Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-10-16 / 20. (251.) szám
2002. október 16. JJ FEST 0 U ■■h □ Vége - avagy hogy fosztanak szerteszéjjel a dallamok Két évvel ezelőtt a Babits Gimnáziumban szokatlan dolog vette kezdetét. A „Miénk a színpadion (itt kaptak lehetőséget az iskola diákjai, hogy produkcióikat bemutassák) egy - ma már szokatlannak tűnő - reneszánsz muzsikát játszó zenekar lépett a közönség elé. Hogy is jött létre ez a kis együttes, ami az idők folyamán sikert sikerre halmozott? Egy őszi, borongós, keddi délutánon az iskolában összefutottam Marton Sándor tanár úrral, aki beszélgetésünk végén megkérdezte, hogy nem tudnék-e valami zenés produkciót a „Miénk a színpadira. Egy picit gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy előző iskolámban, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskolában volt egy társaság, a Camerata Piccola együttes, amely régi zenét játszott. Nos, mivel a társaság jó része átkerült a Babitsba, rávágtam: megpróbálhatok valamit. A következő délelőtt azzal a kérdéssel kerestem meg a többieket, hogy összeállnánk-e egy alkalomra. Ők igent mondtak, úgyhogy végig is próbáltuk a délutánt, s a rákövetkező napon pedig már a színpadon zenéltünk. Miután le- I vonultunk a pódiumról, legnagyobb meglepetésemre sorra jöttek gratulálni, s bármerre néztem, mindenkinek elismerés csillogott a szemében. Úgy gondoltam, ennyi volt, vége. De tévedtem, mert a következő héten Bala § toni Teréz tanárnő keresett meg bennünket, | hogy az iskolai szalagavató műsorában lépjünk föl. Ettől a pillanattól kezdve az ideiglenesen összeállt zenekart a Babits Mihály Gimnázium állandó Reneszánsz Együttesének tekintették. Ha szeretném összefoglalni a mögöttünk álló | két évet, akkor el kell mondanom, hogy sze- | repedünk kiállítás- és versenymegnyitókon, | voltunk Budapest legnagyobb bevásárlóközpontjában is műsort adni, és lehetőségünk volt Görögországban vendégszerepelni iskolánk néptánccsoportjával. Ezt követően jelent meg az iskola első CD-je, Szivárvány havasán címmel, ahol a mi muzsikánk is mindenki számára hallható. A CD borítóján a következő sorokat olvashatjuk az együttesről: | „A kamarázás, az öntevékeny muzsikálás öröme vezette diákjaink egy másik csoportját, amikor létrehozták a reneszánsz zenekart. A többségében zenei általános iskolából kikerült diákok nemcsak az énekkar munkájában vesznek részt, de megszerzett hangszeres tudásuk megőrzése kedvéért született a szó legtisztább és légit nemesebb értelmében amatőr együttesük. Amatőrök, de profi szinten zenélnek. ” Láthattak bennünket a Budapest televízióban, hallhattak a Petőfi rádióban, sőt utolsó szereplésünk a Budai Várban egy exkluzív, zártkörű parti keretein belül történt. A Reneszánsz Együttes a gimnázium „Szivárvány havasán” című CD lemezbemutató koncertjén (Fotó: Zalka István) Köszönöm azoknak a tanárainknak, akik rávezettek a zene tiszta útjára és megtanítottak muzsikálni. Köszönöm Kőházi Tiborné tanárnőnek, hogy nemcsak anyagiakkal, de véleményével is segítette munkánkat. Továbbá külön köszönöm Kövesdi István igazgató úrnak, hogy mindig bizalommal fordult felénk, és belénk vetett hitével pluszenergiát adott a csapatnak, valamint azt, hogy olykor a zenekar szállítását is elvállalta. Köszönetét érdemel Balatoni Teréz tanárnő, aki lehetővé tette külföldi szereplésünket, Kiss Tamás igazgató- helyettes úr, aki kísérőnk volt Görögországban, és ágyba hozta a reggelit a hosszú út után igencsak fáradt zenészeknek, valamint Marton Sándor tanár úr, aki mindennek a szikrája volt. Köszönetét érdemel mindenki, aki bármilyen módon is részt vett az együttes életében, és elősegítette, hogy mi csak a zenélésre koncentrálhassunk. A kis szikrából tűz keletkezett, s míg tüzünk lobogott, olykor-olykor csöppentek rá víz- cseppek. Néhányan kiléptek, de jöttek helyettük újak. Engedtessék meg nekem, hogy az egykori és jelenlegi zenekar tagjainak a nevét fölsoroljam! Higgyék el, megérdemlik! Szoprán furulyán játszott, Göndöcs Bernadett, Ludas Zsuzsanna, Major Ágnes, Tóth Bernadett és Wind Adrienn. Alt furulyán muzsikált Kar- czub Andrea és Krisztics Dorottya. Csellistáink Tessedik Nikolett és Widder Kristóf voltak, gitáron közreműködött Zang Wen Ru és Szládek Zoltán. Jómagam tenor furulyán próbáltam tetszetős hangokat fújni. Mindenki életében egyszer eljön a vég. Zenekarunk életében ez most következett be, hiszen a tagjaink többségének a továbbtanulás vált fontossá, s bár szívünk még együtt tart bennünket, de az eszünk mást mond... 2002. szeptember 27-én ünnepélyes keretek között oszlattuk föl együttesünket, mivel úgy láttuk, mindent elértünk, amit egy ilyen kis társaság életében el lehetett érni. Ezen az őszi, borongós délutánon nosztalgiázásunk közepette rá-ráakadt tekintetünk ünnepi tortánk feliratára: eltelt 1 év, eltelt 2 év ... vége. Pór Dorottya, a Babits Mihály Gimnázium Reneszánsz Együttesének alapítója Szőnyis diákok egy zebegényi megemlékezésen 2002. október 6-án délelőtt két tanárunk kíséretében iskolánk néhány tanulója részt vett Zebegényben az aradi vértanúk tiszteletére megrendezett ünnepségen. Az utat a Börzsöny lábánál fekvő településig vonattal tettük meg. A zebegényi Szőnyi István Általános Iskola tanárai és diákjai forró teával és süteménnyel vártak bennünket. Nem sokkal 10 óra után elindultunk a kálváriadombra, amelynek tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Dunára és a szemközti hegyekre. A domb tetején, a trianoni emlékmű szomszédságában építették fel az aradi vértanúk emlékkertjét. Az ünnepséget harangszó, huszárok bevonulása és a Himnusz nyitotta meg. Majd Gyom- bolainé Jung Lilla, a helyi iskola igazgatónője beszédében mutatta be az emlékművet. Az esperes úr imádsága után a Hadtörténeti Múzeum egyik munkatársa méltatta a 13 aradi vértanú érdemeit. Harrach Péter képviselő úr megemlékezését követően a vendégek és 13 meghívott iskola diákjai - köztük mi is - megkoszorúztuk a vértanúk sírjait. Mi Damjanich tábornok emlékművénél helyeztük el koszorúnkat és néhány szál virágot. Az ünnepélyt emléktábla avatása zárta. Hazautazásunk előtt a helyi iskolában még vendégül láttak egy finom ebédre is. Majd felszálltunk a vonatra, és indultunk vissza Budapest felé. Iskolánk ezentúl minden évben lerója kegyeletét Damjanich tábornok jelképes sírja előtt Zebegényben. Remélem, jövőre is alkalmam nyílik részt venni az október 6-ai megemlékezésen. Lázár Dóra, 5. a. osztályos tanulója i meri iTiMmtiMMB
