Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-30 / 11. (242.) szám
2002. május 30. Szekszárdi ínyenc vacsora és irodalmi est A pipázó öreghalász földre téve hálóját lelépett a menükártyáról, és úgy elcsodálkozott, hogy a kalapját is elfelejtette levenni. Május 8-át mutatott a kalendárium, az étterem ajtaján egy tábla zártkörű rendezvényt jelzett. Haász Tamás vendéglős kivételes estre invitálta barátait és törzsvendégeit. A sokat látott öreget a többiekkel együtt, mindjárt a bejáratnál szekszárdi roséval kínálták, amihez téfölös bűtök dukált. A tejföllel leöntött öklömnyi kelt tészta a sárközi lakodalmas kalácsok ízét idézte. A szakállas vendég, halászember lévén, türelmesen körbecserkészte az előteret. A kisterem túlsó végében fényképeket és feljegyzéseket látott. Sorjában kibetűzött mindent, és csak szeme hunyorgása jelezte, hogy jól ismeri a régi fotókról visszanéző Babits Mihályt. Ujjúval kissé megbökte kalapját, majd a feltáruló nagyobb helyiségbe baktatott. A terített asztalsor végén foglalt helyet, és akár ha a móló szélén ülne, nyugodtan várakozott. Képzeletét Újpestről hamarosan Szekszárdra röpítették a két város történetét és Babits pályáját kitűnően ismerő dr. Sipos Lajos szavai, majd a költőtől válogatott történetek. Tolna fővárosát idézte az este minden bora: a kissé fanyar szekszárdi rajnai rizling, a könnyű kadarka, a bársonyos kékfrankos, a különleges trió, majd a kesernyés merlot. Minden fogáshoz külön bor dukált. Az öreg némi irigységet érzett, amikor szót kapván a több mint kétszáz éves családi pincészet valamely képviselője - bizonyos Takler Ferenc úr vagy éppen András fia - egyenként bemutatta a borokat. Miközben ismét a nemes irodalom pihentette a gyomrot - Auth Magda mondta el Babits Szüret előtt és Őszi pincézés című versét -, a gemenci erdők vadmalacai már alig várták, hogy feltálalják őket a citromos, mustáros lében. Az öreghalász még a friss tárkony ízét is érezte a rezéti savanyú vadmalaclevesben. A vizek embere sohasem ismerte az éhkoppot. Egész évben őrt áll az étterem cégérén és a menükártyán, ezért Az est művész vendége Jandó Jenő volt gyakran jut neki egy-két jó falat. Most azonban végigehette a teljes menüsort. Az est huncut baj- szú házigazdája, dr. Csizmadia András - ki magát gasztrofilozófusként mutatta be - és Kovács János mesterszakács, a szekszárdi Garni étterem séfje egymást váltva elemezték az ízeket, így gerjesztve a vendégsereg étvágyát. Főétekként házi csipetkével körített sárközi kakaspörkölt következett, amely rendelkezett a baromfiudvar urának teljes „címerével”. A sajtfalatkák tálalásakor az öreg kibújt a mellényéből. Jóízűen falatozta a Tamásiban készített, vörösbor seprőjében érlelt sajtot, és a mellé szervírozott köményes falatkákat. Észrevétlenül lazított egyet a derékszíján, és ügyelt rá, hogy a desszertre még maradjon hely. Amikor az almával, szőlővel és diós megygyel töltött, langyos rétest nyakon öntötték a he- csedlis bormártAssal, érezte, hogy elérzékenyül. Fontolgatni kezdte, hogy visszatér a menükártya első oldalára. Az estnek ezen a pontján azonban zongorához ült Jandó Jenő, aki Liszt Ferenc egyik virtuóz magyar táncát adta elő. Acz öreghalász egy ideig moccanni sem tudott. Végül jóízűen megtörölte száját a damaszt- szalvétával, hátára vetette a mellényt, majd felállt, és lassan odalépett gazdája, a vendéglős elé. Ősz feje hirtelen kivillant, amikor megemelte kalapját. Rojkó A. Barátok és törzsvendégek a terített asztal körül (Fotók: Zalka l.) Kovács János séf, a konyhaművész Tárlatajánló Simonyi Ernő grafikus kiállítása az Újpest Galériában A 20. század művészettörténete bővelkedik hazájukat elhagyó alkotókban. Ismert, hogy az 1970- es évek elején milyen sok művész hagyta el Magyarországot; útjaik egyéniek, nem tartja őket össze az emigráció. Simonyi Ernő 1967-ben végzett a Képzőművészeti Főiskola reklámgrafikai tanszékén, majd alig egy évvel később Londonban elnyerte az év legjobb terve díjat. 1971- ben - akkor még „disszidensként” - telepedett le Münchenben, ahol a Siemens reklámgrafikusaként anyagi önállóságot biztosított magának. Tíz éven át járta a világot Olaszországtól Hongkongig, Londontól Washingtonig. A ’80-as évek közepén műteremházat létesített Toscanában, majd 1988-ban festőként nyerte el München város nagydíját. Keserű Katalin elemzése szerint: Simonyi Ernő „nő létére az új exp- resszionizmus” képviselője. „A közép-európai rémálom, civilizációs bűntény rettenete noha általa fogalmazódott meg a magyar művészetben, ezek a művei egyetemes haláltáncvíziók. Monumentális, birkózó, kicsavarodott testű, egymást faló emberszörnyei egy mindenre kiterjedő civilizációs katasztrófa hírnökei”. Bár a művész jó ideje hatalmas bálványokat, kartonfigurákat alkot, az Újpest Galériában tus-, töltés ecsetrajzaiból, grafikáiból nyílik összeállítás. A május 31-étől június 16-ig látogatható kiállításon egy nemzetközi hírű kortárs grafikus- és festőművész egyéni munkái láthatók, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tárlatot Fa- bényi Júlia művészettörténész, a Műcsarnok igazgatója nyitja meg. r.a. Vizsgamunkák A Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola végzős tanulóinak vizsgamunka-kiállításá- ra szeretettel várják a szép bútorok, a lak- berendezés iránt érdeklődőket. Nyitvatartás: május 31-től június 13-ig, a hét minden napján 9-től 18 óráig. Cím: Bp. IV., Deák Ferenc utca 40. A pályaválasztás előtt álló hetedikeseknek és a most érettségizőknek bemutatják a középiskola által kínált ismereteket, képzési formákat.
