Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-01-27 / 2. (307.) szám
2005. január 27. A hónap témája: A leválás ötlete a politika „való világának” terméke A közvéleményt az elmúlt hetekben erősen megosztotta, a civileket és a politikusokat ugyanakkor egyaránt megszólalásra késztette az a papírra fektetett koncepció, amely a főváros feldarabolását tartalmazza. A dolgozat nem kevesebbet javasol, mint hogy a valamikori jövőben a jelenlegi 23 fővárosi kerületből a pesti oldalon lévő nyolc elszakadna a „városmagtól”. Van-e ennek realitása, azaz kik és mikor készítették ezt az elképzelést? - kérdeztük dr. Derce Tamástól, Újpest polgármesterétől.- Maga az ötlet, hogy a főváros külső kerületei elszakadnának és önálló életet élnének, nem új keletű dolog - kezdi a beszélgetést dr. Derce Tamás polgármester. Kétségtelenül van ebben egy kis nosztalgia, hiszen ki ne emlékezne szívesen a „boldog békeévekre”, amikor például Újpest is önálló városként létezett, s mi tagadás, szédületes iramú fejlődésen ment keresztül. Ilyen nosztalgiára való hajlam más, korábban vidéki városnak számító, majd 1950-óta - velünk együtt - a főváros részeként élő városrészek polgáraiban is megvan. De ahogyan szokták mondani, pusztán a múltból nem lehet megélni, még akkor sem, ha a rendszerváltás után a külső kerületek megvalósították lakóik azon akaratát, hogy közigazgatási határokon belül saját elképzeléseikhez igazítva formálják településük arculatát. Ugyanakkor igaz az is, hogy mivel Budapesten egy sajátos, úgynevezett kétszintű önkormányzat működik, a kerületek bármenynyire is önállóak sok tekintetben, az életükhöz, mozgásterükhöz szükséges pénz egyfelől a fővárosi önkormányzattól érkezik, másfelől egyre nagyobb arányban vagyunk befizetői is ennek. A fővárosi forrásmegosztás szabályozásának és kiszámításának módja hosszú évek óta politikai felhangokkal történik. Ez alól nem volt mentes az éppen csak magunk mögött tudott esztendő sem. Olyannyira nem, hogy még mindig a 2004-es költségvetés korrekciójáról tart a vita a főváros és a kerületek között. Ilyen légüres térben szoktak a politikusok egy aktuális témát, én úgy fogalmazok: lufit elengedni. Ez most a kis avagy a nagy Budapest koncepciója, tanulmánya, amelyet az SZDSZ ügyvivője egy televíziós műsorban eresztett szélnek.- Önök, polgármesterek tudták, hogy készül majd egy ilyen tanulmány?- Mi már el is felejtettük, hiszen több mint egy éve áll a polcon. Elkészült, megkaptuk, majd senki sem kérdezte a véleményünket. Most, egy év elteltével számomra a fővárosi városvezetés tehetetlenségét jelzi, hogy beszédtéma lett. Demszky Gábor főpolgármester munkáját saját pártján kívül valamennyi párt kritikával illeti, nyár óta botrányt botrányra halmoz, valamit, ami a munka látszatát kelti, „be kellett dobni” a közvélemény számára. A tanulmány nem más, mint egy kapkodó, kétségbeesett menekülést kereső ötletgyűjtemény a tragikus helyzet felé közeledő fővárosi közigazgatás gyors átalakítására. Mert egyben valamennyi fővárosi és kerületi vezető egyetért: ha nem történik meg a közigazgatás régóta várt átszervezése, Budapest tíz éven belül egy lakhatatlan, színtelen település lesz. Ezért vélem úgy, hogy a tanulmány csak a napi politika szintjén, mint a „való világ” terméke érdemes szóra. Másrészt két kerület, Újpest és Csepel valamilyen módon már szembesült az önállóság gondolatával, ezért lát benne témát a sajtó is. Tizenkét évvel ezelőtt Csepelen népszavazáson döntöttek arról a városrész lakói, hogy önállóan vagy Budapesten belül képzelik el életűiét? Nagy többséggel a maradásra voksoltak a városrész lakói. Nálunk, Újpesten éppen egy fővárosi forrásmegosztási vita során, bevételeink kapcsán volt téma több évvel ezelőtt egy képviselő-testületi ülésen városrészünk és a főváros kapcsolata. Akkor a képviselő-testület támogatásával vállaltam azt a feladatot, hogy nézzük meg, milyen előnyökkel, de azt is, milyen hátrányokkal járna egy esetleges elszakadás. Akkor is úgy véltem, és az idő igazolta véleményemet: csak akkor lehetett volna egy esetleges népszavazásnak e témában nekiugrani, ha a gazdasági számítások bebizonyították volna az elszakadás célszerűségét. Mivel ez nem történt meg, az eltelt években Újpesten azon igyekezünk, hogy talpon maradjunk, még akkor is, amikor egyre több feladat mellé egyre kevesebb pénzt kaptunk, és a fővárosi forrásmegosztás során lesöpörték a fővárosi koalíciótól eltérő színű kerületeket.- Ön évek óta a közigazgatás reformját sürgeti, és egy úgynevezett elővárosi rendszer kialakítását szorgalmazza...- Valóban, hiszen a főpolgármester azon javaslatait, melyek szerint egyfelől egy fővárosi ön- kormányzatot, valamint szinte ügyfélszolgálatként működő, a segélyosztás szintjére süllyesztett önkormányzatok együttműködését tartja üdvözítőnek, nem tudom támogatni. Azt a bizonyos citykoncepciót sem, amely több mint tíz évvel ezelőtt született, s amely szerint Budapest és az elővárosokká váló kerületek alkotnák nagy Budapestet. Jómagam az elővárosi rendszerben látom azt az utat, amit be kell járnunk a jövőben. Az elővárosi rendszer során szoros kapcsolat alakulna ki azon településekkel - például Göddel, Sződligettel, Váccal amelyek már szinte összeérnek Újpesttel, s amelyek elővárosi gyűrűként jeleznék a csatlakozást. Törvényben kellene meghatározni, melyek azok a feladatok, amelyek fővárosi kézben lennének, és melyek azok, amelyeket az elővárosokra lehet bízni. Mindezek átgondolása, megvitatása hosszú hónapok, évek munkáját igényli. De úgy érzem, a politikának a helyi ügyek intézéséhez a megfelelő önállóság biztosítását kell hozzárendelnie, nem pedig a múltat idéző centralizációs törekvéseket. Mert hosszú távon kell a politikusoknak gondolkodniuk, nem pedig önös érdektől vezérelve. , Bangha Katalin
