Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-09-28 / 19. szám
H W Wttí%Wí><^ ----——— -------------------------------------------------------------------------------------------------------v JIJl i »I 2000. szeptember 28. Újpesti polgárok Az ecset és a ceruza mestere: Petőcz Lajos Az újpesti képzőművészek doyenje 7 hetes korában került a városba, s ennek immár több mint 81 esztendeje. A család életében csupán rövid intermezzo volt e 49 nap, hiszen Petőcz Endre - a nagypapa - 1888 óta önálló szabómesterként működött Újpesten. Akkoriban ő volt az ipartestület, az Iparos Kör és a Független Kör elnöke, emellett egyháztanácsosként is tevékenykedett.- Születésem idején, édesapám főgépészként vidéken élt és dolgozott várandós feleségével, így történt, hogy nem Újpesten, hanem Abonyban születtem - meséli a mester. Még nem voltam két hónapos, amikor édesanyám betegsége miatt hazahoztak nagy- szüleimhez. Ami a tágabb rokonságot illeti, a Petőcz család tagjai - így vagy úgy - nemzedékek óta közel álltak a művészetekhez. Miközben apám Gyula nevű öccse színészi babérokra pályázott, fivére Petőcz Árpád hegedűsként vált ismertté. Unokaöcsém, Petőcz András a kortárs magyar irodalom neves alakja. Apám a hivatását - a szerszámgéplakatos mesterséget - fejlesztette művészi szintre. Az 1920-as évek elején Párizsban próbált szerencsét, ahol a Renault, majd a Citroen gyárban dolgozott. Magamról csak azt mondhatom, így születtem: ecsettel meg ceruzával. • Hamar eldőlt, hogy a képzőművészettel jegyzi el magát?- Öt-hat éves koromban állatokat vágtam ki papírból és később sem volt kétséges, hogy mi az ami érdekel és vonz. A családom szerette volna, ha biztos állásom van, ezért először a tanítóképzőn szereztem diplomát. 1939-ben végeztem; ma már a gyémántdiplomások közé tartozom. Mielőtt jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, néhány hétig Gallé Tiborhoz jártam festeni. Azt kell mondjam, hogy képességek és technikák terén semmit sem tanultam a főiskolán. A meglévő adottságaim segítségével könnyedén vettem az akadályokat. „Kár magáért Petőcz” — mondta mesterem. Burghardt Rezső festőművész osztályába jártam. Én ahelyett, hogy a lányokat kergettem volna, a szabadidőmet is a főiskola műtermében töltöttem. • A diploma átvétele után mégis a tanítást választotta...- Most már bevallhatom, hogy soha életemben nem akartam tanár lenni. 1943-ban azonban művészetből nem lehetett megélni. 1944-ben azután behívtak katonának. Erdélyben kerültem fogságba, és csak 1947- ben jöttem vissza a Szovjetunióból. Egy napon szembe jött velem az utcán Cseh Géza barátom, és megkérdezte, hogy nem akarok-e elmenni tanítani? Megismerkedtem a feleségemmel, összeházasodtunk és tanítottam. Egész pályám során nagyon jó kapcsolatban voltam a gyerekekkel. A rajz és a művészettörténet a szépérzék kialakítását segíti. • Amióta nyugdíjban van, végre azzal foglalkozhat, amire mindig is vágyott...- Olajjal dolgozom, szinte kizárólag figurális képeket festek. Tájképeket csak illusztrációként, háttérként ábrázolok, amikor szükség van rá a figura miatt. A grafikáim egészen más világot tükröznek vissza - ezeket fekete tussal készítem -, némelyik groteszk vagy karikatúra mélységű. A festés magányos műfaj, de rendszeresen összejárunk a Művésztanár Társaság tagjaival. Idén nyáron a franciaországi Annime-ban töltöttünk két hetet és kiállítottunk. 1998-ban Párizsban volt kiállításunk, a LE PINDE Art et Culture tagjának választott. Külföldön is számos képemre kaptam vételi ajánlatot, de aki ismer, az tudja rólam, hogy nem szoktam eladni festményt. Ennek ellenére, Magyarország ismert közgyűjteményeinek - így a Nemzeti Galéria, a Zsidó Múzeum, az esztergomi Balassa Bálint valamint a Keresztény Múzeum - tulajdonában is találhatók munkáim. Az elmúlt esztendőben 30 festményt adományoztam városomnak: Újpestnek. Az önkormányzat megfelelő elhelyezést biztosít a munkáimnak. A rajz és a festés olyan szenvedély, amelyet nem lehet abbahagyni. Tárlatajánló Morell Mihál az Újpe Moreit Mihály a hazai filmgyártás meghat egyénisége, Érdemes művész, akinek neve sorban a magyar „natúrfilmhez” kötődik. P; során csak kevesen tudták róla, hogy ered festőnek és szobrásznak készült. Tanúim; Glatz Oszkárnál kezdte, a szobrászatot Kisl Strobl Zsigmondnál tanulta. 1939-ben végz Képzőművészeti Főiskolán, s mivel az idő kedvezett az alkotásnak, a népszerűbb filrr fordult. Filmrendezői tanfolyam híján, a Színi démia rendező szakán tanult tovább. Kése Hunnia filmgyárnál kapott gyakornoki állást, szén alulról kezdte, de egyetlen év alatt 17 fi készítésében vett részt. Szőts István Embe havason című filmjében már segédrendez közreműködött. Igazi otthona azonban a vág ba volt: Keleti Mártontól Makk Károlyig, R C— Egyben szubjektív sorok az Újpesti F< bánia vezetőjének, Magyar Ferenc a tv váratlan halála kapcsán) Elment közülünk egy ember. Megdöbb halálhírét már az előző lapszám gyá lentéséből megtudhatták azok is, akik voltak ott velünk szeptember 3-án a dél ti misén, mikor a helyettesítésére ide kü ferences atya bejelentette előző reggelei következett halálát. Három évig volt ki tünk Újpesten a katolikus főplébánia pl nosaként, de ittléte, közösségformáló t kedése mérhetetlenül többet jelentett na; sokunknak, mint amennyit egy gyászjt tésnek egy rövid élet életrajzi adatait goly kegyelettel megfogalmazó pár mo ta megközelítően is kifejezhette. Olyan időpontban került közénk, rr pontosan arra a megközelítésre volt n nagy igény (ami nem új találmány, hi egy szent püspök már a keresztény ó ban megfogalmazta); „Veletek vagyok resztény, értetek vagyok püspök” (plébá pap...). Ferenc atya természetes egysz séggel vegyült el közöttünk a temp szertartásokon kívüli rendezvényeken, lyeken mindig a közösség összekovács sa volt a célja. Ezt szolgálták a kultúr) rendezvények (előadások, bálok, heti mes játékok, klubfoglalkozások), a pl nia kerti „fogadások”, a kirándulások, lyek közül kimagasló élményt jelentett, kor három autóbusszal vagy százhetve kerestük fel a millennium jegyében Ópu: szert és Szegedet. Az utóbbi helyen az t városi templomban rendezett szentmise rétében a fiatalok irodalmi-történelmi c emlékezést tartottak az aradi vértanúk lékére, mivel közel voltunk október hat A festés olyan szenvedély, amelyet nem lehet abbahagyni - mondja Petőcz Lajos (Fotó: Zalka I.) 8 Rojkó A.
