ezt követően lezárták a hidat, leállították a hajóforgalmat, s ötszáz méteres távon belül nem lehetett megközelíteni a helyszínt, hogy a honvédség tűzszerészei biztonságosan a felszínre tudják hozni a bombákat. Leszerelték róluk a gyújtószerkezetet, hogy legalább ezek ne okozhassanak több veszélyt a folyóban. A Duna magyarországi szakasza ugyanis becslések szerint több száz roncsot rejt még magában, harckocsik, konténerek s egyéb hadianyagok maradványait. Hanula Zsolt Fotó: Zalka István
