Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-07-14 / 14. (319.) szám

10 ÚJPEST 2005. július 14. Húszéves a Karinthy Frigyes ÁMK c4 d zülgálati kerékpártél er Cambridge n célra hozták létre: egymásra voltunk utalva. A körülmények ellenére az első három év rend­kívül sikeres volt. Olyan nagynevű művészek léptek fel nálunk, mint Ruttkai Éva és Bessenyei Ferenc. Rendszeresen tartottunk mozielőadáso­kat. Egyetlen buszjárat kötötte össze a lakótele­pet Újpesttel, mégis jöttek az emberek. Egy­aránt népszerű volt a szövő és a varró tan­folyam, a mozgásfoglalkozás és a nyelvoktatás. Nyaranként Hollókőn és Velemben legendás táborokat szerveztünk a gyerekeknek.- A lakótelep egyre növekvő gyereklétszáma bizonyára sajátos problémákat vetett fel az ÁMK óvodájában és iskolájában is. Hogyan oldották meg a csoportok és az osztályok el­helyezését?-Az első években valóban jelentős gondokat okozott a gyerekek elhelyezése. Annyira gyor­san nőtt a létszám, hogy az egyik tanévben januárban kellett osztályt bontani. Ebben a bontott osztályban rövid ideig én is tanítottam. Függönnyel választottuk ketté a tantermeket, de ÁMK-s diákok tanultak a Nyár utcai és az Attila utcai iskolában, a közösségi házban és a szomszédos tíz tantermes épületben is, ame­lyet később fokozatosan adtunk át a Babits Mihály Gimnáziumnak. Az óvoda és a bölcsőde létszáma is alaposan megváltozott azóta. Az óvoda eredetileg nyolc csoporttal indult, majd amikor a csoportok száma felment tízre, két szobát iskolai tantermekben rendeztünk be. Jelenleg hét csoport működik, a nyolcadik ter­met tornaszobává alakítottuk át. A népesedési hullám idején, a bölcsődében négy csoport működött nyolc szobában, ma kétcsoportnyi gyerek foglal el négy szobát.- Egyéni pályája, szakmai munkája hogyan alakult az elmúlt két évtized alatt?- 1988-tól közművelődési igazgatóhelyettes­ként folytattam a munkát, majd 1994-ben meg­bízott intézményvezetővé nevezett ki az önkor­mányzat. 1995-ben, pályázat útján nyertem el az intézményvezetői kinevezést, amelyet éppen egy hónapja, immár harmadszorra hosszabbí­tott meg öt esztendőre a képviselő-testület. 1994-ben lettem tagja az Általános Művelődési Központok Országos Egyesületének, amely 2000-ben választmányi taggá, 2002-ben el­nökévé választott. Korábban Baján tartottuk a szakmai találkozókat, de javaslatomra néhány éve az ország különböző településein szerve­zünk vándorgyűléseket. Szeretném végigláto­gatni az ország valamennyi ÁMK-ját, mert ily módon intézményvezetőként, közművelődési szakfelügyelőként és egyesületi elnökként egy­aránt jelentős tapasztalatokat szerezhetek. Be­Június 3-án többórás születésnapi műsor­ral ünnepelt az intézmény. A bakfisok egy csoportja diszkótáncot adott elő- Ön már a kezdetektől az intézmény mun­katársaként alakította az eseményeket?- 1985. május l-jén, népművelőként kerültem Csepelről Újpestre, s az elmúlt évek alatt na­gyon megszerettem ezt a kerületet. A főiskola után rövid ideig egy iskolában, majd egy művelődési házban dolgoztam. ’85 nyarán az ÁMK első tanévnyitójára készültünk, és a kiskatonákkal együtt hordtuk a bútorokat. Akkoriban még telefon sem volt az épületben, kollégáimmal szolgálati kerékpárral jártunk a fülkékhez. Az eredeti elképzelések szerint a bölcsőde, az óvoda és az iskola hármas egysége alkotta volna a komplexumot, ám menet közben kiderült, hogy önálló művelődési házra nem jut pénz. Átdolgozták tehát a terveket, így a közművelődési feladatok ellátására két kis irodát és egy szcenikai helyiséget alakítottak ki. A technikai-műszaki feltételek megteremtése mellett néhány státust is biztosítottak a népművelőknek. így történt, hogy megpróbál­tuk belakni a létező összes teret, beleértve az Hortobágyiné Török Rita igazgató asszony két évtizede, a kezdetektől munkatársa, tíz éve igazgatója a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központnak aulát és a könyvtárat is. (Az első időszakban ugyanis itt működött a Szabó Ervin Könyvtár helyi fiókja, amely később a közösségi házba, majd önálló helyiségbe költözött.) Már a kez­deteknél érezhető volt, hogy a kollégák együtt­működése nálunk szorosabb, mint más műve­lődési házakban, mert az épületet nem erre a Az 1984-es évszám nem csupán Orwell regényének címeként nevezetes. Káposztásmegyeren például erre az időpontra tervezték az Általános Művelődési Központ ünnepélyes átadását. Mint kiderült - éppúgy, mint az angol szerző regénye ez a terv is az utópiák közé tartozott. A személyzeti poli­tikával nem volt baj, hiszen jó előre felvettek néhány pedagógust az épülő óvodába, iskolába. Őket azonban átmenetileg más újpesti intézményekbe helyezték, mert az ÁMK csak 1985 szeptemberében nyitotta meg kapuit. A „hőskorról”, a jelenről és a tervekről Hortobágyiné Török Rita igazgató asszonnyal beszélgettünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom