Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-07 / 7. (312.) szám
ÍJ PEST 2005. április 7. Önálló est a költészet napja alkalmából „Szavakat fúvók” Az idei esztendőben a költészet napja - József Attila születésnapja - a magyar kultúra minden szigetén kiemelt ünnep. Száz esztendeje született a költő, akire országszerte különböző módon emlékeznek. A Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Dunai Tamás Jászai Mari-díjas, érdemes művészt hívta vendégül, aki április 8-án Szavakat fúvók című önálló estjét adja elő.- Mikor készített először önálló estet?- Az 1980-as évek közepén Mikes Lilla biztatott először, hogy lépjek fel a Korona Pódiumon az Olvasólámpa zenével című sorozatban, mert látja, hogy van közöm a versek világához. Az első összeállítás Párizst idézte versekkel, sanzonokkal. A személyes hangú esten meghívtam a közönséget magamhoz, jöjjenek el hozzám, és együtt legyünk részesei a kalandnak. Önálló előadásaim során azt tapasztalom, hogy a nézők szeretik, ha az átváltozás előttük történik. Az azóta eltelt évek során még öt-hat különböző összeállítással jártam az országot.- Milyen szempontok szerint válogatta a „Szavakat fúvók” című műsorában elhangzó verseket?- Neves színészelődeim, Latinovits Zoltán vagy Mensáros László - akik maguk is gondolkodtak a világról - estjeiken tudatosan olyan válogatást szerkesztettek, amely a 20. századról, illetve saját korukról szólt. Példájukat követve néhány vándormotívum tőlük került hozzám, hiszen vannak olyan költemények, amelyek kihagyhatatlanok. Egy-egy vers vagy próza egyetemista korom óta kísér. Egy rádióműsor címét köl- csönvéve, a kiválasztott verseket „Helyettem írták”. A szerzők úgy fogalmazták meg a mondanivalót, amit én csak fél szavakban tudnék elmondani.- Kiknek a műveit hallhatja a közönség?- Többek között Márai Sándor, Radnóti Miklós, Babits Mihály, Szép Ernő és Vas István verseit, illetve prózáját idézem. József Attilától a Minden rendű emberi dologhoz című vers hangzik el. A szerzők többsége a Nyugat első nemzedékéhez tartozik. Azt hiszem, mondanivalójuk ma ugyanolyan aktuális, mint a saját korukban; velük tudom elmondani, amit mostanában érzek.- Mit érez mostanában?- A világ rendkívül polarizálódott. Bárhol járok, ott kihasználókra és kihasználtakra, gazdagokra és szegényekre bomlik az emberi közösség. Amikor színpadra lépek, szavakat fúvók felelősségről, szépségről, létről, arról, hogy az ember embernek születik. Szeretném a rohanásból kiemelni a lelkeinket, mert nem lehet, hogy hagyjuk magunkat kiszolgáltatni.- Közismert, hogy hangszeren is játszik. A zene - a klarinét és a szaxofon - milyen szerepet kap a műsorban?- Játszom a szavakkal, és játszom a zenével. A melódia és a vers erősítik és oldják egymást. Ádám Ottó, a Madách Színház egykori igazgatója mondta egyszer, hogy „gúzsba kötve nehéz táncolni”. Én mégis megpróbálkozom ezzel, hiszen a színész azt szeretné, hogy süssön rá a nap, és azt sem bánja, ha a nagyító alatt felgyullad a parázs, és végül elég.- Ha ilyen lelkiállapotban áll a színpadon, az óriási energiákat emészt fel...- Föloldom humorral. Számomra a nézőtér csöndje mindig a szeretetteljes odafigyelést jelenti, amely további impulzust ad. Remélem, Káposztásmegyeren sikerül ezt az áramkört megteremtenem. Rojkó A. Szenvedélye a festés Tavasznyitó vetélkedők „Ecsettel és ceruzával a kezemben születtem” - nyilatkozta évekkel ezelőtt egy interjúban Petőcz Lajos, az újpesti képzőművészek doyenje, akinek munkáit április 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők az Újpest Galériában. Az idős mester több mint nyolcvan éve él és alkot városrészünkben, képei pedig - nagylelkű felajánlásainak köszönhetően - több közintézmény falát is díszítik. Petőcz Lajos elsősorban olajjal dolgozik, és a rá jellemző technikával szinte kizárólag figurális képeket fest. Tájképeket csak illusztrációként, háttérként ábrázol, amikor a figura megjelenítéséhez erre szükség van. Grafikái azonban egy egészen egyedi világot tükröznek: fekete és színes tussal készített munkáira jellemző a figuratív, naturalista megjelenítés, ami hosszú évtizedek folyamán forrt ki a humoros, cinikus, „Petőcz-groteszk” világ felé. A megnyitó pillanataiban: dr. Pogány Gábor művészettörténész és Petőcz Lajos, az alkotó (jobbról) Érdeklődő tekintetek a kiállításon (Fotó: Zalka István) jából a képzőművészeti pályázatra meseillusztráció vagy tabló érkezett. Több mint százhúsz diák jelent meg március 23-án az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, hogy mesemondásban, versmondásban és hangos olvasásban mutassa meg tudását. A nap végén a legjobb teljesítményt nyújtókat oklevéllel és könyvvel jutalmazta a zsűri, emellett pedig a Szűcs Sándor Általános Iskola tanulóinak dél-alföldi gyermekjátékát is megtekinthették az érdeklődők. Szintén ezen a napon vehettek át tárgyjutalmat azok, akik a március 3-án megrendezett meseíró verseny III. fordulójában eredményesen szerepeltek. (A részletes eredménylistát következő lapszámunk Böngészde rovatában olvashatják.) KE Tavaly a Felső-Tisza vidékén, idén pedig a Dél-Alföldön barangolhattak képzeletben a magyar kultúra iránt fogékony újpesti kisdiákok. Az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ ismét meghirdette ugyanis vetélkedőjét, melynek keretében a legkisebbek meseillusztrációval, a harmadikosok és negyedikesek népviseletről és építészetről készített tablóval mutathatták be a kiválasztott tájegységről elsajátított ismereteiket. A szervezők nagy örömére ez alkalommal összesen tizenhét intézményből érkezett alkotás, a pályamunkák közül zsűri válogatta ki a legjobbakat. A kiemelkedő színvonalú és színvonalas minősítésű munkákból - díjkiosztóval egybekötve - március 21-én nyílt kiállítás az Újpesti Gyermek Galériában, ahol a közönség tíz napon keresztül tekinthette meg az alkotásokat. A képzőművészeti pályázathoz kapcsolódóan irodalmi versenyt is hirdetett a Pedagógiai Szolgáltató Központ. Erre azonban csak olyan diákok jelentkezhettek, akiknek iskolá-
