Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-07-17 / 14-15. (270.) szám
ÚJPEST 2003. július 17. Elébe menni az igényeknek - 35 éve a szakmában Szabó Sándor műszerészmester immáron 35 éve dolgozik önálló kisiparosként, az utóbbi évtizedekben munkája pedig „végérvényesen” Újpesthez kötötte. Gyakorlatilag nincs olyan fémtárgy, amit ne gyártanának le kis üzemében saját tervek vagy megrendelés alapján. Arra a kérdésre, hogy mi a jó vállalkozók titka, annyit mondott: Kitalálni a vevő gondolatát, elébe menni az igényeknek! Az alábbiakban a vele készült interjút olvashatják: családról, karrierről és a kutyaketrecekről...- Újpesten született, és itt is él azóta. Kötődik még más szálakkal is a városrészhez?- 1938-ban itt születtem. A családom is idevalósi, édesapám 38 évig dolgozott a városházán. Itt végeztem az elemi iskolát is, a mai Lőrinc utcában, családot is ebben a városban alapítottam. A sors pedig úgy hozta, több költözés után üzemem ismét itt, a Váci úton talált új helyre.-Már gyermekkorában is arról álmodott, hogy a műszerész szakmát választja majd?-Egyáltalán nem! Az elemi iskola elvégzése után az osztályunkból csak páran mehettek gimnáziumba, a többieket - mint engem is - a vasipar tartott el ezután. Abban az elejétől fogva biztos voltam, hogy nem épp nekem találták ki a vasipari technikumot, sem a műszerész szakmát: affinitásom sem volt igazán a dologhoz, és családi ágon sem találni senkit, aki a vasipar lelkes dolgozója lett volna.- Teltek az évek, a Mechanikai Gép Ktsz.-nél állt munkába, majd a budapesti központba helyezték át kitartó munkájának köszönhetően. Mégis egy idő után azt tette, amit a szíve diktált: függetlenként próbált meg érvényesülni a szakmában...- Azt újpesti szövetkezeten, a híres Pálma Gumigyáron keresztül a Csepeli Autógyár dugattyúöntödéjéig vitt az utam. Bár a lelkesedésem az „anyag” iránt ekkorra megnőtt, nem igazán találtam a helyem a szakmában. A bennem addig megbújó kreativitás és persze azért nagy adag függetlenedési vágy segített végül is ahhoz, hogy negyedik próbálkozásra megszerezzem az iparosigazolványt. A függetlenség jegyében telt évek nem egy kihívás elé állítottak: kicsi üzemem először falfesték „hengeretetőt” gyártott, nem sokkal később pedig elég nagynak bizonyult már ahhoz, hogy Skoda-fékcsőcsavarokat ontson magából... nem is akármilyen - több tízezres - példányszámban! A ’70-es évek vége már a kés- és tőrgyártás jegyében telt. Az általunk tervezett, gyártott jó minőségű búvárkések és „kémkések” közül még Kubába is eljutott néhány darab. Különleges pengék, agancs- vagy gumimarkolatú kések... pincében, padláson, mindenütt... egészen a '80-as évek végéig, amikor sok minden mással együtt a tőrfelvevő piac is összeomlott.- A nyolcvanas években más változás is történt az életében, melynek köszönhetően hírnevet szerzett nemcsak Újpesten, hanem az ország több pontján is...- Családunk 1983-ban egy veszprémi „illetékességű” pumi kutyussal gazdagodott, „aki” amellett, hogy családunk szeme fénye volt, nem egy díjat söpört be a hazai kutyaszépségversenyeken. Míg kutyánk fittyet hányva a nehézségekre sikert sikerre halmozott az ország számos pontján, családunk egyre nagyobb problémákkal szembesült. Utaztatás, megfelelő pihenőhely biztosítása a versenyek előtt... és hasonló problémák megoldásán törtem a fejem éjszakákon át. Ebben az időben ugyanis mindössze két darab kutyák szállítására alkalmas ketrecet mutathatott fel a hazai állatbarát társadalom. Kézenfekvőnek tűnt hát a gondolat, hogy azt a témát, mely az utcán hever, fel is vegyük... Egy eredeü ketrec mintájára - melynek tulajdonosa egyébként dr. Müetics Iván főorvos úr, Újpest későbbi díszpolgára volt - megalkottam hát saját darabomat, melynek idővel kutyánkon kívül egyre több lelkesebb híve akadt. Ki gondolta volna akkor, hogy az ESZES műhely mára hét méretben gyárt ezekből a ketrecekből?!- Prospektusukban láttam, speciális ketreceket készítenek. Ennek terveit is saját kutyája „ihlette”?-Az utcán kóborló, elhagyott állatok láttán mindig összeszorul a szívem. Mivel több éve állunk kapcsolatban a Rex Kutyaotthon Alapítvánnyal, pontosan tudom, mekkora gondot jelent ezeknek az állatoknak az összegyűjtése, szállítása. Szívesen vállaltuk tehát olyan „macskacsapdák” elkészítését, mely a befogásnál, ivartalanításnál, szállításnál is megkönnyíti a szakemberek munkáját. Az angol minta alapján megálmodott ketrecek pár hét alatt elkészültek, és használatba is vették őket. Azóta is jó kapcsolatot tartunk fenn az alapítvánnyal, és reméljük, berendezéseink az épülő kutyaotthonban is jó szolgálatot tesznek majd.- Az állatbarátokon kívül már kutyakozmetikusok és állatorvosok is találhatóak vevőik között. A többi termékük is hiánypótló megoldásként született?- Ha már ketrec, legyen kövér! - gondoltam akkor, mikor az első kozmetikai asztal, majd állatorvosi kezelő- és műtőasztal terveit elkészítettem. Az érdeklődés nőttön-nőtt az első darabok legyártása után, így üzemünk „kénytelen volt” az új kihívásoknak is megfelelni: beépített hidraulikával rendelkező asztaloktól a kocsik kárpitjával harmonizáló színű ketrec elkészítéséig szinte minden problémát megoldottunk már.- Kitalálni a vevő gondolatát, elébe menni az igényeknek! - hangzik a mottója. Ennek köszönhető az is, hogy az állatketrecek, kozmetikai és orvosi asztalok mellett számtalan más termék előállítását is vállalják?- Új ötlet mindig lapul az ember tarsolyában! Egykor szintén „hiánypótló megoldásként” kezdtünk el üzemünkben kisállat-tetováló felszerelést gyártani, mely iránt külföldön is egyre nagyobb a kereslet. Fogók, számsorok, egyéb kiegészítők is készülnek azóta nálunk, melyekkel a csincsillától kezdve a szarvasmarháig csaknem minden négylábú „kedvenc” tetoválható. Számtalanszor fordult elő, hogy egy-egy egyedi, megrendelésre készített darabunk hozott új vevőt a cég számára. Bevallom, nem kis büszkeséggel tölt el, hogy amikor lemegyek a sarki közértbe, az általunk gyártott polcon keresgélem a tisztítószert, vagy hogy a nálunk gyártott bevásárlókosárral bóklászhatok néhány üzletben.- Ön körül mindig pezseg az élet. Családja hogy viseli ezt a pergős életritmust?-Ami a családot illeti, mindig is tolerálták a hóbortjaimat. Feleségem, aki immár negyven éve kitart mellettem, és nyugdíjazásáig a kereskedelemben volt nagy segítségemre, sok mindenben támogat, lányom pedig immár a céggel kapcsolatos munkákba is besegít. Én idén leszek hatvanöt éves, de még mindig nagyon élvezem a munkát, mely hobbim és életformám is egyben. Épp most, az évfordulók kapcsán töprengtem el azon, hogy utoljára 1984-ben voltunk nyaralni a családdal együtt! Ezúton is ígérem családomnak, hogy e tekintetben nem fogunk jubilálni! Büszkén mutatja egyik termékét Szabó Sándor műszerészmester. Ezen az asztalon pár hét múlva újpesti kutyusokat fog vizsgálni dr. Horváth László újpesti állatorvos KE
