Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-02 / 9. (240.) szám
2002. május 2. Pillanatfelvétel anyák napjára: IßibwkcL, Victim az újpesti fiánnas ikrek „Van, amit az ember előre megérez. Különösen, ha anya lesz. Biztos voltam benne, hogy nekem csak kislányom lehet. ” Ismerősek ezek a mondatoki így indul Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú! című kötete. Valahogy így kezdődött Juhász Violettánál is, azzal az a parányi különbséggel, hogy már a terhesség ötödik hetében kiderült: hármas ikreket vár... A hármas ikrek nagy előnye, hogy névadáskor kioszthatjuk szinte valamennyi kedvenc keresztnevünket, hiszen mindegyikre jut egy gyerek. A Bükszegi családban Bíborkát, Vivient és Botondot vártak, mert a huszadik hét környékén már valószínű volt, hogy két kislány és egy fiú rejtőzködik az anyaméhben. Az édesanya szerint valamennyi variáns közül a legjobbat adta a sors. 2000. január 20-át írtak, amikor szép sorrendben megérkeztek az új családtagok. Az első már akkor is Bíborka volt. 2 kg 30 dekával ő lett - és maradt - a vezéregyéniség. Vivien 2 kg-mal követte nővérét, majd megérkezett Botond, aki 1 kg 60 dkg-ot nyomott. Hat hónapos korukra behozták a lemaradást. Ma - 27 hónaposán - mindhármuknak 16 kg a súlya. A lányok 96 cm magasak, Botond csak 91, de ami a növekedést illeti, valamennyien Botond, Vivien és Bíborka édesanyjuk Ölében (Fotó: Zalka István) optimisták, hiszen Bükszegi apuka 196 cm. „Kis gyerek - kis gond” - tartja a sokat idézett mondás, kivéve persze a hármas ikreket, akikre inkább a „bármekkorák - nagy gond” változatot alkalmazhatnánk. A gyerekek ellátását - az önkormányzat támogatásával - egyéves korukig gondozónő segítette. Jó ideje, hogy az újpesti, két és fél szobás panellakásban élő család önerőből próbálja megoldani a felügyeletet. A távol élő két nagymama, a nagypapa és a dédik is alaposan kiveszik részüket e különleges „projectből”. El sem tudjuk képzelni, hogy zajlik Bükszegiéknél akár egy kisebb séta, egy rövid bevásárlás vagy egy szimpla délután a játszótéren. Kalandokban ugyanis nincs hiány. Amíg egy átlagos anyuka eltolja gyermekét a gyógyszertárba vagy a boltba, náluk két babakocsiban, egyszerre kellene tolni a kicsiket. Ez a művelet még a C kategóriás jogosítvánnyal rendelkező hivatásos sofőrök számára is kemény feladat. A játszótér ugyancsak hatalmas kihívás. Míg az egyik csemete a hinta felé közelít, a másik éppen csúszdáról készül leesni. Külön szerencse, ha a harmadik mindezt a homokozóból nézi... Nagyobb programokat csak a három gyerek - három felnőtt „felállásban” tudnak szervezni. A gyerekek bűvös száma természetesen a 3. Hárman háromfélék, hiszen hárompetéjű ikrek. Ez idő tájt legfőbb közös jellemzőjük, hogy még mind a hárman pelenkát viselnek. Bjborka a főnök; ő az, aki azonnal kiválasztja magának az új játékot, süteményt vagy bármi mást, amiből három van. A többiek mindezt tiszteletben tartják, elfogadják. Születésétől őrzi az első helyet: elsőnek fordult, először állt föl, és ő beszélt legelőször. Hármuk közül neki a legkisebb az alvásigénye. Ma már elszámol húszig, és meg tudja mondani, hogy hol lakik. Időnként a szülőktől kölcsönzött „Ne lássam ezt még egyszer!” felszólítással neveli testvéreit. Nemrég, amikor játékból édesanyját altatta, a következő mondat kíséretében takargatta be Violettát: „Anya, álmodj szépeket, aztán hangod ne halljam ám!” Vivien csupa szív kislány, tele belülről jövő szeretettel. Dédelgetni, puszilgatni kell, hogy a szavakon túl is érzékelje a szülői érzelmeket, különben has-, fej- és egyéb testtáji fájdalmakra panaszkodik. Néhány kedves szó vagy külön játék után egy csapásra megszűnik a „fájdalom”. Csecsemőkorában apróbb problémák jelentkeztek a mozgásában, ezért egyéves koráig gyógytornász Archív fotónkon - 2000 májusában - az ikrek három és fél hónapos korukban láthatók. Lapunkban akkor írtunk először róluk. is foglalkozott vele. Megfordulásban, járásban és beszédben kb. egy hónap követési távolságot tartott Bíborkától. A zavar ma már szinte nyomtalanul eltűnt: Vivi jön-megy, ugyanúgy motorozik műanyag járgányán, mint a testvérei. Botond hármuk közül a legkiegyensúlyozottabb. Talán fiúról ilyet nem illik leírni, de anyukája és apukája egyaránt azt állítja, hogy Botond jó. Azért azt meg kell jegyezzük, hogy testvéreivel együtt ő is telefon- és tévétávirányí- tó-mániás. (Sejtik mit jelent ez?) Boti két dolgot szeret nagyon: játék szerszámaival szerelni, és Székely doktor néninek, a gyerekek háziorvosának udvarolni. Az oltás számára meg se kottyan, csak hadd nézzen bele a doktornő táskájába. A betegségek ellen mamájuk vitaminnal védi a gyerekeket, mert egyetlen fertőzésből származó torok- vagy középfülgyulladás náluk több hétig tart. Mire ugyanis az első gyerek meggyógyul, a harmadik visszafertőzi. A szülők ma már tapasztalatból mondják, a hármas ikrek nevelésére nem lehet felkészülni. Az anyagi nehézségeken túl, nap mint nap olyan speciális gyereknevelési problémákkal kell megküzdeniük, amelyekre nincsen készen kapható recept. Példaként említik, hogy három egyforma, vagy éppen különböző játék esetében egyaránt hatalmas a civakodás, mert mindegyik gyerek ugyanazt az egyet akarja. Állandóan csépelik egymást, és igénylik a felnőtt jelenlétét. Jó lenne egy olyan szervezet vagy klub, ahol a hasonló cipőben járó családok megoszthatnák egymással problémáikat, tapasztalataikat. E nélkül mindenkinek magának kell megszerezni az információkat. Hálásak az Intarzia Nagycsaládosok Egyesületének, amely elsősorban kedvezményekkel, jótékony akciókkal támogatja tagjait. Bíborka, Vivien és Botond szigorú rend szerint este hétkor fürdeni indul. Később ágyi- kójukban, a cumisüvegből még megisszák a mézes tejet, és reggel 6-ig nyugodtan alszanak... Rojkó Annamária
