Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-12-20 / 25. (231.) szám
16 i J PEST 2001. december 20. Szlovákiai táborozás Már tavaly karácsonykor felvetődött a gondolat, hogy kellene egy olyan tábort szervezni, amelynek első és egyetlen célja a túrázás, a természet szépségeinek megismerése. Az utazásban és világjárásban kellőképpen tapasztalt földrajztanárunk Szlovákiát ajánlotta úti célnak. Ezt hallva az emberben jogosan merül fel a kérdés: „Miért éppen Szlovákia?” Erre csak akkor kapunk választ, ha belegondolunk, valójában mennyire nem is ismerjük északi szomszédunkat. Az emberek többsége, így közülünk is sokan csak vásárolni járt vagy jár ebbe az országba. Persze tanórákon mindannyian hallottunk már a Magas-Tátráról és az ottani barlangokról, de így utólag mondva, azok szépségét elképzelni sem tudtuk. A tábort a tavasz és nyár folyamán folyamatosan szervezték tanáraink, majd elérkezett augusztus 4-e, az indulás napja. A délelőtti órákban találkoztunk a Népstadion melletti autóbusz-megállóban, ahová mindenki jókora csomagokkal megrakodva érkezett. Rövid búcsúzkodás és bepakolás után elindulhatott buszunk Salgótarján felé, ahol a megbeszéltek szerint, a határ túloldalán már várt ránk különbuszunk. Újabb bepakolás után immár Szlovákiában utaztunk tovább, elsődleges úti célunk, a betliari kastély, majd Kraszna Horka felé. Egy rövidke séta után feljutottunk a várba, ami egy magaslaton helyezkedett el. Ekkor vehettük elő először fényképezőgépeinket, ugyanis a kilátás és a középkori épület | egyaránt szép látványt nyújtottak. A várat idegenvezető segítségével tekintettük meg, így megismerkedhettünk az akkori emberek hétköznap-Ijaival, de alapos betekintést nyertünk a korabeli kivégzőeszközök végeláthatatlan tárházába is. Rövidke pihenő után folytattuk utunkat ezúttal már szálláshelyünk, Ótátrafüred felé. Egy ifjúsági camping négyszemélyes faházaiban helyeztek el minket, szállásunk az első szemrevételezés után kitűnőnek tűnt. A camping területén élelmiszerbolt, kávézó, söröző, és az estéink eltöltésében nagy szerepet játszó uszoda, illetve szauna volt megtalálható. Ezek mind fontosak voltak, mivel a napközbeni kirándulások során meglehetősen elfáradtunk, ugyanis nem feledkeztünk el utazásunk elsődleges céljáról, a túrázásról sem. így juthattunk el az elkövetkező napokban például Lőcsére, ahol a volt városháza megtekintésekor mindenki előtt felrémlettek A fekete város című film legismertebb kockái. Megtekintettük a katedrálist, melynek | méretei mindannyiunkat lenyűgöztek. Még ugyanezen napon felmásztunk Szepesvár várának romjaira, ahol ismét nagyon szép kilátás fo-Csak libasorban, előzés nélkül! Tutajozás a Dunajecen gadott bennünket. A zöld dombok, a szitáló eső és a süvítő szél hatás, már-már a Skót-felföldön érezhettük magunkat. Másnap, az időjárás megjavulásával a szlovák vízesések felé vettük irányt, és elhatároztuk, hogy megbirkózunk a Hernád áttörési völgyér megmászásával. Bizony ez már szó szerint túra volt. Végig a folyómec mentén haladtunk, a folyásiránnyal ellentétesen, ennek következtében állandó felfelé menés kellőképpen megerőltette lábizmainkat. Mivel a föl az évek során mélyen a sziklába vájta magát, mi is kénytelenek voltunl meredek sziklafalakon (rögzített láncok és lépcsőként szolgáló rács segítségével) átküzdeni magunkat. Az előző napi esőzések nyomai csep] sem könnyítettek dolgunkon, így a nap végére szinte mindannyian, kivé nélkül gazdagabbak lettünk egy-egy kék folttal. Ezeket a szenvedései kárpótolta a megszámlálhatatlanul sok, esetenként már láncot alkotó v esések csodálatos látványa. így tehát egy felejthetetlen nap után térhettü vissza szálláshelyünkre, hogy kipihenhessük magunkat. A pihenésre szí ségünk is volt, mivel másnap újabb erőpróba várt ránk: a Csorba-tóh igyekeztünk, hogy megmásszuk a Tarpataki-vízesés szikláit. Az időjárással ezen a napon is szerencsénk volt, így szikrázó napsütésb indultunk el felfedezni a Tátra további szépségeit. Az előző naphoz képi rövidnek mondható, másfél órás gyaloglás után értünk fel a vízesés lát hoz. Ekkor tárult elénk teljes képében a Tarpataki-vízesés méltán híres, i 80 méter magas, összefüggő vízoszlopa. A látvány önmagáért beszélt, és volt az, amihez hasonlót eddig tényleg csak a televízióban vagy könyve ben láthattunk. Egy rövidke pihenő után továbbindultunk felfelé a zuhat melletti sziklákon, így értünk fel a vízesés tetejéhez, ahol egy tengersze fogadott minket, melynek kristálytiszta vize körülbelül 10 fokos lehete Szinte már fölösleges mondani, de a kilátás innen is lenyűgöző volt. Isit, telten használatba vehettük fényképezőgépeinket, és megörökíthettük gyönyörű tájat. Ezután szinte megállás nélkül jutottunk le a tóhoz, ahol a tán mindenki saját kedve szerint ehetett, pihenhetett vagy vásárolható Ezt követően egy újabb élményekben gazdag nap után térhettünk viss szállásunkra, ahol ismételten alkalmunk nyílt kipihenni magunkat. Másnap egy pihenőnek is felfogható laza nap következett. Délelőtt meg1 kintettünk egy aragonitbarlangot, ahol a levegő hőmérséklete megköze tette a fagypontot. Délután pedig strandra mentünk, ahol mindenkinek; kalma nyílt a felhőtlen szórakozásra. Este, vacsora után elmentünk a közeli városba, Popradra. Itt mindenki sz bad programot kapott, így voltak, akik városnézéssel töltötték el az idí míg mások cukrászdák teraszán beszélték át az elmúlt napok eseményei A következő napon újabb megerőltető túra várt ránk. Tanáraink elmon ták, hogy célunk a 2000 méter feletti Téry-menedékház elérése, ahol ért süléseink szerint kitűnő mentateát főznek. (Erről a menedékházról ann) illik tudni, hogy hazánk szülöttéről, Téry Ödönről nevezték el, akinek a 1
